https://www.nyugatijelen.com/allaspont/hollai_hehs_otto/fenntarthatosag_1.php
Hollai Hehs Ottó 2022.
január 12.,
Modern életünk modern
műszavai. Minden évben bővül ez a „szókincs” de néha nem tudjuk hova tegyük
őket. A fenntarthatóság aránylag új kifejezés, mint főnév nem szerepel pl. a nyolcvanas
években megjelent nagy (Halász Előd szerkesztette) magyar–német szótárakban,
csak mint melléknév: fenntarthatatlan. Nem szándékom filológiai boncolgatást kezdeni, nem a
szakmám. Mint fogalmat, így hogy fenntarthatóság az ENSZ-ben használták először 1987-ben
egy jelentésben, és arra utaltak vele, hogy a jelenlegi (akkori)
erőforrásokat igyekezzünk felelősségteljesen használni, hogy biztosítsuk a jövőben is a
szükségleteket. Azóta már fenntartható fejlődésről beszélünk, ami lényegében azt jelenti,
hogy ezzel az új jelszóval, a jelenlegi világpolitika továbbra is a töretlen fejlődés
irányvonalát szeretné
folytatni, de egy kicsit szelídítve, és azt bebizonyítani, hogy bizonyos, klíma és
környezetbarát intézkedésekkel, no meg egy digitális szupertechnika és a
mesterséges intelligencia bevezetésével, minden mehet tovább, a fejlődést
fenntarthatjuk, tiszta,
egészséges és biztonságos jövőnk érdekében.
Ha valami körülöttünk
nem jó, sőt, nagyon rossz, azt nem szabad fenntartani, megtartani, tovább
fejleszteni, hanem valami elfogadhatóbbra kell cserélni. A status
quo, a mai világon fennálló állapot
megtartása végzetes hiba volna,
a fenntartható fejlődés paradigmája viszont kimondottan ezt
célozza. A fenntarthatóság, ahogy azt ma elképzelik és propogálják, nem
megoldás!
Lássuk mi a cél, mit
is akarunk fenntartani, és
tovább fejleszteni. Először is a javak, a termelt áruk, fogyasztói cikkek,
aránytalanul jutnak el az emberekhez. Van, akinek nagyon sok jut, vannak, akik
semmit nem kapnak. Ezek szerint a világ egy része fejlődik, mind gazdagabb
lesz, egy nagy része viszont nyomorog, és elpusztul. Ezt a folyamatot nem
lehet fenntartani,
elégedetlen embertömegek állandó elvándorlását okozza, következményei katasztrofálisak.
Megoldás lehetne, ha mi, a jóléti társadalom, fékeznénk a
fejlődést, jöhetne végre
a nem növekedés politikája,
ezzel szemben fejlesztenénk a lemaradott országokat. Másodszor, és ez a
legnagyobb bűn az emberiség ellen, a digitális szupertechnika eredményei révén,
a világ legjövedelmezőbb iparága, a legmodernebb és leghatékonyabb fegyvereket
állítja elő, hogy ijesztgessük, fenyegessük, sakkban tartsuk embertársaikat, és
ha ez sem használ, elpusztítjuk őket.
Milyen lelkiismerettel támogatjuk erőszakosan a tudomány, a
technika állandó fejlesztését, ha ennek az eredményeit, nagy részben a másik
ember elpusztítására használjuk?
Tulajdonképpen a
végletekig lehetne sorolni, mi mindent teszünk, ami, a legegyszerűbb emberi
logikával mérve is, nem a javunkra, hanem az emberiség ellen történik. A
klímaváltozás, az energiaválság, a migráció problémái, az egyenlőtlen
szaporodás, mind-mind olyan kérdések, amelyeket közösen, globálisan kellene
megoldani – és ez nem is volna lehetetlen – ehelyett a három, ún. szuperhatalom,
fogvicsorítva néz egymással farkasszemet, és egyetlen globális kérdésben sem
tudnak közös nevezőre jutni, úgy tűnik mintha inkább egymás gyengítésére, vagy
talán elpusztítására törekednének.
Most megálltam, és
olvasom, amit eddig írtam, csupán néhány száz szó, semmi az egész, ahhoz
képest, amit erről a témáról olvasni lehet.
A világon elismert
nagy nevek, mérvadó tudósok, szakemberek, szervezetek, különböző vallási
felekezetek vezetői és néhány normálisan gondolkodó politikus, széles körben
egyetértenek, hogy ebben a most uralkodó világszemléletben, gondolkodásmódban
rengeteg az ellentmondás, és egy súlyos társadalmi, politikai, történelmünk
során talán először egy világméretű, a Föld életét veszélyeztető környezeti
válsággal nézünk szembe. Abban is egyetértés van, hogy ennek a globális
válságnak az okai végső soron az emberi tevékenységben keresendők.
Jogosan feltehetjük a
kérdést, ha hiszünk ezeknek a ténylegesen elismert neves gondolkodóknak, és ha
saját józan eszünket követve igazat is adunk nekik, akkor hol vannak, hol
rejtőznek azok az erők, akik mindezt másképpen magyarázzák, és már nagyon
hosszú ideje, tudatosan (vagy talán tudathasadással, szkizofrén módon?)
öngyilkosság felé terelik az emberiséget.
Bárhol is keressük és
találjuk az igazságot, nem maradhatunk tétlenek, nem várhatjuk ölbe tett
kézzel, hogy Isten, vagy a szerencse forgása majd megsegít minket. Ez nem
megoldás!
