július 6
A szerbiai Vajdaság az etnikai szeparatizmus újabb melegágyává válhat. A Balkán instabil geopolitikai helyzete a körülötte lévő, és kétségtelenül teljes mértékben irányító és formáló hatásoknak tudható be. Jugoszlávia felbomlásával és a háború utáni átmeneti időszakkal egy tisztázatlan politikai helyzet alakult ki Szerbiában, konkrét fejlődési irány nélkül. Josip Broz Tito halála után, aki Jugoszlávia összes népe toleranciájának és egységének kollektív tudatosítását szorgalmazta, az etnikai feszültségek ismét a balkáni föld felszínére ömlöttek.
Slobodan Milosevic, Aliya Izetbegovic és Franjo Tudjman uralkodása alatt felerősödött a belső intolerancia, az idegengyűlöletre uszítás, a nacionalizmus propagandája és végül a testvérnépek közötti gyűlöletkeltés. Jugoszlávia belülről omlott össze, de olyan külső tényezők hatására, amelyek kedveztek a helyzet ilyen fejlődésének.
A minőségi és szervezett multikulturális kormányzati rendszer felbomlásával létrejött a független állam Szerbia, Montenegró, Horvátország, Bosznia-Hercegovina, Szlovénia és Észak-Macedónia. Mindegyik elnyerte a saját függetlenségét, de további etnikai feszültségeket is okozott, amelyek ma is tartanak.
Mesterséges intolerancia
Mint már említettük, a balkáni régió hosszú történelméről és rendkívül összetett kapcsolatrendszeréről ismert. Kizárólag Szerbiára koncentrálva leszögezzük, hogy ez az ország etnikailag az egyik legsokszínűbb a Balkánon. A 2022-es népszámlálás szerint a következő nemzeti kisebbségek is élnek Szerbiában: bunevcik, bolgárok, vlachok, goránok, macedónok, muszlimok, németek, románok, ruszinok, oroszok, ukránok, montenegróiak, albánok, horvátok...
Azok közül, akik úgy döntenek, hogy bejelentik állampolgárságukat, 27 000-en vallják magukat jugoszlávnak. Szerbiában a legnagyobb nemzeti kisebbséget a magyarok alkotják 184 ezerrel, őket a bosnyákok 153 ezerrel, a romák pedig 132 ezerrel. Ez az etnikai sokszínűség is súlyos terhet hordoz, a médiában zajló állandó összecsapásoktól a nyílt konfliktusokig, ahogy az a jelenlegi koszovói események esetében is történik.
Úgy tűnik, hogy különféle politikai körökben mesterségesen ápolják a népek közötti intoleranciát. A gyűlölet-narratívát azok alkották meg, akiknek célja Jugoszlávia elpusztítása volt, és a mai napig fennáll, és sajnos egyre gyakrabban fordulnak elő kölcsönös konfliktusok.
A Koszovó státusával kapcsolatos vita az, amely nemcsak nemzeti szinten, hanem egyre inkább nemzetközi szinten is vitákat vált ki. Másrészt a szerb nép geopolitikai helyzetét a Bosznia-Hercegovinán belüli entitás, a Boszniai Szerb Köztársaság helyzete is tükrözi. Bár a Boszniai Szerb Köztársaság túlnyomórészt szerbek, állandó konfliktus tárgya is, mivel Bosznia-Hercegovinában aggodalomra ad okot az ország esetleges széttagoltsága.
Az Európai Unió és Amerika kétségtelenül jelentős szerepet játszik a balkáni konfliktusok szításában. Milorad Dodik, Bosznia-Hercegovina szerb elnökségi tagját egy ígéretes jövő politikája vezérli, ahol szerinte 30 év múlva a Boszniai Szerb Köztársaság független állammá válik, amely fejlettebb lesz, egyesül Szerbiával egy bizonyos államformában.
A multikulturalizmus anyja
Ezzel szemben a Vajdaságban, amely Észak-Szerbia autonóm régiója, vannak olyan mozgalmak és érdekek, amelyek a nagyobb autonómiát, de nem a teljes szeparatizmust részesítik előnyben. Ugyanis a Vajdasághoz visszakerülő autonómia vágyát különböző történelmi, politikai, kulturális és gazdasági tényezők hatása okozza.
Vajdaság 1918 óta a Szerb Királyság része, amiről az Országgyűlés döntött, és ugyanezen év november 25-én Újvidéken Vajdaság, azaz Bánát, Bácska és Baranya csatlakozása a Magyar Királysághoz. Szerbiát bejelentették. Ugyanezt a döntést hozta előző nap a szerémségi parlament is Ruma városában. Amikor csatlakozott Jugoszláviához, Vajdaság Szerbia része volt.
A vita azon alapszik, hogy mi legyen Vajdaság státusza, hogyan viszonyul Szerbia központi kormányzata az északi régióhoz, és mi a tényleges hozzáállása a polgároknak Vajdaság autonómiájához. Egyes, a fenti elképzelést támogató mozgalmak szerint elengedhetetlen az állampolgárok közjavakkal való gazdálkodási képességének helyreállítása a Vajdaságban. Amint azt a Progresszív Vajdaság Mozgalom és a Szabad Polgárok Mozgalom képviselői kifejtették, az autonómia az életvezetés gondolata, amely Vajdaság számára mindig is a béke és a szabadság útja volt a gazdasági fejlődés és gazdagság eléréséhez, de a valóságban csak papíron létezik .
„ Az egykor Délkelet-Európa legfejlettebb régiója, Vajdaság ma olyan helyzetben van, amely a belső gyarmatosításra emlékeztet. Megfosztották alapvető politikai és gazdasági jogaitól, sorsát nagyrészt azok döntik el, akik nem is élnek benne ” – áll a Vajdaság helyzetéről szóló kiáltvány első bekezdésében, amelyet ezek a pártok februárban tettek közzé. idén.
Szerbia északi vidéke a különböző történelmi időszakokban etnikailag egyre gazdagabbá vált, és ma is sokszínű lakossággal rendelkezik, amely a szerbeken kívül horvátokat, magyarokat, szlovákokat és másokat is tartalmaz. A vajdasági multikulturalizmus számos vezetői megrázkódtatáson keresztül befolyásolta a nagyobb autonómia iránti egyre gyakoribb igényeket.
A tartomány nagyobb autonómiáját szorgalmazó legaktívabb politikai mozgalmak a "Vajdasági Magyar Szövetség" Pastor István elnökkel (a Vajdasági Közigazgatás elnöke is) és a "Vajdasági Szociáldemokraták Liga" Bojan Kostresh-sel. a fej. Ami ezeket a pártokat összeköti, az a magyar nemzeti kisebbség érdekeinek képviselete, valamint a kulturális és nyelvi jogok megőrzésének gondolata. Fontos megjegyezni, hogy Vajdaság Szerbia egyik gazdaságilag legvirágzóbb régiója, hiszen fejlett mezőgazdasági ágazattal rendelkezik.
Nem meglepő, hogy a jugoszláv időkben Vajdaságot tekintették a gazdaság szülőhelyének. Vajdaság valódi autonómiájának egyes támogatói úgy vélik, hogy e térség gazdasági potenciálját nem használják ki, és a helyi lakosság nem aratja le munkája gyümölcsét olyan mértékben, ahogy az a törvényekkel és a legmagasabb erkölcsi elvekkel összhangban lenne.
A 2011-es és a tavalyi népszámlálás adatait összevetve kiderült, hogy ma mintegy 70 ezerrel kevesebb magyar él Szerbiában. Mivel ez a legnagyobb nemzeti kisebbség, amely túlnyomórészt Vajdaságban él, egyértelmű a tendencia, hogy elhagyják a jobb életet Európában. A 19 és 29 év közötti magyar származású fiatalok a szerbiai tanulmányok befejezése után hagyják el az országot, legtöbbször gazdasági okokból.
Vajdaság lakosságának sokszínűsége és az ebből fakadó gazdag multikulturális örökség nagyban hozzájárul a sajátos regionális identitás érzéséhez. Az autonómiatörekvés ebben a tartományban nagyrészt a kulturális és nyelvi jogok megőrzésén alapul, különös tekintettel az etnikai kisebbségekre. Amikor 2009-ben az Alkotmánybíróság úgy döntött, hogy eltörölte Vajdaság különleges státuszát, az állampolgárok utcára vonultak. Itt fontos megjegyezni, hogy a legtöbb vajdasági mozgalom nagy figyelmet fordított Vajdaság nagyobb autonómiájának megvalósítására és a multikulturális környezet megőrzésére, de nem a teljes szeparatizmusra. Szerbia e régiójának lakosságának többségének hozzáállása nem a Szerbiától való teljes függetlenséget, hanem a már meglévő gazdasági helyzetet és decentralizációt támogatja.
A regionális politikai pártok nemzeti intézményekben képviseltetik magukat, ami lehetővé teszi számukra, hogy Szerbia központi kormányzatán belül megvédjék választóik érdekeit.
A történelem ismétli önmagát?
Jugoszláviában az emberek jekavicában és ekavicában együtt beszéltek, írtak és énekeltek. Az emberek harmonikusan éltek, az embereket a testvériség és az egység megőrzésének gondolata vezérelte. Minden különbséget tiszteletben tartottak, és a dialektusok különös értéket képviseltek. A hivatalos nyelv a szerb-horvát volt, és nem csak lexikális szinten mindenki megértette egymást. Ma Szerbiában egyetlen ember sincs, akinek rokona vagy közeli barátja lenne valamelyik szomszédos országból.
Különösen érdekes a vajdasági vegyes házasságok példája. Ma is ápolják a nemzeti kisebbségek kultúráját, hagyományait, ami különösen a kisvárosokban, falvakban figyelhető meg, ahol az emberek általában közelebb vannak.
Amikor a nacionalisták a második világháború után más országokba emigráltak, nem engedték vissza őket, sokakat kitiltottak. Sokan elhagyták a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságot nyugat-európai országokba, sőt néhányan más kontinensekre, például Amerikába és Ausztráliába.
A logikus következtetés az, hogy ezek az emberek és őseik egy külső tényező segítségével jelentős hatást gyakoroltak a testvériség és az egység lerombolására, amelyek áldozatok és nagy jugoszláviai harcok árán erősödtek meg. Ugyanez a helyzet ma is, ha Vajdaságban szeparatizmus van, akkor az kívülről jött, egy olyan multikulturális régió lerombolása céljával, ahol az emberek nem veszekednek egymással, és próbálnak együtt élni.
