Így játszik a zene az agyaddal

http://manna.ro/coolturka/igy-jatszik-a-zene-az-agyaddal-1-2011-12-13.html
http://manna.ro/coolturka/igy-jatszik-a-zene-az-agyaddal-2-2011-12-21.html
2011.12.13
Rév Andor

Megnyújtja az időt, lerövidíti az időt, és képes legmélyebb félelmeid billentyűjén zongorázni. Íme néhány érdekesség abból, amit a zene tesz velünk.

A zene fantasztikus dolgokra képes az agyaddal és az érzékeiddel. Sajnos erre sokan rájöttek, és kijátsszák ellened nap mint nap. Hogy mit tud? Például...

Megváltoztatja az időérzékedet

A várakoztató zenét (az az idióta muzsika, amit akkor hallasz a telefonban, ha meg kell várni, hogy az ügyfélszolgálat valamelyik alkalmazottja visszatérjen a klotyóról) nem azért találták ki, hogy egyes vállalatok és bankok lenyűgözzenek minket a zenei ízlésükkel. Hanem azért, mert így kevesebb az esély arra, hogy dühösen lecsapjuk a telefont.

A vonal másik végéről érkező csimbilimbi miatt úgy érzékeljük, hogy kevesebbet várakozunk, mint amennyit ténylegesen várakozunk. Ugyanez az elv működik bevásárlóközpontokban, egyes liftekben vagy orvosi rendelőkben. 

A zene lerövidíti az időt.

Hogy csinálja? Amikor várakozunk, agyunk számára a zene olyan lesz, mint egy gumiegér a kismacskánk számára. Nem lakik jól tőle, de eltereli a figyelmét. Az agy pillanatnyi befogadó- és adatfuttató képessége ugyanis korlátozott, és ha valamivel lefoglaljuk, akkor kevés hely marad olyan gondolatok számára, mint az „Anyádat várakoztasd, hülye szolgáltató” és hasonlók.

A dolog fordítva is működik, vagyis a zene képes meghosszabbítani is az időt. Például amikor koncentrációt igénylő feladatot végzünk, és közben zenét hallgatunk, agyunk ide-oda ugrál a zene érzékelése és a feladat megoldására irányuló erőfeszítések között. A két eseményt két külön „tárhelyen” futtatja, ezek végül összeadódnak számunkra, így hosszabbnak érezzük az eltelt időt.

Egy másik módja az idő meghosszabbításának akkor áll elő, amikor olyan ismerős számot hallunk, amit utálunk. A dallal egy időben agyunk lejátssza nekünk a „mentális zenét” is, vagyis az idegesítő Lady Gaga számnak azt a verzióját, ami az emlékeinkben él. A mentális zene az agynak ugyanazon pontjait aktiválja, mint a valóságos zene:

Csakhogy a mentális zene gyorsabban pörög, mint az igazi. Ez az az érzés, amikor tudjuk, milyen hang, milyen szó fog következni. Így tulajdonképpen kétszer hallgatjuk az idegesítő Lady Gaga számot, és emiatt olyan, mintha sosem akarna véget érni.

Hatással van a legmélyebb félelmeidre

Képzeld el, hogy egyik barátod – nevezzük Andornak – éppen önfeledten sétafikál a szép erdélyi tájleírásban. Száz méterre vagy tőle, és utána kiáltasz, hogy várjon meg: „Andooor!”

Most akkor azt képzeld el, hogy míg barátod, Andor sétafikál a szép erdélyi tájleírásban, valahonnan megindul feléje a hegyoldalon egy nagydarab erdélyi szikla, és ő ezt nem veszi észre, mert éppen be akarja kapcsolni a zenét az olcsó kis fekete mp3 lejátszóján. Akkora a szikla, hogy egész biztosan halálra fogja zúzni. Száz méterre vagy tőle, és utána kiáltasz, hogy vigyázzon már, az istenért: „Andooor!”

Ugyanaz a két szó, de az emberi agy nagyon jól meg tudja különböztetni, hogy mikor jelent hahót, és mikor azt, hogy jön a hegyoldalon az erdélyi szikla. Na, erre a jó megkülönböztető képességedre apellál minden gagyi horrorfilm, amit életedben láttál. És ezt a zene segítségével teszi.

Hogy csinálja? 

Bizonyos hangokat agyunk automatikusan a halálos veszéllyel asszociál. Ilyenek például az állati üvöltések, amelyeknek felhangzásakor neandervölgyi ősapánk nagyon jól tudta, hogy el kell onnan húzni a francba, különben üt az utolsó órája – már amennyiben fel lenne találva az óra.

Namármost, az állati üvöltések disszonáns hangok. És minden olyan zene, ami kellemetlen érzést kelt benned (és nem úgy, hogy az exedre emlékeztet, hanem önmagában), úgyszintén disszonáns hangokat használ. Agyunk számára nem kell, hogy felismerhető legyen a kardfogú hétfarkú tigris hangja, elég meghallani egy disszonáns hangsort, máris előpattan a veszélyérzet. A rendezők és filmzeneszerzők ezt nagyon jól tudják.

Beszaratós zenét nemcsak horrorfilmekben használnak. Vegyük például A közösségi háló című filmet. A forgatókönyvíró Aaron Sorkin azt szerette volna, ha a főcím alatt a Love of the Common People című zene szól. Így festett volna a film eleje, ha teljesült volna a szándéka:

Ha meghalljuk ezt a zenét, olyan érzésünk támad, hogy minden a legnagyobb rendben van. Igaz, hogy Mark Zuckerberget most dobta a barátnője, de ne se bánjad, haver, hiszen végigszalad a Harvard kampuszán, mindjárt feltalálja a Facebookot, oszt milliárdos lesz.

A rendezőnek azonban más elképzelései voltak. Tinglitangli zene helyett ezt a Trent Reznor-szerzeményt nyomta be a fenti képek alá:

Figyelj a minimalista zongoraszó mögötti hangokra. Halk zúgás, félelem, harag, bizonytalanság hangjai. Érzékeid felerősödnek, mert úgy sejted, hogy most valami rossz fog történni. És valóban: Mark Zuckerberg mindjárt feltalálja a Facebookot, oszt milliárdos lesz.

A zene fantasztikus dolgokra képes az agyaddal és az érzékeiddel. A cikk elején olyan dolgokról van szó, amiket mások használtak ki ellened. A következökben lesz olyan is, amit te használhatsz ki.

Erősebbé tesz

Nem véletlen, hogy annyi fülhallgatós embert lehet látni futás közben, és annyi iPodot lopnak el a konditermekben. A zene kellemesebbé teheti a fizikai munkát, az erőkifejtést, de nemcsak ennyit tud: effektíve növeli a teljesítőképességedet.

Zenehallgatás közben nagyobb súlyokat hosszabban tudunk a levegőben tartani, mint csendben vagy zajban. Futás közben később fáradunk el, sőt, ugyanazt a távot zene segítségével gyorsabban tudjuk megtenni, mint nélküle. Kivéve a Baywatchszereplőit, akik mindig lassítva szaladnak, ha megszólal a zene.

Hogy csinálja? 

Részben arról van szó,hogy: elvonja a figyelmedet, ezért kevesebb hely marad az agyadban arra gondolni, hogy mennyire fáj a lábad, vagy mennyi van még hátra a távból. De ennél sokkal több van a pakliban.

Először is ott van ritmusszabályozás. A zene ritmusára mozgás igénye nem a pulóveres táncoktatók találmánya, hanem eleve bennünk van, csak nem mindenki fejleszti. Ha zenére futunk, szinte önkéntelenül felvesszük az adott szám tempóját, mert agyunk azt szereti, ha szinkronban mozgunk a zenével. A szabályozott ritmus miatt a szervezet kevesebb oxigénbevitelt igényel, ezért később fáradunk el.

Másodszor ott van a zene fájdalomcsillapító ereje. Bebizonyosodott, hogy képes egyfajta meditatív állapotot előidézni, ezért egyes helyeken műtétek után a páciensekkel zenét hallgattatnak, mert így hosszabban tart a fájdalomcsillapítók hatása.

(Olyan is van, hogy miután a beteg elaludt a műtőasztalon,bekapcsolják a zenét, mert sok orvos azt állítja, hogy úgy jobban tud koncentrálni. Tehát legközelebb, ha szike alá fekszel, gondolj arra, hogy miután kiütöttek egy adag altatóval, lehet, hogy az orvosod Metallicára fog nyiszálni téged.)

Zene és sportteljesítmény viszonyáról itt olvashatsz bővebben.

Befolyásolja az italfogyasztásodat

Volt már olyan tapasztalatod, hogy nem igazán rajongtál egy bizonyos italért, de amikor kocsmában lógtál a haverokkal, mégis azt ittad, annak ellenére, hogy a többiek nem fenyegettek meg egy törött sörösüveggel? Szabadon választottad azt az italt, pedig nem is szereted igazán.

Ez azért van, mert a kocsmában zene szól, és a zene nemcsak azt befolyásolja, hogy mennyit iszol, hanem azt is, hogy mit. A drinkify nem is olyan hülyeség. Bebizonyították például, hogy ha klasszikus zenét hallasz, szívesebben fogyasztasz drága borokat.

De a zene azt is befolyásolja, hogy hogyan gondolkodunk az italról. Amikor nyugodt zene szólt, a kutatásban résztvevők ugyanazt a bort a „lágy” szóval jellemezték, míg pattogósabb zene esetében a „frissítő” szót használták.

Hogy csinálja? 

A klasszikus zene és pia esetében az történik, hogy a fogyasztó a zene hatására úgy érzi, mintha egy filmben vagy reklámban lenne, ahol kifinomult, gazdag úriemberek szerepelnek elegáns öltözékben és randa frizurával. 

Ha Mozart szól a háttérben, valahogy nem esik jól az olcsó vodka.

A profi vendéglátó-iparosok tudják, mikor milyen zenét kell nyomni, hogy megfejjék a vendéget. Az éjszakai klubokban gyors tempójú zene szól, de nem azért, hogy bután hadonássz a táncparketten, a tulajt ez nem érdekli. Hanem azért, hogy nőjön az alkoholból származó bevétel. Az idegrendszerednek ugyanis megvan a saját működési ritmusa, ezt pörgeti fel a gyors zene, így alakít át téged gyorsfogyasztóvá. Mindent gyorsabban csinálsz, ezért a pia is hamarabb fogy, ha pedig elfogyott, újat kell kérni.

És ha már gyorsfogyasztás: fast foodokban gyorsabb tempójú zene szól, mint elegáns éttermekben. Ha pörgősebb a ritmus, hamarabb végzel a kajával, és átadhatod a helyet a következő fizetővendégnek. A chill out mjuzik viszont arra ösztönöz, hogy nyugodtan fogyassz, és utána maradj még. Beszélgess. A beszélgetés alatt aztán időnként meg-megjelenik az idegesítően udvarias pincér, és megkérdezi, hogy mit hozhat. Valami finomat, és jó drágát, nyilván.

Jobb társasági emberré tesz

A világ egyik csodája, hogy ocsmány rockzenészekre is úgy tapadnak a nők, mint a legyek. Ami azt illeti, ocsmány rockzenészekre a legyek is tapadnak. Természetesen a hírnév is közrejátszik ebben, de például híres matematikaprofesszoroknál ez valahogy mégsem működik olyan jól.

Az igazság az, hogy egy gyakorlott zenész akkor is több nőt vinne ágyba, mint egy matematikaprofesszor, ha soha egy hangot nem játszana el nyilvánosan. Kiderült ugyanis, hogy a zenészek sokkal receptívebbek a beszélgetőpartner érzelmi állapotára, mint mások.

Az, aki többé-kevésbé profi módon, több mint tűrhetően tud játszani egy hangszeren, jóval érzékenyebb mások hangjának apró érzelmi és intonációs változásaira. „Megérzi” (valójában meghallja) a hangodban csengő szomorúságot, örömöt, vágyat. Ráadásul képes jobban elkülöníteni a hangokat, ezért például egy zajosabb helyen jobban tud figyelni rád.

Hogy csinálja? 

Ha világosan akarjuk szemléltetni, akkor azt mondhatjuk, hogy a profi zenészek agyában másképp kapcsolódnak a huzalok, mint a nem-zenészekében. Minél korábban kezd valaki bazseválni, annál nagyobb az eltérés zenész és nem-zenész között huzalilag.

Mármost, ezek a kábelek úgy lettek átkötve, hogy az illető minél érzékenyebb legyen a zenére, a zene pedig elég nagy százalékban érzelmi/érzelmes jelenség, ezért a zenész mások érzelmeire is receptívebb lesz.

Ezt egyébként felhasználták autista gyerekek kezelésénél is. A tudósok ugyanis úgy gondolják, hogy minél korábban tanítják zenére az autista gyereket, annál jobban felfogja majd a hanghordozás alapján, hogy mit kérnek tőle, és jobban megérti a beszédet.

Megjegyzés

A fenti cikkben leírtak igazolni látszik a nemrég megjelent cikkükben foglaltakat. A disszonacia az élet megrontója is lehet. A zajspecialisták felhívták a figyelmet arra,hogy mennyire káros lehet ha diszkóba engedjük a gyerekeinket, hiszen ott a nagy teljesítményű subwoffer-ekkel átvitt alacsony frekvenciás rezgések, komoly hallászavart tudnak előállítani, sőt még időszakos siketséget is előidézhet. 

DE ezzel a jelenséggel azaz a agyunkkal való "játszadozással" a nagy kereskedelmi egységekben is "találkozhatunk", amikor is a folyosón "idegesítő"-nek hat a zene majd aztán a terembe a nagy termék választékban már nem képes az agyunk "megfelelően" választani és ha nincs vásárlási listánk, akkor meglehet olyan dolog is a kosarunkba kerül, amiről csak otthon derül ki, hogy még van legalább egy tucatnyi...    pedig lehet, hogy csak a lejátszott zeneválogatás miatt tettük azt amit nem is akartuk. 

A mostani zeneszámokban a disszonancia kerül előtérbe, amit az agyunk nem tud megérteni azaz,hogy a természetes 432 Hz helyett miért is használnak a modern zenében 440 Hz-et. (Erdélyi Polgár)