http://www.nyugatijelen.com/gazdasag/tanulnak_e_halaszni_ha.php
Balta János
Balta János
Vasárnap, 2011. december 11.
Csütörtökön este a Dombegyházon megszervezett vitafórumon vett részt az Arad Megyei Magyar Gazdák Egyesületének elnöke, Kocsik József, Horváth Imre alelnök társaságában.
Elöljáróban dr. Kárpáti László, a Vidékfejlesztési, Képzési, Szaktanácsadási Intézet aligazgatója, majd Seregi János, a Budapesti Állatorvosi Egyetem kandidátusa tartott előadást. A fórumon részt vett Varga Lajos polgármesterrel együtt a község képviselő testülete is. A községben ugyanis rendkívül érdekes eljárást dolgoztak ki a hátrányos helyzetű családok megsegítésével az állattenyésztés újraélesztésére. A módszer kivitelezésének elősegítésére pályázatot készítettek, amit meg is nyertek. Az eljárás alapötlete a „nem halat kell adni az éhezőnek, hanem meg kell tanítani halászni” elven alapul. Az ismertetett statisztikai adatokból kiderült: miközben a község 7-8 évvel ezelőtt évente 16 ezer hízott sertést nevelt, az elmúlt évben csupán 700-at. A tarthatatlan helyzet mindenképp orvoslást sürget. A pályázat által támogatott ötlet értelmében a sertés-, a szarvasmarha-, illetve a háziszárnyas-nevelés költségeinek a 90%-át támogatják. A munkanélküli, hátrányos helyzetű családoknak – a programban részt vevők számának függvényében – 10-20%-os térítés mellett malacokat, borjakat, csirkéket, illetve a felnevelésükhöz szükséges takarmányt is biztosítanak. Például: a pályázatban részt vevő személy 10 malacot kap 10-20%-os térítés mellett, azokat felneveli, de közülük saját részére levág kettőt, a többit átveszik tőle és kifizetik a most épülő, EU szabványoknak megfelelő vágóhídon. De megteheti, hogy mind a 10-et saját szükségletre használja fel. Hasonló lehetőségeket kínálnak a baromfi- és szarvasmarha-nevelés területén is.
A hozzászólók tarthatatlan állapotnak ítélték, hogy a falvakon a kertek, az udvarok pázsittal vannak bevetve, amit a munkanélküli gazda jobb esetben rendszeresen megnyír, de egy kutyán kívül más háziállat vagy -szárnyas nincs a portáján.
Ha a család gyermekei az állatnevelés közepette nőnek fel, azt megszokják, megszeretik, felnőttként maguk is folytatják.
Hogy miért hívták meg a programmal kapcsolatos vitafórumra az Arad megyei gazdák képviselőit is?
A dombegyháziak úgy látják, ha Románia is bejut a schengeni övezetbe, ugyancsak pályázati támogatással, határon átívelő programmá lehetne alakítani az elképzelést, ha a román kormány is vevő lenne az ötletre, illetve újra lehetne indítani a bezárt vágóhidakat. Tehát munkát, jövedelmet lehetne biztosítani a termelőknek, ugyanakkor új munkahelyek keletkeznének a vágóhidakon, a húsfeldolgozókban, újra fel lehetne futtatni a hazai termékeket – ismertették lelkesen dombegyházi tapasztalataikat az aradi résztvevők.
Szerk. megj.: Valóban remek elképzelés, de könnyen meglehet, hogy a zseniális ötlet és program kidolgozói nem számoltak az igénybe vehető emberanyaggal. A vidéki, gyomos udvarok és kertek munkanélküli, szociális támogatásból tengődő gazdái nálunk túlnyomó részt romák, akik nem valószínű, hogy felnevelnék a valós érték 10%-ért megvásárolt malacokat vagy csirkéket. Azokat ingyen akarnák, sőt zsenge korukban levágnák, elfogyasztanák, ezért a program valószínűleg nem meg hozzá fűzött reményeket, az elvárt eredményeket. Mert az elején említett közmondás balkáni felfogás szerint is értelmezhető: tanulni akarnak-e halászni, ha a szájukba adják a sült halat?
