http://maszol.ro/velemeny/fa_ala_2011_12_23.html
Sike Lajos | 2011-12-23
Mit tennék a fa alá? Az új tanügyi törvényt mindenképpen. Még akkor is, ha legalább annyian szidják, mint ahányan dicsérik. A MOGYE körüli cirkusz jelzi: nálunk a nacionalizmussal szemben mit sem ér a törvény. Na, majd mások, okosabbak, ezt is megoldják. De mivel közérzetünket sok apróság befolyásolja, jó és rosszirányba egyaránt, a karácsonyfa alá tenném azt az RMDSZ kezdeményezte törvénymódosítást is, amely engedélyezi, hogy az alpolgármester is összeadhassa a fiatal párokat. Ennek főleg ott van jelentősége, ahol csak az alpolgármester magyar. Aki nem volt ilyen helyzetben, nem élte át, milyen érzés Petőfi és Júlia nyelvén kimondani az igent. Már azért is, mert a román da két betűjével szemben az igen öt betűből áll, amit nehezebb elharapni, netán csak dünnyögni.
Volt még néhány kisebb-nagyobb hangulatjavító törvénykezdeményezése az érdekvédelmi szervezetnek, de volt melléfogása is. Többen felróják neki, hogy nem tud olyan magasra emelkedni s szárnyalni, mint a bimbójából most nyiladozó ellenlábasa, gyengébbek kedvéért – az ő szóhasználatukkal – a „tiszta emberek” pártja. Az EMNP bezzeg nem gatyázik annyit, mint az RMDSZ, mindjárt a lovak közé csapott, és vásárhelyi programalkotó fórumán meghirdette az Erdélyhez való fordulást, s vele a Bukaresttől való elfordulást. Más szóval, az erdélyi magyarság magával törődjön, nem azzal, hogy mi van a román fővárosban, mit mondanak ott rólunk és milyen törvényeket hoznak nekünk... Már elnézést, de sokan, akik nem tudunk ilyen magasan repülni, ebbe azt is beleértjük, hogy darabolja csak fel a román parlament a Székelyföldet és a jelentős magyarságot képviselő Szatmár, Bihar és Szilágy megyét, hozzon olyan választási törvényt, amilyet akar, mi úgyis azt csinálunk, ami nekünk jó és mi akarunk. Mintha már megszűnt volna Trianon, mintha mindenben a magunk urai lennénk. Lám, csak bátorság kérdése!
A magvas gondolat máris termékeny talajra lelt. Például Csikmadarason, ahol a polgármesteri hivatalra a román és az uniós zászló mellé a magyar zászlót is kitűzték, ami persze jó a szívnek, de a törvényeket, a Bukarestben megszavazott román közigazgatási törvényt is, fejjel és nem szívvel szokták értelmezni. Mert íme, most is lett egy kis bonyodalom. A helyzet pikantériája, hogy a magyar prefektusnak kellett leszólnia: ne repdessen már annyit a madarasi főmadár.
Immár én sem repdesek. Természetes kíváncsisággal várom, hogy az én fám alá vajon mi kerül? Családom, barátaim, s számos olvasóm mellett, mástól nem várok figyelmességet. Még attól az öt laptól sem, amelyekbe az idén írogattam, s csak „vatikáni valutával” fizettek ki.
