A Takácsok tornya – egy jobb sorsra érdemes műemlék-épület

Az alábbi cikket főleg a külföldi olvasónk számára tartottuk fontosnak amiért mi is átvettük, de még a hazaiak is kevésbé ismerik. A cikk írójának és a Szabadság szerkesztőinek gratulálunk. No, de lássuk a cikket:
http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPArticleScreen.vm/id/67812
2011. december 28.
 ASZTALOS LAJOS

Az immár tűzoltótorony az 1910-es években. Tóth István rajza

Miután Károly Róbert 1316. augusztus 19-én megerősítette a város V. Istvántól kapott kiváltságait, többek között a szabad bíró- és plébánosválasztás jogát, visszaadta városi jogait, a település növekedése lendületet vett, s az Óvár falain kívüli része mindinkább kiterjedt. Hamarosan a kor követelményeinek és a növekvő törökveszélynek megfelelően, új védőfalak is szükségessé váltak. Építésük nemsokára el is kezdődhetett: 1404. augusztus 3-án kelt oklevelével Zsigmond király a kolozsvári mészárszékek adóját a városfalak építésére rendelte, majd 1405. július 2-i oklevelével szabad királyi várossá, önálló törvényhatósággá tette Kolozsvárt és engedélyezte, hogy a jócskán megnőtt várost falakkal vegyék körül.

A két oklevél kibocsátását követő évtizedekben felépült az Óvár 223 m nyugati és 250 m hosszú északi falát kiegészítő mintegy 2350 m hosszú új – nyugaton, délen és keleten kettős – városfal, az ehhez tartozó 18 torony – nem számítva az Óvár északnyugati sarkán már álló Ötvösök tornyát –, köztük hat kaputorony.

A városfalak 1405. július 2-a után elkezdett építése még 1517-ben sem ért véget. Ezért II. Lajos király 1517. szeptember 11-én kelt, Várdai Pál préposthoz és kincstárnokhoz intézett parancslevelében azt írta, hogy Kolozsvár okos és hű bíráját, az esküdt polgárokat és lakosait azért, hogy az új várnak építését folytathassák és bevégezhessék, a következő Szent Márton ünnepig (november 11.) a rendes és rendkívüli királyi adó fizetésétől mentesíti. De némely hívének jelentéséből megértvén azt, hogy az elkezdett vármű a polgároknak nagyon fontos, adómentességüket a jövő évi Szent György napig (1518. április 24.) meghosszabbította. És a kincstárnoknak meghagyta, hogy őket a kikötött időig sem személyi, sem vagyoni adófizetéssel ne háborgassák, és semmiképpen ne terheljék [Jakab I. 534–535.; JakabOkl I. 345–346.].

A Rákóczi-szabadságharc leverése utáni békésebb korszakban, a város falai, tornyai szerre fölöslegessé váltak. Amit az ágyuk rombolóerejének növekedése is tetézett. Az egykor nagy anyagi erőfeszítéssel és munkával emelt létesítmények karbantartása is tetemes összeget igényelt. A falakat, tornyokat az ellenség ostromai helyett az idő vasfoga pusztította. Ehhez a város is hozzájárult azzal, hogy egyre-másra bontatta le véderőrendszerét és adta el építőanyagnak

a belőlük „kibányászott” követ. Így például a Monostor (Unió, Memorandum) és a Szén (Jókai, Napoca) utcai kapu közti városfal köveiből épült 1837. március 19. és 1858. szeptember 18. között a Szent Mihály-templom újcsúcsíves ízlésű tornya. A Belső-Magyar utca (Kossuth Lajos, 1989. december 21.) végén álló Magyarkapu és a Híd utca (Wesselényi Miklós, Dózsa György, Ferdinánd király) végén álló Hídkapu bontását 1872-ben fejezték be. Néhány falrészlet (elsősorban a Bethlen, Baba Novac utcában valamint a Fogoly, Potaissa utcában) és öt torony (Szabók, Kőművesek, Posztócsinálók, Vargák, Takácsok tornya) átvészelte a nagy pusztítást.

Az északi városfal közepe táján, a (Kőfalsori-)Szappany utcában (Nyomda), a Kurta-Szappany utca (Dávid Ferenc) végéhez közel áll az egykori takács céh által gondozott és védelmezett torony. Vásznas takácsok tornyának [SZT XIII. 399.], Báthori-toronynak is mondták. Amint láttuk, 1571-ig, Báthori István Erdély trónjára kerüléséig azonban befejezték a falak építését. A fejedelem idején csak javították a tornyot, így, akár a Szabók tornya esetében, az utókor az ő nevéhez fűzte a torony helyreállítását.

A takács céh 1479-ből való alapítólevele ugyan még nem említi, de az idő tájt épülhetett. 1574-ben ráépítéssel magasították, amint ez egy 1800-ban megtalált, befalazott kő feliratából kiderült. 1583. május 10-étől tűzvészek jelzésére állandó őrséget helyeztek el benne.

1653. április 3-án a város jelentős részét elhamvasztó tűzvésztől megmenekült, a benne raktározott hét tonna lőporral egyetemben. Meg kell jegyeznünk, hogy az akkori tonna nem a mai értelemben veendő, vagyis nem ezer kiló. Eredeti jelentése ugyanis a magyarban ’hordó’ volt. A német eredetű, Európa-szerte ismert mértékbe, vagyis hordóba 1000 vagy 1200 hering fért. A puskaport tároló hordó eszerint valószínűleg nem volt több, mint száz literes. Nyelvünkben a tonnajelentése csak 1884-től ’1000 kiló’. A hét tonna, vagyis hordó puskapor tehát – bár robbanása szétvetette volna a tornyot – nem volt olyan nagy mennyiség, mint amilyennek elsőre tűnik.

A Takácsok tornya napjainkban (Szappany utca)

Az 1679. évi nagy tűzvészben is sértetlen maradt. Utolsó háborús szerepléséről a kuruc szabadságharc idején készült följegyzés tesz említést. Ekkor, 1704-ben, a Kőmál (Fellegvár) tetejéről a kurucok ágyúval lőtték, de ezt is átvészelte.Épen került ki az 1798. évi nagy tűzvészből is [Dobráter].

Jakab Elek Kolozsvár története című munkájában [III. 567.] azt írja, hogy az építtető fejedelem – Báthori István – nevét viselő torony az ő korában, az 1870-es, 1880-as években „a szappanyutczában tüzőrtoronnyá alakult át”. Tegyük hozzá, jelentős ráépítéssel. Tetején őrfülkét is elhelyeztek, rajta kis vészjelző haranggal. Ettől, pontosabban

1873-tól, hivatalosan is, tűzoltótorony a neve.

Noha az 1876. évi tűzvészben farészei elégtek, e szerepét 1936-ig megőrizte. A város terjeszkedésével és a távbeszélő-szolgálat fejlődésével fölöslegessé vált. 1945 után gondatlanságból belül kiégett, s a tetején lévő tűzjelző berendezés, kis harang is tönkrement [SzTAj]. A megroggyant őrfülke évtizedek múltán is helyén maradt.

1957-től műemlék. Az 1980-as években bemutató csillagvizsgálóvá és csillagászati-múzeummá szándékoztak alakítani. Kívül-belül fölújították, teteje fölé négyszögű üvegtetőt építettek, ez alá pedig kis csillagászati távcsövet is fölállítottak. Az új intézmény azonban nem nyitotta meg kapuit. Az 1989. évi fordulatot követően, 1998. május 15-én tűzoltó-múzeum nyílt a toronyban. Az egyik szinten az egykoriak helyett, néhány mostani tűzoltóruhát állítottak ki, egy másikon két feliratos táblát helyeztek el, persze kizárólag románul, mintha az egykori takácsok, tűzoltók kizárólag románok lettek volna. Egyszóval, mindenestül kisajátították az egészet. Rövid idő múltán azonban az új létesítmény bezárta kapuját. Azóta bejárata előtt gyűl a szemét, bent, a falakról mállik a vakolat, az üvegtető alatt a kis látcső tovább árválkodik.

Máig is tanulságos – elsősorban a polgármesteri hivatal egynyelvűség mellett kardoskodó, önkényeskedő, visszamenőleg mindent kisajátító vezérei számára – a XVI. századi városi tanácsnak a Kisszamos (Malomárok) vagy inkább a Szamos egykori hídjának feliratos táblája kapcsán a kétnyelvű feliratokhoz való viszonyulása. Az idő tájt, amikor a kolozsvári szászság elmagyarosodása még tartott.

1580: Az mi az magyar írást illeti az hídon, miért (’mert’) hogy az szász nemzet fél, hogy valami prerogativát (’kiváltságot’) kívánna magának az magyar nemzet, kin (’amin’) megháborodott (’megütközött’, ’megbotránkozott’) az szász nemzet, nem akarván valami dissensióra (’nézeteltérésre’) jövendőre is okot adni az unió (’az 1458-ban kötött egyezség, egyetértés’) ellen, végezték (’határozták’) ő kegyelmek (’a tanács’), hogy szászul is ugyan azon igékkel faragják meg [az illető feliratot] a város költségén azonképpen egyéb közönséges momentumokon (’építményeken’, ’létesítményeken’), ha egyik nemzetnek nyelve ott vagyon, az másiké is legyen ott.

1595: „Az vasnos ttakaczok ttornianal ju kj Egi folliam az szaniszllo Ell Hagattot ttoúara volltt az folliamon rigen Hid az varos ku falla mellet oda kelletett Egi nagi ttollttist czinallttatnom” (’az vásznas takácsok tornyánál jű ki egy folyam, az Szaniszló elhagyatott tavára, volt az folyamon rígen híd az város kűfala mellett, oda kellett egy nagy töltíst csináltatnom’) [SZT IX. 474., XII. 809., XIII. 399.]; 1621: „Az Takacz mesterek Torniabban uagion 7 Tonna Por. 1 Tonnaban uagion Szakalos Por (’egy tonnában, azaz hordóban vagyon szakállas puskába való puskapor’)” [SZT XII. 809.]; 1701: Takátsok bástyája [JakabOkl I. 403.]; 1704: „23 Aprilis [...] hozzájok lőnek a takácsok bástyájából a tarackkal” [KvEml 289.]; „25. [Septembris] [a Kőmáltetőről a kurucok] igen kezdtek be az városba hozzánk lövöldözni [...]. Mondják, jóllehet titkoltatik, hogy az takácsok bástyájában egy pattantyúsnak is ellőtték volna kezit” [KKv I. 260–261.]; 1707: Takátsok Bástyája [JakabOkl I. 405.].

Az utóbbi években a műemlékvédelem közreműködésével a város hozzálátott, hogy az egykori véderőrendszer kevés, megmaradt részét helyreállítsa, felújítsa. Így került sor néhány éve a Szabók tornyára és a vele összefüggő délkeleti falrészletre. A tavaly nyáron hozzáláttak a Fogoly utcai délnyugati falmaradványnak és a Vargák tornyának a helyreállításához. A városháza most visszaszerezte a Takácsok tornyát, és 2012-ben fölújítását tervezi. Még nem tudni, mi lesz a legújabb rendeltetése.