2012.04.27.
Államfőnk azt mondta az Európai Tanács rövid időre Bukarestben vendégeskedő elnökének, hogy nem szabad az Unió tagországaiban a hatalomhoz engedni a szélsőséges alakulatokat sem a régi Európából, sem az újabban csatlakozott tagországokból.
Szeretjük-e vagy sem, kijelentésével egyetérthetünk.
A politikai paletta bármely oldalán álló szélsőségesek soha nem hoztak jót Európára. Gondoljunk csak a „klasszikusokra”: az olasz és a német fasizmusra, az oroszországi kommunizmusra. A későbbi időkből az idősebbek még emlékezhetnek a szélsőbalos német Baader-Meinhof csoport és az olasz Vörös Brigádok terrorcselekményeire – ez utóbbi rabolta el és gyilkolta meg 1978-ban Aldo Moro akkori olasz miniszterelnököt.
Vajon napjainkban reális veszélyt jelentenek-e a szélsőségesek?
Annyira mindenképpen, hogy ne intézzük el a kérdést kézlegyintéssel.
Szinte minden európai országban vannak szélsőséges szerveződések, csoportok, legtöbbjük, szerencsére, országa törvényhozó testületébe se jutott be. Ennek ellenére az Európai Parlamentben külön frakciójuk van (Identitás, Hagyomány, Szuverenitás, ITS néven) az oda bejutott szélsőjobboldali politikusoknak.
A múlt héten kezdődött franciaországi elnökválasztás első fordulójába csak másodiknak befutott, de a sorsdöntő következőbe bekerült jelenlegi elnök sietett kijelenteni: nem paktál le a (szavazatok közel egyötödét beseprő) szélsőjobbal, pedig szavazóira nagy szüksége volna.
A szélsőséges megnyilvánulások nálunk se hiányoznak, az elmúlóban lévő héten parlamenti körökből több példa igazolja.
Az ellenzék egyik képviső(nő)je azt mondta a miniszterelnökről: „más időkben a hozzá hasonlókat agyonlőtték volna hazaárulásért”. Egy ugyanabba a pártba tartozó képviselő szerint, ha a miniszterelnök úgy érkezik (egy moldovai városba), hogy nem keresi fel annak polgármesteri hivatalát, tájékozódás céljából, Aldo Moro sorsára jut. Pártvezérük elítélte ugyan ez utóbbi kijelentését, noha maga is így fogalmazott egy ügy kapcsán, a kormányzást bírálva: „akkor sem elég (az intézkedés), ha agyonlövik őket”.
Ne tételezzük fel, hogy komolyan gondolták – ki venné komolyan, ha az anya azt mondja gyermekének: „Agyoncsaplak, te!”. A politikában azonban fölötte üdvös a szavakat mérlegelni, mielőtt kimondanánk. Jámbor Gyula nyugatijelen.com
