A vásárhelyi magyar napok közterekről való kitiltása kapcsán jutott eszembe az alábbi vicc. – Ökör elől nem térek ki! – mondja a kötekedő városi fiatalember a szűk földúton szembe jövő öreg székelynek, mire ő csendesen így felel: én pedig kitérek.
A főtérre tervezett rendezvényeknek a városból való kiköltöztetése, az eredeti elképzelést megváltoztatni szándékozók előli kitérés jó döntésnek bizonyult. Az elfogadhatatlan feltételek következtében szabadon maradt területre tüstént akadt más igénylő, aki azzal próbált közönséget toborozni, hogy együttes szórakozásra hívta a város román és magyar lakóit. Nincs is azzal semmi baj, ha egyszerre több rendezvényt kínálnak a kultúrára, szórakozásra éhes közönségnek. Az érdeklődők kedvük szerint válogathatnak a kínálatból – ez mindenképp előnyös a befogadók számára, gondot legfennebb az jelenthet, ha választani kényszerülnek az azonos időpontban tartott rendezvények között. A hét végén tartott, párhuzamosan zajló Vásárhelyi Forgatag és az Împreună – Együtt név alatt futó eseménysorozat azonban nem állította dilemma elé a művelődni vagy szórakozni vágyókat.
Az ingyen gulyással és olcsó sörrel reklámozott rendezvény nem jelentett alternatívát azok számára, akiknek a közösségi élményt nem az ingyen evés, és az együtt ivás adja. Ellenkezőleg, elriasztotta mindazokat, akik kenyérnél és cirkusznál többre vágytak. A békés együttélésnek nem az egy tálból való cseresznyézés a feltétele. Nem a gulyást, hanem a magyar közösségnek járó jogokat (anyanyelvhasználatot, iskola- és utcaneveket, MOGYE-t, közterületek használatát stb.) kell azonos mércével, ingyen osztogatni. Bár a lacikonyhák a Maros-partról sem hiányoztak, és a fesztiválnak gasztronómiai vonatkozása is volt, a Forgatag rendezvényein részt venni elsősorban lelki és szellemi feltöltődést jelentett.
Ha egyetlen rendezvényt kellene kiemelnem, amely rendkívüli módon érintett meg, a Kővirág együttes koncertjét említeném. Csodálatra méltó a civilként fizikatanárként tevékenykedő zenekarvezetőnek a versek iránti fogékonysága és zeneszerzői készsége. A dalként megszólaló versek nemcsak zenei élményt nyújtottak, hanem erőt, méltóságot és tartást sugároztak. A közönséggel való együtt éneklés meghitté, a nagy számban jelen levő gyereksereg örömtelivé tette az előadást.
A termek befogadóképessége miatt kisebb közönség előtt adták elő a fesztivál keretében zajló színi előadásokat. Erről már csak azért is érdemes szót ejteni, mert a Forgatag szervezőit többször vádolták azzal, hogy egyetlen rendezvényük sem szólt a román közönséghez. Nos, jó ideje már szokássá vált, hogy a magyar előadásokat feliratozzák, pont azért, hogy a román nyelvű közönség is élvezhesse a produkciókat. Hogy erről az Împreună – Együtt bűvöletében élők nem tudnak? Bizonyára nem rajtuk múlik, hogy a színdarabokat nem a Ligetben mutatják be. De ha már így van, ők is tehetnek egy kitérőt. A színház irányába.
Megjelent a Vásárhelyi Hírlapban, 2013.09.06-án.
