2013. szeptember 2. szerk.
Ha helytállóak a Rise Project által nyilvánosságra hozott dokumentumok, az állam hosszú éveken át semmit sem nyerne a verespataki bányanyitásból.
A Rise Project titkos dokumentumokat hozott nyilvánosságra, azokat, amikkel állítólag a Roșia Montană Gold Corporation megkapta a verespataki arany kitermelési jogát: a működési engedélyt. Ez tizennégy éven át az egyik legjobban őrzött titka volna a nagy romániai vállalatnak - olvasható a riseproject.ro-n.
A működési engedélyt még 1999-ben kapta meg, versenytárgyalás nélkül a Minvest állami cég, amely egy évvel később, szintén licit nélkül került a Roșia Montană Gold Corporation-hoz (volt Euro Gold Resources).
Mihai Goţiu a Vox Publicában magyarázza a kiszivárgott dokumentumok lényegét: szerinte a működési engedély alapján illegális a bányanyitás engedélyezése, ugyanis az RMGC nem birtokol a tevékenység folytatásához szükséges minden területet, ez viszont feltételként szerepel a dokumentumban.
A közzétett működési engedélyben az is szerepel, hogy a környezet visszaállítását nem az RMGC, hanem az állam költségén fogják megvalósítani, vagyis a román állam nyeresége csökken ezáltal. A szerző felveti, hogy ha ezeket a munkálatokat az RMGC végzi, de nem a privát tőkéből fizeti, nincs biztosíték rá, hogy a reális árat fizeti az állam, és nem lesznek pluszban feltüntetett költségek.
Az RMGC szerint eddig 400 millió dollárt fektettek be a verespataki beruházásba, holott a működési engedély szerint a beruházás első fázisában 9,6 millió dollárra becsülték a költségeket.
A Rise Projekt által közölt dokumentumok szerint az RMGC 500 millió dollárt a Gabriel Resources cégtől kölcsönzött az eddigi 400 milliós költségek fedezésére. A Gabriel Resourcesnak jelenleg 80,6%-os részesedése van az RMGC-ben, míg az államnak a Minvesten keresztül a maradék 19,4% jut, azonban a közzétett dokumentumok szerint az 500 millió dollár nem a tulajdonosi hozzájárulás, hanem hitel.
A Rise Projekt ábrán magyarázza a kusza szálakat
Mivel az RMGC kölcsön kért, az állam is viseli a tulajdonrészének megfelelő adósságterhet - írja Goţiu, vagyis 96,55 millió dolláros tartozása van a Gabriel Resources-zal szemben. Amennyiben a tervek szerint 25%-ra megnő az állam részesedése, ez 125 millió dolláros plusz adósságot is hoz.
Az eddigi 400 millió dolláros költség azonban nem a szorosan értendő bányászati tevékenységgel kapcsolatos, hanem a reklám, a lobbi, az információs kampányok kerültek eddig ennyibe. Ez a szerző szerint azért fontos, mert sokan attól tartanak, ha meghiúsul a bányaprojekt, az államot bepereli a beruházó, és vissza kell fizetnie a fent említett összegeket. Goţiu azonban azt írja, lehet, hogy ezt a pert mégsem vesztené el az állam, mivel az RMGC nem tudná bizonyítani a költségek szükségességét és létjogosultságát.
A dokumentumokból az is kiderül, hogy a Minvest közvetlenül a Gabriel Resourcestól további 38,6 millió dolláros kölcsönt vett fel. A nyilvánosságra került szerződés szerint ezt az állami cég abból az osztalékból fizetné vissza, amit az RMGC működési profitjából kap, vagyis akár több éven át egyetlen lejt sem látna az állam az egész beruházásból - vonja le a következtetést a Rise Projekt. Az „osztalékmentes” évek száma tovább nőhet, ha az RMGC profitdisztribúció helyett az amúgy tulajdonos Gabriel Resourcesnak elkezdené visszaadni az 500 millió dolláros kölcsönt.
