2013.11.18.
Forrás: kurultaj.hu
Annak ellenére, hogy az elcsatolt területeken élő magyarság fennmaradásának és gyarapodásának egyetlen biztosítéka az autonómia, nap mint nap megdöbbenve tapasztalom, hogy je- lenleg is teljes zűrzavar uralkodik a fejekben e fogalmat illetően. És ez nem csak a tisztségük vagy a bársonyszékük megtartá- sát a nemzet ügyénél fontosabbnak tartó politikusaink, hanem az értelmiségi réteg bűnös mulasztásának eredménye is.
Akár árulás, akár kényelmességből fakadó nemtörődömség o- kozza azonban a jelenlegi áldatlan és elfogathatatlan tudatálla- potunkat, ez sajnos szolgasorsunk meghosszabbításához vezet. Egy ismeretlen fogalom zászlója alatt ugyanis nem lehet tömegeket mozgósítani, a nép támogatása nélkül autonómiaharcunk esélytelenné válik. Ugyanakkor a tájékozatlanságot kihasználva, kígyót-békát ránk kiabálhat és szemérmetlenül hazudhat az autonómia kapcsán a szülőföldünket gyarmatként kezelő, s minket kizsákmányoló bukaresti hatalom is.
Éppen ezért csak úgy kerülhetünk közelebb a szabadságunkat eredményező megoldáshoz, ha az idegen szavak burkába rejtett célkitűzéseinket mindenki számára érthető módon tudjuk kifejteni. Ha a valós jelentésüket eltakaró sűrű köd eloszlatása érdekében megértjük, értelmezzük és tisztázzuk valamennyi fogalom, így az autonómia jelentését is. Most kezdődő, minden hétfőn jelentkező sorozatunkkal ehhez szeretnénk hozzájárulni.
Jelentése
Az autonómia görög eredetű szó, autos = ön, nomos = törvény, együttesen önkormányzást, önigazgatást, önrendelkezést, vagyis önálló döntést, saját törvénykezést, önállóságot, bizonyos fokú függetlenséget jelent. Államokon belüli területeket, intézményeket, illetve csoportokat szokás e fogalommal jelölni, amelyek jelentős függetlenséget és kezdeményezési szabadságot élveznek. Történelmileg az autonómiáknak számos változata alakult ki. A legjelentősebbek a települési és a területi önkormányzatok (község, vármegye), a szakmai önkormányzatok (szakszervezetek, kamarák), a vallási közösségek önkormányzatai (egyházak), valamint az egyetemek és az egyesületek. Napjainkban gyakran használják az autonómiát a személyi szabadság egyik jellegére vonatkoztatva is, ugyanis a céljaikat önállóan megválasztó, külső erőktől független egyéneket autonóm személyiségeknek szokás nevezni.
A fogalom értelmezése
Forrás: egerjobbik.blogspot.com
Az autonómia a nemzetközi szakirodalomban a mai napig nem nyert mindenki által egységesen elfogadott, pontos meghatáro- zást, éppen ezért többféle értelmezést, illetve jelentést társít- hatunk hozzá a velük járó vagy belőlük fakadó jogokkal együtt. Hogy mikre gondolhatunk e kifejezés hallatán, az alábbi, koránt- sem teljes felsorolással próbáljuk érzékeltetni.
Önrendelkezés: egy közösség saját helyzete meghatározásának, vagyis a politikai, gazdasági, és kulturális fejlődés önálló útjára való térésnek vagy sem az eldöntési joga. Ez adott kereten, például egy államon belül, vagy abból kilépve egyaránt elképzelhető.
Önkormányzatiság: egy bizonyos államon belüli területen élő közösség azon joga, hogy saját ügyeit a törvény által megszabott keretek között, az általa demokratikus úton megválasztott képviselők révén intézze.
A hatalom megosztása: az állam határain belül létező közösség egy bizonyos területen vagy ettől függetlenül a javára átruházott bírói, törvényhozói és végrehajtói hatalommal élhet.
Politikai önrendelkezés: egy állam határain belül meghatározott területen vagy szétszórtan élő közösség megszervezheti a maga belső életét, és az etnikai pártok vagy a politikai intézményesültség más formáin keresztül részt vehet az illető állam politikai életében.
Megosztott függetlenség: az illető állam több, a határain belül élő közösség tulajdonaként van meghatározva.
Következtetés
A fenti példák alapján jól érzékelhető, hogy az autonómia esetében egy többszörösen értelmezhető, ebből fakadóan pedig sokat vitatott fogalommal van dolgunk, azonban ezt a látszólagos hátrányt az érintettek közül bárki, így az erdélyi magyarság is a saját előnyére fordíthatja. Éppen a többarcúságából kiindulva szabadon szabhatjuk meg ugyanis, hogy milyen jogokat akarunk hozzá társítani. Mi talán akkor járunk legközelebb az igazsághoz, ha úgy fogalmazunk, hogy az autonómia tulajdonképpen bizonyos döntési és adminisztratív jogkörök egy meghatározott csoportra történő átruházása e csoport fennmaradása, valamint nyelve és kultúrája megőrzése érdekében. Hiszen a nemzetrészek vonatkozásában az autonómia intézménye egyike azoknak a politikai biztosítékoknak, melyek ezek fennmaradását és boldogulását hivatottak szolgálni. Bedő Zoltán Székely Hírmondó
