2013. november 25.
A Rákóczi Öröksége Mozgalom és a Rákóczi Lovasai Hagyományőrző Egyesület nevében ím , a legújabb kori megpróbáltatások közepette bátorságot ragadunk a méltóságos fejedelem által reánk hagyott örökségből, s a szép hazánk szent törekvéseihez méltó módon úgy állunk a nemzet templomának vezetői elé, hogy az visszhangra leljen messze földön, s elgondolkoztasson minden rendű és nemű honfitársunkat, s végtére bizonyosságot nyerjen nemzetünk a mi hiteles célkitűzésünkről.
Az Istennek e gazdag kincseket felkínáló otthonában, a mi édes hazánkban úgy adatott megszületnünk, hogy mindenféle érdem nélkül, készen kaptuk meg őseinktől mind azt, amiért naponta hálásaknak kellene lennünk.
Azért, hogy gyermekeink, unokáink édes anyanyelvükön és ékes dallamú ősies melódiákkal imádhassák a magyarok szent istenét, azért több száz békétlen esztendőnek kellett eltelnie, s rengeteg verejtékes és kínkeserves harcnak kellett lezajolnia, míg mostanra megteremtődött számunkra, az utódoknak, az a látszólagos békesség, amely mára elvakította nemzetünk fiait, s nem enged bizonyosságot nyerni afelől, hogy számukra még korántsem érkezett el a hőn áhított békeidő, amelyért egykor tiszteletre méltó csillagaink bujdosásra késznyszerültek, s feláldozva önnön szabadságukat, emigrációba mentek imádott országuk szabadságáért.
Három évszázad múlásával is ezt a fajta hazaszeretetet érezzük helyén valónak, s követendő példának, arra az esetre vonatkoztatva, hogy nem volt hiábavaló a leghosszabb küzdelem, melyet utóvégre érettünk vívtak meg hajdanán.
Isten elleni bűnnek minősítjük azokat az indoklásokat, hogy kudarcba fulladt volna az egykori kuruc vezér dicsőséges szabadságharca, s visszautasítjuk minden nemzettestvérünk érvelését, akik mindezt így gondolják. Legyen bár szomorú és keserű a hír, mely idegenből hozta bátor vezérünk halálát, mi akkor is felemelt fővel tudunk erőt meríteni példaképünk s eszményképünk hadi terveiből, mert hisszük, hogy minden cselekedetével Magyarország dicsőségéért, s áldott jövőjéért verítékezett.
Törvényes és igazságos volt minden tette, mellyel eggyé vált azokkal akik reá bízottak, mert tudjuk, hogy azzal a hadi technikával, mellyel az idegen hatalomáttörés ellen felkészült, csakis egy hívő államférfiúnak sikerül felfegyverkeznie.
Lennének bár százával nemzetünknek hasonló lelkületű képviselői, akik a mi dicső múltú, szeretett hazánk régi szabadságát óhajtanák hasonló áhítattal, s önzetlen lelkesedéssel, mert akkor mielőbb jó híre, s neve lenne szép Magyarországunknak úgy, ahogyan azt a méltóságos fejedelem megálmodta hajdanán.
A magyarok istenében bízó szent hittel valljuk, hogy életünknek minden napját édes hazánk régi szabadságának, dicsőséges nemzetünk hajdani jó hírének s nevének javára, s hasznára szenteljük, s töretlen hittel igyekszünk minél előbb megerősödnünk, hogy országunk lakosainak lelkében és elméjében felvilágosítást nyújtsunk afelől, hogy többé ne engedelmeskedjenek a magyarok hazája nyomorgatóinak, s az országunkra törő bitorlókat a magyar királyok szentséges erejének jóságával mielőbb visszaszoríthassuk.
Minden rendű igaz magyarokat hazafiúságra intünk, kényszerítünk, s kérünk, hogy ki-ki édes hazája, s nemzete szabadsága mellett az Isten s törvényünk ellen képtelen hatalmaskodó, zaklató, adóztató, nemesi szabadságunkat rongáló, igaz, régi törvényeinket megvető, becsületünket tagadó, s életünkön uralkodó hatalmasságok ellen mielőbb fogjunk össze annak érdekben, hogy egy szívvel és közös erővel visszaszoríthassuk a reánk nehezedő súlyos terheket.
Az Istenben hívő ember számára nem adatott más fegyver, mint a bölcsességgel való hadakozás, éppen ezért arra intünk Benneteket, hogy félretéve minden sértődöttségetek, mielőbb gondoljatok arra, hogy mennyivel másabb lenne olyan magyar hadvezérek eszméiben hinnünk, akik életpéldájukkal bizonyították hazájuk iránti töretlen nagylelkűségüket és áldozatkészségüket, amellyel ma is járható utat mutatnak számunkra.
Szomorúan tapasztaljuk, hogy a dicsőséges magyar zászlót magukénak valló, látszólag bátor hazafiak képtelenek színt vallani a kuruc-kor győzelméről. Valójában nem azt látják, hogy hatalmas áldozatkészségük árán
II. Rákóczi Ferenc fejedelem és követői mindenkor győztesek, akik kivételesen példaértékű nemzetszolgálatuk árán váltak hallhatatlanokká.
Kötelességünk tehát elmondanunk elsősorban véreinknek, hogy nem mindig az a csata számít győztes csatának amelyben épségben maradt a magyar ugar, hanem jó példák sokasága révén képesek leszünk bebizonyítani, hogy az az út, amelyen hadba indult az általunk oly nagyra tartott, istenfélő vezér, azt az idők végezetéig követendő példának tekintjük.
Balsors annyira nem tépázhatja meg emlékét a kuruc elöljáróinknak, hogy mi kudarcot valljunk szent eszménkért, s testvér sem magyarázhatja úgy nekünk a magyar történelmet, hogy az fájdalmasan keserves lenne számunkra, mert határozott meggyőződésünktől s feltett szándékunktól el nem tántorít miket senki e világon.
Hiszünk az egy örök magyar igazság bebizonyosodásában, s dicsőséges szabadsággal boldogított állapotunkban végezzük napjainkat azért, hogy hazánknak örökös megmaradását kiharcolhassuk.
Tudatos feladatvállalásunk mindaddig rejtély, míg a többség zárva tartja szívét, s nem a hit erejével kéri Istennek gazdag áldását, s nem bizalommal indul szegény országunk nyomorúságos helyzetének tiltakozásáért, hogy mindenben csendes, Istenes egyértelemmel legyenek hazájuk javára, nemzetük felszabadulásáért.
Kívánjuk, hogy a közeledő advent hozza el nemzetüknek a várva várt világosságot, melyben mindannyian rátalálhatunk a nemzetünknek dicsőséget tartogató megújulásra, s az előttünk járó sötét éjben fényeskedő csillagunk mutasson utat a Magyar Betlehem felé, hogy látó szemmel és hívő lélekkel mielőbb felismerhessük feladatainkat, melyekkel a közeljövőben bizonyítani kívánjuk legmerészebb álmaink teljességét, azt ugyanis, hogy az általunk megálmodott Rákóczi-féle nemzeti ünnep túlmutasson a ma emberének korlátolt álláspontján, s győzzön végre az igazság, a tiszta, emelkedett valóság győzedelmes erejével.
Erős vár a mi istenünk!
Az Úr Isten kegyelméből:
László Ferenc és Novák Gyula
Kelt.az Úr 2013. esztendejében, Szent-András havának 25. napján
