2013. november 12., Árus Zsolt
A napokban vaskos borítékot hozott a postás, immár nem is tudom hányadikat Bukarestbõl, a Feddhetetlenségi Ügynökségtõl. Az eddigi tapasztalataim alapján ez sok jót nem jelenthet, ezért nem mondhatom, hogy repestem az örömtõl, amikor megláttam. Hogy miért mondom ezt? Nézzük csak:
Visszatekintés
Tavaly márciusban kézbesítette a posta a Feddhetetlenségi Ügynökség levelét, amiben értesítettek, hogy egy véletlenszerû eljárás keretében engem is kiválasztottak, s meg fogják vizsgálni azt, hogy betartom-e a köztisztségviselõkre vonatkozó törvényes elõírásokat. Ezt követte egy több mint másféléves folyamat, melynek során 13 postai küldemény járta meg az utat Bukarestbõl Gyergyószentmiklósra, avagy fordítva. Voltak közöttük mindenféle levelek, melyekben valamelyik fél tájékoztatást kért avagy kapott, illetve bírósági iratok (kereset, válaszirat, fellebbezés).
Elrettentésképpen álljon itt az elsõ fokon eljáró bíróság által kiküldött iratcsomó: S ha a kép nem elég szemléletes, akkor hozzáteszem, hogy annak vastagsága kerek 5 centi.
Az Ügynökség nyilvánosan megvádolt a törvények megsértésével, anélkül hogy a konkrét vádat tudomásomra hozta volna), én ezt bíróságon megtámadtam, hosszas pereskedés utána a bíróság igazat adott nekem, de az Ügynökség még akkor akarta elismerni hogy a megyei önkormányzat által szolgáltatott hamis adatok alapján téves döntést hozott, hanem fellebbezett, s a per következõ tárgyalása jövõ év tavaszára van kitûzve.
Idõközben tavaly októberben újabb “ügy” vette kezdetét, azzal, hogy a már említett ügynökség egy hasonló levélben arról tájékoztatott, hogy a kiróható legnagyobb büntetéssel, 2000 lejjel sújtott azért, mert a megyei képviselõi mandátumom befejezése után nem tettem le a megyei önkormányzathoz a vagyonbevallásomat. Tudván azt, hogy ez nem igaz, s az igazamat bizonyító iratok birtokában ebben az esetben is a bírósághoz fordultam, s lett belõle egy második, máig le nem zárul ügy, melynek során ez idáig nyolc postai küldemény (hogy mik, azt lásd fennebb) járta be a Bukarest-Gyergyószentmiklós távot, a Román Posta nagy örömére.
Váratlan fordulat
S akkor vissza a mába. A borítékot kibontva egy négy és fél oldalas levéllel szembesültem:
Ebben részletesen le van írva, hogy tavaly tavasszal kivizsgálást indítottak azért, hogy kiderítsék, vajha megsértem-e az összeférhetetlenségre vonatkozó jogszabályt, majd tavaly õsszel egy másikat, azért, mert nem nyújtottam be a vagyonnyilatkozatomat. Tekintettel arra, hogy mindkét ügy alanya én vagyok, ezért ezeket összevonták.
Megvizsgálták a teljes négy éves mandátumom idõszakát.
Megállapították, hogy ezen jelentés kiállításának az idõpontjáig tõlem semmi olyan küldeményt nem kaptak, amiben a saját álláspontomat kifejeztem volna ezen ügyékrõl.
Megvizsgálták a vagyonom alakulását és az érdekellentétekre vonatkozó szabályok betartását. E célból adatokat kértek és kaptak számos intézménytõl, a megyei önkormányzattól kezdve, a cégbíróságon keresztül különféle bankokig. Ezek alapján megállapították, hogy a négy év alatt nem nõtt meg gyanús módon a vagyonom, illetve betartottam az összeférhetetlenségre vonatkozó jogszabályokat.
Ismételten megállapították (nem tudni milyen alapon), hogy 2010-ben és 2012-ben nem nyújtottam be a törvényes határidõn belül a vagyonnyilatkozatomat, ezért javasolják, hogy legyek figyelmesebb és tartsam be a törvényes határidõt, mert ellenkezõ esetben büntetésre számíthatok.
Összességében a jelentés megállapítja, hogy a kivizsgálás során nem találtak törvénysértésre utaló jeleket, ezért mindkét ügyet lezárják.
Most mi van?
Egy darabig csak álltam és néztem. Hisz mindezeket az után írják le, hogy már kétszer megállapították, hogy törvényt sértettem, számtalan levelet váltottunk, s két perünk van folyamatban különbözõ bukaresti bíróságokon. Mennyivel egyszerûbb lett volna indulásból rendes munkát végezni, s megspórolni maguknak is meg nekem is egy csomó munkát, idõt, energiát! Õk azonban a nehezebb utat választották, s nem törõdtek azzal sem, hogy ily módon valakinek a becsületébe gázolnak. Most pedig hátra arcot csinálnak, s úgy tesznek, mintha mi sem történt volna. Még most sem tudom, hogy ezen nevetni vagy sírni kell.
Kíváncsi vagyok ugyanakkor arra, hogy ezt a jelentést az Ügynökség megküldte-e azoknak a bíróságoknak, amelyeken a pereink zajlanak, illetve hogy ezek után mi lesz ezen perek kimenetele. Lévén hogy Romániában élünk, még az sem kizárt, hogy ettõl függetlenül egyik vagy másik pert elveszítem, hisz már számos példát láttam az utóbbi években arra, hogy egyes bírókat a tények egyáltalán nem zavarják, gond nélkül hoznak azokkal ellentétes ítéleteket.
Egy dolog azonban biztos, s ezt fontosnak tartom hangsúlyozni: az egész ügyben igen nagy szerepe volt annak, hogy a megyei önkormányzat két ízben is félrevezette az Ügynökséget, hamis adatokat közölt fele. Ha kissé tágabban értelmezzük a kifejezést, akkor az történt, hogy két esetben jelentett fel, rágalmazott meg.
Ezt azért tartom fontosnak kihangsúlyozni, hogy mert mióta zajlik a bûnügyi kivizsgálás a megye elnöke ellen, õ gyakran tett mindenféle utalásokat arra, hogy ártatlan, csak politikai ellenfelei rágalmazó feljelentése nyomán jutott ebbe a helyzetbe, s hogy ez milyen elitélendõ dolog. Hogy ártatlan-e vagy nem, az remélhetõleg kiderül, de egy dolog biztos: esetemben õ maga tette azt, amit elítélendõnek tart, s amivel saját esetében másokat vádol. Hát szégyellje magát!
