Kolozsvári vagy Kolozsvár környéki újságolvasó, templomba járó, a templomi koncerteket és az „alternatív” egyházi rendezvényeket kedvelő embernek nem kell bemutatni Balázs Attilát, Tordaszentlászló református lelkészét.
A szerző felvétele
Ő az az „egyszemélyes intézmény”, aki, ha éppen nem szószékről prédikál, akkor szervez, tevékenykedik vagy éppen hívei magyar állampolgársági iratcsomóját állítja össze. Sok pályatársától eltérően a fiatal lelkész másként értelmezi az egyház szerepvállalását a világban, így nem véletlen, hogy kevés az olyan kalotaszegi templom és gyülekezeti ház, ahová annyi ember jár vasárnapi istentiszteletre vagy hétköznapi biblia-órákra, ifjúsági foglalkozásokra, mint a Kolozsvártól 22 kilométerre fekvő Tordaszentlászlón.
Templomi koncertek
A korszerûen felújított parókia csendjében egy hétköznapi délelõttön sikerül nyugodtan elbeszélgetnünk. A kolozsvári Protestáns Teológián 2001-ben lelkészi képesítést szerzett Balázs „örökmozgó” természete már dési segédlelkészként is felszínre került, amikor a szórványosodás nehéz éveit élõ közösség fiataljaival kezdett el intenzíven foglalkozni. Egy év múlva a kolozsvári Farkas utcai gyülekezetbe került segédlelkésznek. Erdély patinás múltú gyülekezete új kihívásokat és új lehetõségeket tartogatott, amit Balázs Attila nejével, az orgonamûvész Ágnessel teljes mértékben ki is aknázott. Hat éven át egymást érték a templomi koncertek: õk teremtették meg a pünkösdi hangversenysorozatot is jeles zenészekkel és kiváló repertoárral. A sorba illeszkedik a magyar filharmonikusok nagysikerû erdélyi turnéja is, amelynek egyik állomásaként a tordaszentlászlói templomkert zöldjén került sor egy emlékezetes fellépésre. „Rendszerint a feleségemmel és egy-két segítõvel vágok bele egy ilyen mérvû kulturális vállalkozásba. Számomra nincs ebben semmi rendkívüli. Gyakran megesik, hogy istentiszteletre készülve pattan ki a szikra. Nem arra gondolok, hogy a túlságosan hajmeresztõ ötletet miért nem lehet megvalósítani. Arra törekszem, hogy ebbõl valóság legyen, így környezetem nem tud róla lebeszélni. Rájöttem, az emberek szeretik a pozitív élményeket, a meglepetéseket. Ha ez nem terheli anyagilag a gyülekezetet, akkor kimondottan örülnek is neki” – magyarázza rendezvényszervezõi sikerének titkát Balázs Attila, aki 6 év kolozsvári szolgálat után 2007 karácsonyától a tordaszentlászlói gyülekezet megválasztott lelkésze.
Fertálynapok: egymásra talál a falu
A jómódú kalotaszegi faluba kerülõ lelkész hamar népszerű lett. Segédlelkészi pályafutása idején szerzett közösségépítõ, rendezvényszervezõi tapasztalatait elkezdte Tordaszentlászlón is kamatoztatni. Öt év alatt gyakorlatilag „új” gyülekezet született. Balázs azt vallja: az igehirdetésnek, az egyházi szolgálatnak a templom falai közül ki kell lépnie az emberek közé, az igehirdetés lényege, hogy tovább gyûrûzzön. „Harminc évvel ezelõtt az emberek hétvégén kiültek a házuk elõtti kispadra a falu dolgait megbeszélni. Ezt a mára kiveszett szokást próbáltam újjáéleszteni azzal, hogy minden vasárnap délutánra találkozót hívtam össze a templomkertbe” – mesél a kezdetekrõl. Több mint száz ember járt el rendszeresen az alkalmi rendezvényekre, de ezzel nem volt elégedett a lelkész, hiszen a 900 lelkes gyülekezet többségét még nem tudta megszólítani. Így született az ötlet, hogy a négy körzetbõl álló falu minden fertályába külön találkozót szervezzen a vasárnapi istentiszteletek után, amit a helyi utca közösségével, presbitereivel hoztak tetõ alá. A kezdeményezést nagy siker övezte: a „fertálynapokra” eljött az utca apraja-nagyja, köszöntötték a legidõsebb embert, a legidõsebb házaspárt, a 10-20-30 éve konfirmáltakat. Amikor a negyedik fertálytalálkozó véget ért, a falu megszervezte a közös fertály-napot, mintegy hétszáz résztvevõvel. A templomba is kevesen járó Tordaszentlászlón pár év alatt csoda történt: a közösség egyházi-világi rendezvények hosszú sorában talált önmagára, a lelkész ötletei már termékeny talajba jutottak. Sikerült „megreformálni” a konfirmációt is, „persze, nem olyan értelemben, hogy nem kell kátét tanulni” – mondja mosolyogva Balázs. Olyan ünnepséggé alakította át, amely nem csupán kérdezz-felelek fórum, hanem a konfirmáló nyolcadikos fiatalok számára életre szóló élmény. Legújabb akciójával a dévai Szent Ferenc Alapítvány egyik árvaházának egy havi élelmezését szeretné felvállalni. Nagypéntekig gyûjtik Tordaszentlászlón az alapélelmiszerekbõl álló kis csomagokat, a biblia-órás gyerekeket pedig árvaházi látogatásra viszi, hadd lássák, mit jelent ott felnõni, arra serkentve õket, ismerjék fel, mennyire jó helyzetben vannak szüleik, családjuk körében. Balázs Attila búcsúzáskor arról beszél: imahéten az ötvenes-hatvanas években itt szolgált lelkész tért vissza istentiszteletre. Akkoriban helyi pártaktivisták úgy gondolták, hogy a templomot múzeummá kell alakítani, és azon akadtak el, mi lesz a lelkésszel, akinek nincs „becsületes” szakmája. Balázs szerint azokat az éveket teljes nemzedékek sínylették meg. Közösségépítõ munkájával azonban közülük is sokat visszacsábított a gyülekezeti életbe, ledöntve ezzel a közöny újabbkori falait, hogy véletlenül se jusson eszébe valakinek múzeummá alakítani Isten házát.
