Minekutána magyarul benyújtott panaszaimat több levélváltás után sem voltak hajlandóak iktatni a Diszkriminációellenes Országos Tanácsnál, hetekkel ezelõtt elküldtem az elsõt román fordításban. Így már méltóztattak iktatni és érdemben foglalkozni vele. Azaz mit is beszélek, még hogy érdemben!? Itt van a válasz, ami magáért beszél:
Adtak neki iktatószámot, kiosztották a tanács egyik tagjának, de ez a munkát azzal kezdte, hogy kifogást keresett. S talált. Az ugyanis a véleménye, hogy ebben a kérdésben õk nem illetékesek, mert az ügyészek tevékenységével kapcsolatosan panaszt az illetõ ügyész felettesénél kell tenni. Minõ fantasztikus éleslátás! S ha a bolti kiszolgáló valakit büdös zsidónak nevez, akkor ugye az üzletvezetõhöz kell fordulni? Egy dolgot nem célszerû megtenni: mindenféle panaszokkal zaklatni a Diszkriminációellenes Országos Tanácsot. Õk ugyanis csak a fizetésük felvételében illetékesek. Még arra sem futotta az idejükbõl mostanáig, hogy átolvassák azt az nem túl hosszú kormányrendeletet, amelyikbe írva van feketével a fehéren, hogy ha valaki diszkriminációt tapasztal, akkor ez ellen panaszt náluk tehet. Ebbõl ugyanis még az is következik, hogy ha a sértett netalán más hatósághoz fordul a panaszával, akkor – ez esetben joggal – azt a választ fogja kapni, hogy õk ebben a kérdésben nem illetékesek.
Egy szó mint száz: közel tíz hónap után ott vagyunk, hogy sehol sem vagyunk. Az Új Jobboldal pedig továbbra is vígan garázdálkodik Székelyföldön.
