Kelemen Hunor: stratégia kell a romániai magyar nagyvárosi szórvány lemorzsolódásának megállításához

http://www.erdely.ma/kozeletunk.php?id=154600&cim=kelemen_hunor_strategia_kell_a_romaniai_magyar_nagyvarosi_szorvany_lemorzsolodasanak_megallitasahoz

2013.12.13.

Stratégiára van szükség a romániai magyar nagyvárosi szórvány lemorzsolódásának megállítására – jelentette ki pénteken Kolozsváron Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke.

A politikus részt vett az RMDSZ Főtitkársága és a romániai Nemzeti Kisebbségkutató Intézet által szervezett konferencián, amelynek központi témája a romániai magyar nagyvárosi szórvány helyzete volt. 

Kelemen Hunor elmondta: a stratégia célja, hogy megvalósításával megakadályozható legyen az identitásvesztés. Hozzátette: a magyarságnak még nem sikerült hatékony választ adnia a nagyvárosi szórvánnyal szembeni kihívásokra, ahol a magyar önazonosság elvesztése igen nagy arányú. 

Hozzátette: nemzetpolitikai szempontból az olyan nagyvárosi szórványközösségek – mint például a kolozsvári lakótelepen élő magyarok – ugyanolyan helyzetben vannak, mint a dél-erdélyi szórványban élők, ezért iskolahálózataik és közösségi életük ugyanolyan erősítésre szorul.
Horváth István, a kisebbségkutató intézet elnöke kifejtette: a nagyvárosi szórvány fogalom az 50 ezer lakoson felüli településekre vonatkozik, ahol a magyarság számaránya kisebb a többségi lakosságéhoz képest. Horváth István egyebek mellett a magyar nyelv újratermelődésének kockázatairól beszélt. Egy felmérés alapján kijelentette, hogy a román nyelvhasználat családon belül generációnként fokozatosan növekszik a szórványban. 

Az iskolaválasztás tekintetében elmondta, hogy 1996-tól növekedett a román iskolaválasztás a magyar családok körében, a szórványban ez az arány 10 százalékkal emelkedett. A legtöbben azzal érvelnek e döntés mellett, hogy Romániában élnek, második helyen az oktatás színvonala szerepel, harmadik helyen az otthon és a magyar iskola közötti távolság jelenik meg magyarázatként. 

Hangsúlyozta: az elmúlt 15 évben a távolsági tényezőre való hivatkozás nőtt a legnagyobb arányban, több mint háromszorosára. 

Ismertette Kolozsvár, Szatmárnémeti és Marosvásárhely iskolahálózata és etnikai térszerkezete összevetésének eredményeit. Megállapította: az utóbbi két város esetében összhangban van az iskolahálózat a magyar lakosság városon belüli területi megoszlásával. Kolozsváron aránytalanság tapasztalható amiatt, hogy a lakótelepeken magyar iskolák vagy egyáltalán nem léteznek, vagy csak korlátozott mértékben működnek. 

Veres Valér szociológus, a Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) oktatója a kolozsvári és a Kolozs megyei közoktatási helyzetről szólva kijelentette: a középiskolai képzésbe való átlépéskor a kolozsvári magyar iskolahálózat évente egy osztálynyi magyar gyereket veszít, a Kolozs megyei pedig kétosztálynyit annak következtében, hogy ennyi gyerek folytatja román nyelven tanulmányait. 

Magyari Tivadar, az RMDSZ oktatási főtitkárhelyettese szerint a románul tanuló magyar gyerekek aránya az óvodában és az elemi iskolában 17, illetve 15 százalék, de ez az arány később fokozatosan nő, így a középiskolában már a gyerekek 24 százaléka tanul románul. A szakoktatásban a magyar gyerekek 44 százaléka tanul a többség nyelvén, de ez az arány 64 százalékos, ha a statisztikai eredményekben eltekintenek a székelyföldi Hargita és Kovászna megye adataitól. 

Vetési László szórványkutató kis magyar közösségi hálózatok létrehozását szorgalmazta, illetve az egyház és a civil szféra együttműködését a nagyvárosi szórvány helyzetének javítása érdekében 

Székely István Gergő, a kisebbségi kutatóintézet munkatársa a szórvány etnikai választási mobilizálásáról beszélt. Kijelentette: a román családtaggal rendelkező romániai magyarok kevésbé szavaznak magyar pártokra, mint a román családtaggal nem rendelkezők. A vegyes házasságban élők is kisebb eséllyel szavaznak a magyar pártokra – tette hozzá.

Megállapította: a szórványban alacsonyabb az etnikai szavazásra való hajlandóság. Az is megfigyelhető, hogy az RMDSZ ellenzékének támogatottsága alacsonyabb a szórványban – tette hozzá. MTI
Megjegyzés:

A szövetségi vezetés újfent előszedte a már annyiszor elcsépelt „stratégia” elnevezést, de valójában eléggé bátortalanul hangzik. De vajon értik-e mit is takar valójában ez a nekik annyira kedves szavacska:? Az idegen szavak szótárában a stratégia mellett az áll, hogy a „hadvezetés tudománya”… azoban béke időben nem igen van értelme… Szerencsére a stratégia mellé – kiegészitésként - az is odakerült, hogy: „a küzdelem gondosan megtervezett menete”, Ezzel már lehet valamit is kezdenie a mostani időket élőnek. Itt azoban meg kell állnunk egy pár percig, hiszen  egy „gondosan megtervezett menet” esetében feltételenül ott kell legyen a TERV. Ehhez azonban kellene a megoldásként használható „módszer” is! Szerencsénkre az idegen szavak szótára társítja a stratégiát a taktika szavacskával, ami mellé odabigyesztik: „egy cél elérésére alkalmazott módszer” !!!

Tehát ha adott taktika (amely egy módszer) akkor azt lehetne alkalmazni a gondosan megtervezett menethez, hogy a küzdelem teljes lehessen azaz, hogy stratégiázhassunk előbb egy terv aztán egy módszer/taktika.

Egy másik értelemezésben: a taktika harcászat, a stratégia a hadászat  azaz a taktika a csatatéren kell számítson, a stratégia meg a háttérben!

Talán felteszi a kedves Olvasó a kérdést, de most mindez hogy jön ide? Hát csak azért, mert a szövetségiek eddig is többször is szóltak a stratégiákról, de ezzel csak azt árulták el, hogy a „lovak elé fogták a szekeret”

Politikai értelembe vett „stratégia: egy hosszú távra tervezett célkitűzés, program”, de a rövidebb távra, az apró feladatoknak a megoldási módok vagyis a taktika nélkül csupán elcsépelt szavakká silányodnak!!!

Amikor a Szorványban levő városokban történő népközösségek közti keveredést megállitani szándékozó Stratégiáról szól valaki, akkor a módszer és a taktika elfelejtésével-elhallgatásával lényegében éppen azoknak ártanak, akiket szeretnének a politikai csete-paté részesévé tenni. Vegyes családok, kisiskolás kortól a egyetemi tanitásban elveszlődő népközösségi fiataljaink és a munkahelyek csökkenését eredményező elhaló gazdasági életben alig látszó szövetségi jelenlét mindahány azt mutatja, hogy nem elég a STRATÉGIA gondolata, ennél sokkal többre van szükség!

Talán feltevődhet az olvasóban az a kérdés is van erre megoldás? Igen van, ha nem a bársonyszékhez, húsosfazékhoz igyekszünk maradni, hanem a lobbizást a helyi gazdaság erők támogatására fordítjuk!

Az ERDÉLY 2020 terv, a MIKÓ Terv, a BETHLEN GÁBOR Terv egységessé vállásával a még erős gazdasági egységeinket olyan „kitörési pontokra” segitjük ahol az anyaországgal való kapcsolat kereskedelmivé alakulhat!

Ki az, aki erre vállalkozhatna ha nem az, aki a kormány 100-as határozata értelmében megszerezte a népközösségünknek a reprezentálási lehetőségét és azt a 15 miliárdnyi összeget, vagy az, aki a jelenlegi kormánytól illetve más anyaországi gazdasági egységektől kapott ezzel majdnem egyenrangú támogatást.

Közös futbalcsapatról szólnak a vezetőink, de közben elfelejtjük, hogy a gazdaságban tevékenykedők sokkal hamarabb tudnának az üzleti szférában üzleti tervekre és gazdasági módszerekre alapozva komoly stratégiákat kialakítani.

A politikum végre meg kellene értse, hogy a gazdasági szférában tevékenykedő szakember gárda nélkül nem igen tud sokat elérni!

A statisztikai adatok ismerése csak részben adhatna arra lehetőséget, hogy egy egész Erdélyre kiterjedő megoldássorozatot tudjon valaki is megjósolni. 

A módszer és a terv adottsága illetve az ebben elért eredmények alpján aztán lehet a stratégiára is gondolni!
Persze azt sem kell elfelejteni, hogy az eltelt 23 év veszteséges volt minden téren, és az összefogást  nem igénylők igencsak a népközösségünk ellen tesznek továbbra is!
Mint a polgári érdekek, célok mellett kiálló csapat a polgári "kemény-vonal" igencsak "betehet" azoknak, akik ugyan az EU-s néppárti tagságát élvezik, de annak elveit elég rég elfelejteni látszóan viselkednek. Az alapszabályzatokat is úgy igazgatják mint lábukon a harisnyát és csak a önös érdekeikre összpontosítva, hibát-hibára követnek el, ezzel is tetézve a a népközösségi lemorzsolódást... (Erdélyi Polgár)