Kömény Kamilla | 2013.12.13.
A december 13-hoz kapcsolódó számos népi hiedelemből és népi szokásból, a Lucázás hagyományát tartják életben a csíkbánkfalvi óvodások. Pénteken, a helyi nagycsoport fehérbe öltözve, járta be a falu egy részét, hogy minden jót – bő termést, jószágszaporulást és egészséget – kívánjon a falubelieknek.
Óvodások tartják életben a Lucázás hagyományát Csíkbánkfalván, András Borbála, helyi óvónő jóvoltából. A már 38 éve óvodában dolgozó pedagógus rendszeresen betanítja óvódásait, és évről évre december 13-án beöltözve látogatnak el a gyermekek szüleihez, nagyszüleihez, hogy az ünnepek előtt minden jót kívánjanak nekik egy kis „alamizsna fejében”.
Idén sem történt másképp, pénteken 11 órakor indult el a nagycsoport 18 tagja fehérbe öltözve, arcukat eltakarva. Az utcán hangos énekszóval vonultak a közelben lakó szülőhöz, nagyszülőkhöz. Az óvónő vezénylésével bekérezkedtek, és bemutatták verses előadásukat: volt, aki a gazdaasszonynak annyi tojást kívánt ahány kő van a patakban, illetve annyi csirkét, ahány csillag van az égen, mások a gazdának kívántak akkora disznót, mint a ház. Az anyagi javak mellett békét, egészséget és boldogságot is kértek a családoknak.
Átalakult Luca-lakoma
A mosolygó, olykor könnyes szemű családtagok nemcsak megkínálták a házakba örömet hozó lucázókat, hanem a tarisznyájukba is pakoltak. A begyűjtött ajándékokból az óvodában Luca-lakomát tartott, közösen fogyasztották el a gyümölcsöket, édességeket. A faluban csak Bori óvónéniként ismert pedagógus, elmondta, pár évvel ezelőtt még maguk készítették el a diós laskás lakomát. Ugyanis akkor a hozzávalókat kapták meg a családoktól, visszatérve az óvodába a kályhán főzték meg a laskát, miközben a fiúk megtörték a diót, a lányok pedig leőrölték azt.
Az ilyen alkalmakkor a gyermekek nemcsak a népi szokásokat, hagyományokat, hanem egymást is jobban megismerik. Ugyanakkor a szülőknek is lehetőséget teremt arra, hogy lássák gyermeküket közösségben viselkedni, teljesíteni – fejtette ki András Borbála, aki fiatal korában még édesapjától hallott a fehér maszkurázásról, azaz lucázásról. Hozzátette, amikor óvónőként kezdett dolgozni, akkor még a felnőttek is jártak lucázni, onnan jött az ötlet, hogy az óvódásokkal is menjenek. Felkeresett egy falubeli nénit, akivel megbeszélték, hogy a gyermekekkel hogyan lehetne megvalósítani. Azt követően, 1990 óta, minden nagy és előkészítő csoportjával Luca napján bejárja a falu egy részét az ünnepek előtt – foglalta össze az óvónő.
További népi hiedelmek
A magyar népi kultúrában Luca napjához számos hiedelem kapcsolódik: időjósló, termékenységvarázsló, a nők számára szigorú munkatilalmi nap. Sok leány készített lucacédulát, vagy lucagaluskát, hogy megtudja jövendőbelije nevét, amíg a lucabúza ültetésével a jövő évi termést lehetett megjósolni. Ezen a napon kezdték készíteni a Luca-széket, amelyet karácsonyig kellett befejezni, minden nap csak egy munkálatot elvégezve rajta. Az éjféli misén, Úrfelmutatáskor arra felállva a szék gazdája megláthatta a boszorkányokat. December 13-án tilos volt a nőknek dolgozni, kimondottan varrni, mert úgy tartották, hogy azzal a tyúkok tojósságát varrják el.
