Kovács Krisztina 2014. január 23.
Argentínában hetek óta forr a levegő, és ez most nem csak a szokatlanul meleg időjárás miatt igaz. Decemberben az ország 24 tartományából 20-ban sztrájkoltak a rendőrök az alacsony bérek miatt, nem beszélve arról, hogy közben olyannyira gyakorivá váltak a fosztogatások, amire a 2001-es válság óta nem volt példa. Az már csak a hab volt a tortán, hogy az óriási hőség miatt Buenos Airesben tízezrek maradtak áram nélkül több mint két hétig. Tegnap előkerült a magát a nyilvánosság elől hetek óta távoltartó elnök.
A politikai feszültségek tovább növelhetik az argentin gazdasági kilátásokkal kapcsolatos bizonytalanságot, de először is nézzük, mi történt a közelmúltban. Cristina Fernández de Kirchner elnök asszony néhány hónappal ezelőtt agyműtéten esett át, a komoly orvosi beavatkozás ellenére azonban mindössze másfél hónapig kellett mellőznie a hivatali ügyeket. Visszatérést követően látszólag próbált mindent megtenni azért, hogy ha még csak átmenetileg is, de rendet tegyen az országban. Egyebek mellett átalakította a kormányt, és kezdeményezte, hogy kifizessék a spanyol Repsolnak azt az 5 milliárd dolláros kompenzációt, amely, az YPF 2012-es államosításáért járt neki.
Visszatérése kapcsán még egy dologról szoktak említést tenni - bár gazdasági jelentősége ennek valószínűleg csekély-, mégpedig arról, hogy három év után felhagyott férje gyászolásával.
Decemberi fellépését követően egészen tegnapig nem szólalt meg a 60 éves elnök asszony, sőt még twittelni sem twittelt, ami tőle egészen szokatlan, ezért el is kezdődtek a találgatások, hogy talán nincs minden rendben az egészségével. Több elemző úgy nyilatkozott, hogy fennáll a veszélye annak, hogy Argentína egyszerűen kormányozhatatlanná válik. Fernández tegnap váratlanul bukkant fel, és a egyből energikus beszédben mutatta be a munkanélkülieknek szánt kormányprogramot.
Forrás: Europress/Getty
Olajügy Argentínában
Az argentin vezetés 2012 áprilisában jelentette be, hogy állami irányítás alá vonja a Repsol többségi tulajdonában lévő YPF társaságot, a kormány álláspontja szerint ugyanis a Repsol nem hajtotta végre a korábbi privatizációs szerződésben vállalat kötelezettségeket, aminek eredményeképpen Argentínának 9,4 milliárd dollár értékben kellett tüzelőanyagot importálnia 2011 során.
Az államosítást követően a Repsolnak 6,4 százaléka maradt a YPF-ben, azonban a spanyol társaság korábbi helyi üzlettársa, az Eskanza család nem volt képes teljesíteni fizetési kötelezettségeit, amelynek biztosítékául szintén YPF-részvények álltak. A Repsol így 12,4 százalékra tudta emelni tulajdonrészét a YPF-ben, ugyanakkor továbbra is fenntartotta 10,4 milliárd dollár értékű kártérítési követelését az argentin állammal szemben. Az Eskanza család pénzügyi problémái miatt bankok kezére jutott további 19,5 százalék, így a szabad forgalomban lévő YPF-részvények aránya 18 százalék alá esett.
A legnagyobb kérdés rövid távon az, hogy Fernández hogyan oldja meg az ország energetikai problémáit, és veszi fel a harcot azzal az egyébként argentin viszonyok között nem rosszul kereső rendőrséggel, amely az alacsony bérek miatt hirdetett sztrájkot. A rendőrök számára egyébként valószínűleg nem a nominális bérszint, hanem az infláció jelenti a legnagyobb problémát, amely becslések szerint decemberben a 28 százalékot is meghaladta (a hivatalos adat ehhez képest 10,9 százalék). A rendőrök fellépése egyáltalán nem meglepő, az argentin közszférában ugyanis óriási az elégedetlenség. A különböző (vasúti és tanári) szakszervezetek azt szeretnék, ha idén hozzávetőlegesen 30 százalékkal emelkednének a béreik, amire úgy tűnik, hogy a jelenlegi helyzetben nem nagy az esély.
Manipulált adatok
Az argentin inflációs adatok megbízhatósága évek óta kérdéses, legalább azóta, hogy 2007-ben az akkori elnök, Nestor Kirchner maga eszközölt változtatásokat a Buenos Aires-i statisztikai hivatal, ismertebb nevén Indec munkájában. Az olcsóbb áruk felé tolódott például az infláció mérésére szolgáló fogyasztói kosár, nem jól reprezentálva a lakosság fogyasztási szokásait.
Ennek kapcsán érdemes említést tenni arról a három évvel ezelőtti esetről, amikor a kormány kemény büntetést szabott ki az egyik elemzőcégre, mert nem voltak elégedettek annak infláció-számítási módjával. A piaci elemzők 2011-re 2-3-szor magasabb inflációt vártak a hivatalos célszámoknál, és 2010-re is a hivatalos adat legalább dupláját számították saját adatgyűjtésük és módszertanuk alapján. A magáncégek szerint a kormány megpróbálja kiszorítani a piacról a hivatalosnak ellentmondó véleményeket.
Politikai szempontból hasonlóan fontos ügy az energiabiztonság, hiszen a Buenos Aires-i, több mint két hétig tartó áramkimaradásnak nem pusztán a szokatlan meleg volt az oka. Argentínában az áram és a gáz ára államilag szabályozott, így az energiaszolgáltatóknak sem az energiahálózat korszerűsítésére, sem a költségeik fedezésére nem futja. Működésük is csak állami segítséggel biztosított, melynek mértéke tavaly elérte a 11 milliárd dollárt. Az energiaárak rögzítéséről 2002-ben Eduardo Duhalde, akkori elnök döntött.
Fernández helyzete tehát egyáltalán nem könnyű. Két dolog közül választhat: emeli a béreket, vagy kevesebb támogatást ad az energiaszolgáltatóknak, bárhogy is dönt azonban, jelentős kockázatokkal kell számolnia. Ha a béremelést választja, tovább rontja a költségvetés egyenlegét, ha viszont kevesebb támogatást ad az energiaszolgáltatóknak, ellehetetleníti működésüket.
A kormány közben minden trükköt bevet: miközben közel kétszáz fogyasztási cikk, egyebek között a tej árának befagyasztása, és bizonyos adónemek megemelése mellett döntött (a külföldi bankkártyás vásárlások adóját például 20-ról 35 százalékra emelte), az áramkimaradásokért az energiaszolgáltatókat hibáztatja. Az adóemelések célja nyilván a devizatartalékok apadásának megfékezése, ami miatt egyébként 2011 óta tilos hivatalos árfolyamon is devizát eladni Argentínában (a hivatalos és a nem hivatalos árfolyam közötti különbség nem egyszer a 70 százalékot is elérte). Hivatalos adatok szerint január harmadik hetében 30 milliárd dollár alá csökkentek a devizatartalékok, amire 2006 óta nem volt példa. Ha a mezőgazdaság idén nem hozza a várt teljesítményt, és a tendencia folytatódik, könnyen lehet, hogy a tartalékok egyszerűen eltűnnek.
Ennek kapcsán érdemes megemlékezni arról, hogy a mezőgazdaság szerepe milyen jelentős. Tavaly a mezőgazdasági exportcikkek adója 10 milliárd dolláros bevételt hozott az államnak, ami persze óriási terhet ró a már egyébként is súlyos problémákkal küzdő (növekvő költségek, gyengülő árfolyam) farmerekre. Az argentin farmerek helyzete évek óta kilátástalan, amin még közös fellépéssel sem tudnak változatni. Tavaly is volt egy ilyen jellegű próbálkozásuk, de mivel a kisebb termelők nem engedhették meg maguknak, hogy egy időre visszatartsák termékeiket, az akció sikertelen volt.
Kérdés, hogy meddig mehet ez így, illetve mi változhat a jövő évi elnökválasztást követően. A kilátásokkal kapcsolatos bizonytalanságot egyébként jól tükrözi az argentin csődkockázati mutató, amely Fernández december 10-i megjelenése óta 423 bázispontot emelkedett.
