2014.12.23.
Mint minden népcsoportnak a székely népnek is megvan a rá jellemző viselete. A székely viselet különlegessége a háziszőttes anyagok nagyobb szerepében nyilvánult meg.
A székely népviseletnek alapanyaga hagyományos kézi megmunkálással házilag készült, házi szőttes gyapjú, kender, len és ugyancsak házilag tenyésztett juhbőr, amit szintén maguk szabtak és varrtak. A viselet alakulását természeti, fizikai körülmények is befolyásolják. A székelyruha határozott táji vagy helyi jegyekkel rendelkezik, melyekről az egyes falucsoportok, falvak lakói felismerik egymást (például a rokolya színes csíkozású háziszőttesből készül, a csíkok szélessége, a színek összeválogatása falvanként, korok és alkalmak szerint változik).
A székely népviseletek az 1940-es évekig helyenként jelezték viselőjük családi állapotát vagy felekezetét is: Háromszéken például a nőszövetségek a leányoknak fehér kötényes és lájbis, az asszonyoknak fekete kötényes és réklis együtteseket készíttettek. Elsősorban az etnikai és helyi identitást hangsúlyozták velük, és azokban a falvakban, ahol több felekezet is volt, az ahhoz való tartozást is, mint Szentivánlaborfalván, ahol külön szőttest készíttettek az unitáriusok és másfélét a reformátusok.Székely harisnya
A férfiviselet előbbiekben ismertetett felsőruhái mellett rangjelző volt a nadrágfélék anyaga, szabása és díszítése is. A nemesek fekete vagy sötétkék, esetleg színes vitézkötéses finomposztó nadrágban jártak. Ezzel szemben a közszekelyek durva háziposztó harisnyát viseltek.
A két nadrágtípus eredetileg szabásában is különbözött egymástól. Korábban nem is volt fenékrésze: két szárból állt csupán, mely a lábszárát védte, s hogy le ne csússzék, madzaggal a gatya derékkötőjéhez rögzítették. Nem nyújtott volna esztétikus látványt, de szerencsére hosszú, kieresztett, a derékon szíjúval átkötött ing leplezte.
A XI-XIII. században Európába-szerte a rövidgatya derekát rögzítő zsinórhoz erősítették a harisnyát. A XIV. században a franciáknak sikerült a különálló szárakat fenékrésszel egyesíteniük. 8 A hagyományt nem csak a XVII. századi románok és németek posztóharisnyái őrizték, hanem még a XX. századi román népviselet is.A XVIII-XIX. század fordulóján a nadrág szó színes barackvirág színű, kék, szederjes vagy fekete-finomabb posztóból készült felsőruhát jelentette. A leggyakoribb nadrágforma a szűk, csínos magyar nadrág volt. Harisnyáján fehér durvaposztó lábravalót értettek, zsinór vagy kékposztó-díszítéssel, de a formájáról nem szólnak a források. A közrendű székelyek viszont harisnyában jártak.
A harisnya a bérszerződés kötelező tétele volt. Készülhetett vastagabb téli vagy vékonyabb nyári posztóból, sőt a vízenjárók számára nemezből is. A székely harisnya szabása már a múlt században is a szűk, testhez álló magyar nadrágéval egyezett. A harisnya szárát alul egy darab részen nem varrták össze,hogy könnyebben felhúzható legyen.
A harisnya a lábina és a farcsukeresztéke mentén kapott ilyen közvetítőelemet. A vóc készülhetett színes posztóból, esetleg rossz kalap levágott karimájából. Ezt a megoldást a szűcsök is ismerték. A harisnya színe és díszítménye eredetileg rendi jelszerepet töltött be.
