2014.12.04.
Forrás: www.nyugatijelen.com
Olyan ítéletet hozott a Ploiești városában székelő ítélőtábla, mely párját ritkítja a jogtörténetben. Hiteles tanúsítványok ellenében, egy légből kapott állításra alapozva az erdélyi református egyházkerületet megfosztotta a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium épületének (épületeinek) tulajdonjogától, s azt a román állam birtokába utalta vissza, illetve Sepsiszentgyörgy város ingatlanvagyonába sorolja. Ha nem gondolunk bele e nemtelen ítélet körülményeibe, akár legyinthetnénk is: „a szentgyörgyieké marad, iskola marad, magyarul tanulnak benne továbbra is”.
Igen, csakhogy nem ilyen egyszerű a képlet. Ebben az országban hozzászoktattak ahhoz, hogy amire egyszer az állam rátette mohó mancsát, azzal aztán úgy gazdálkodik és garázdálkodik, ahogyan éppen kénye-kedve tartja. A Mikó ma magyar tannyelvű intézmény, de hol a garancia arra, hogy holnap is, mindig az marad!? A román állam Trianon után nem csupán a korábbi magyar állami tulajdonra tette rá a kezét, hanem óriási magyar magán- és közösségi tulajdontömegre is, ingatlanokra, ingóságokra, földtulajdonokra és épületekre. Ami megmaradt, az jobbára a történelmi magyar egyházak tulajdonában maradt, de annak az elorzásáról a román nacionálkommunizmus gondoskodott.
Ez az ítélet úgy felháborító, ahogyan meghozatott. Mitől illetékes egy regáti táblabíróság erdélyi tulajdonperekben ítélkezni, amikor számukra az itteni valós tulajdonviszonyok teljesen kínaiul vannak, tekintve, hogy arrafelé egyáltalán nem ismerték az egyházak által fenntartott, működtetett iskolák fogalmát. Az ortodox egyház csak fölös számú szemináriumokat és ördögűző klastromokat tartott fenn, s ez máig sem változott. De nekünk létkérdés volt, és újra egyre inkább az lesz az egyházi fenntartású intézmények ügye. Ezt taposták sárba az ítélettel.
Az egész Mikó-per egy kicsinyes és önző feljelentéssel kezdődött, s mértéktelen közösségi rontássá hízott. Kató Béla püspök úr keresztényi megbocsátással, elnézően szólt a feljelentőkről. Én nem teszem, s mert fajtánkhoz tartoznának, megvonom tőlük azt az ajándékot, hogy nemzettársaimnak tekintsem őket.
Az ügyet nemzetközivé kell tenni, mert olyan jogsértő és igazságtalan, hogy átlépi Románia határait. Emlékezzünk, hogy annak idején a csíki magánjavak állami elorzását is csak nemzetközi jogsegédlettel lehetett elhárítani. Részben. S hol vagyunk mi a teljes visszaszolgáltatás eszményétől!?
Magyari Lajos, Székely Hírmondó
Hozzászólások:
Bőkezű írta (2014.12.07. 23:29:06)
"Az egész Mikó-per egy kicsinyes és önző feljelentéssel kezdődött, s mértéktelen közösségi rontássá hízott." Írta Magyari.
Aki vásárlással korábban tulajdont szerzett, és annak birtoklását kockáztatva látja, annak hadakozása a tulajdonáért elfogadható, érthető. A hibát elsősorban az állami hivatal követhette el, mely rendezetlen állami és privát tulajdont "vegyesen" adott vissza.
A következő, immár politikai hibát az követte el, aki szó nélkül hagyta, hogy ebből a tulajdon visszaadásból ilyen peres ügy kerekedjen. Hiszen más, peren kívüli megoldás is lehetséges lett volna. Legalább törekedni kellett volna erre.(!!!) Tett-e bármit az ügy jó megoldása érdekében az RMDSZ??? Tehát megint itt van egy eset, amikor felvetődik az RMDSZ TOTÁLIS AMATŐRSÉGE, ELŐRE LÁTÁSÁNAK HIÁNYA, ÁLTALÁNOS ALKALMATLANSÁGA. Amit az RMDSZ kedvelő Magyari Lajos természetesen fel sem vet! Hiszen sokkal egyszerűbb a feljelentőkre tolni a felelősséget! De nem csak egyszerűbb, hanem inkább gusztustalan!
