2014.12.01.
Forrás: monsnubifer.org
Ezüst dér szitál az ősi vár falára,
ölén a templom zord időkkel dacol,
„egy az Isten", hirdeti harangja
s várja híveit advent vasárnapon.
Öreg házak kopott faláról
pereg lassan a régi vakolat,
de csodát igérő karácsonyokról
reményt csobogva szalad a patak.
A vén vashíd megtört derékkal
sóhajtva,nyögve hordja terheit
mégis viseli sorsát rendületlen,
féltve őrizve apáink lépteit.
Halkan felsóhajt az erdő
zimankós köd-lepel alatt
takargatva avar paplanába
a reménység élet-magvakat.
Te földi vándor, aki valahol
a nagyvilágban keresed honod,
nézz fel az égre ilyenkor,
hogy jusson eszedbe Otthonod,
símogasd meg gondolatban
az emlékeidben felsejlő falut
s repülj a fényes csillag útján,
látod, már tárják a kaput...
Hazavisz az isteni kegyelem,
a Jászol hív s a csoda-varázs,
mire Karácsony szent éjjele leszáll,
téged már régen Otthon talál....
Zelenka Brigitta, Bielefel
