Állitólag jogállamba kéne éljünk, de ez a jogállamiság csak a többségiek részére érvényes, mert egy szimpla (többségi) éhségsztrájkoló is elég ahhoz, hogy egy "idegennek" minősített emlékművet a bíróságon eltávolításra kötelezhessenek... Viszont a szövetségiek a kisújjukat sem mozdították ennek a "csúcsteljesitménynek" számító és a népközösségünket is sértően érintő dolognak az ellensúlyozására...
Az érdektelenség vagy a hatalomvágy de meglehet, hogy a katonai cimek megtartása is rájátszothatott e dologra.
A többségiek eddig is bebizonyjtották, hogy még saját történelmüket sem ismerik, de hogy tanult embereink is erről adjanak bizonyságot már nem fogadható el.
Ha a műemléknek is számitó szobrot övező keritést "valakik" eltávolították a dévai néptársainkat reprezentálók feljelentést kellet volna tegyenek a hivatalos szerveknél, akik ha nem védték volna meg ezt, akkor az őket fizetőket kellett volna "elővenni", de valahogy az érdektelenség vagy a butaság is "besegített" az emlékmű "elszállításába". Folyik a honfoglalás, csak nem a demokrácia mentén, vélt vagy valós okokat felsorakoztatva igyekszenek az "igazukat" elérni és el kell ismerni nagyon is "hatásos" módon...
Említettük, hogy a többségiek nem ismerik a saját történelmüket, ezért ideragasztjuk a wikiben található anyagot, ami bizonyítja, hogy még a biróság sem tudta kinek az emlékművét vetteték le:
"
Acațiu Barcsay principe al Transilvaniei, 1658-1660
(sursa: http://ro.wikipedia.org/wiki/Aca%C8%9Biu_Barcsay)
Acațiu Barcsay principe al Transilvaniei, 1658-1660
(sursa: http://ro.wikipedia.org/wiki/Aca%C8%9Biu_Barcsay)
" Acațiu Barcsay (în maghiară Barcsay Ákos) (n. 1619 - d. 1661) a fost principe al Transilvaniei între 1658-1660.
Familia sa provenea din Țara Hațegului. Tatăl său, Alexandru Barcsay, provenea dintr-o înstărită familie nobilă românească, convertită la calvinism. Mama sa a fost Erzsébet Palatics.
Acațiu Barcsay a avut o interesantă carieră diplomatică la Istanbul, în Muntenia și în Moldova, fiind numit pentru meritele sale ban al Lugojului și Caransebeșului iar mai târziu comite suprem al Hunedoarei.
Dupa eșecul expediției militare din Polonia a lui Gheorghe Rakoczi al II-lea a fost numit de Înalta Poartă ca principe al Transilvaniei, la 7 octombrie 1658. Și-a plătit datoria cedând sultanului Banatul de Lugoj-Caransebeș, care a fost alipit Pașalâcului Timișoara.
Acațiu Barcsay a primit însă condiționat tronul, urmând să abdice în cazul în care Gheorghe Rakoczi al II-lea ar fi intrat iarăși în grația turcilor. În confruntarea cu Barcsay și cu turcii Gheorghe Rakoczi al II-lea a căzut rănit grav în bătălia de la Florești și a murit curând la Oradea (1660). Partizanii lui Barcsay s-au regrupat sub steagul lui Ioan Kemény, care voia pentru sine tronul și care se confruntă cu Acațiu Barcsay lângă Ormeniș. Acațiu Barcsay, învins, abdică la 31 decembrie 1660 și își absolvă susținătorii de jurământul de supunere. Este luat apoi prizonier și condamnat la închisoare în fortăreața Chioar (Kövár). A fost ucis în timpul escortării spre locul de detenție, în primele zile ale lui 1661.
Pe cheltuiala sa a fost tipărit în anul 1648 catehismul catolic al lui Petrus Canisius, cea dintâi carte publicată în limba română cu litere latine, lucrare tradusă de George Buitul!"
Szóval a többségiek egy olyannak az emlékművét távolítják el, aki az első latin betűs román könyvet a saját pénzén nyomtatta ki!!! Ez aztán a kultúra tetőfoka!
Időnként a "domnul judecator" is elő kéne vegye a saját népének a történelmét tartalmazó tankönyvet és utánna olvasson, ne csak hozzon határozatokat. ...
Időnként a "domnul judecator" is elő kéne vegye a saját népének a történelmét tartalmazó tankönyvet és utánna olvasson, ne csak hozzon határozatokat. ...
Valahogy azt az érzést hozza magával, hogy egyfajta önbutítás mellett az önámítás és a önpusztitás is benne foglaltatik az ilyen fajta jogi határozatnak tűnő de valójában sokkal többet ártó "tevékenységnek", mert a biróság ezzel a döntésével a saját nemzetének a történelmét is megtagadja...(Erdélyi Polgár)
Gáspár-Barra Réka 2014. december 30.
Lebontották Barcsay Ákos dévai emlékoszlopát
December 29-én este a polgármesteri hivatal utasítására lebontották Barcsay Ákos erdélyi fejdelem dévai emlékművét.
A vármegyeház előtti téren 2011. november 12-én, a magyar szórvány napja alkalmából Kelemen Hunor akkori művelődési miniszter, az RMDSZ számos helyi, megyei és országos tisztségviselőjének, illetve a helyi közintézmények képviselőinek jelenlétében leplezte le az emlékoszlopot, melyet Dézsi Attila akkori prefektus mentett meg az enyészettől. Az emlékoszlop ugyanis Kisbarcsán, a hajdani Barcsay-birtok területén került elő, egy kukoricásban. A pillanatnyi tulajdonosok a tisztségben lévő magyar prefektushoz fordultak, aki szakemberek bevonásával emelte ki az oszlopot a kukoricásból, restauráltatta és egy kezdeményező csoporttal társulva felállítatta Déva régi központjában. Az oszlopra Barcsay Ákos bronzplakettje került, illetve a következő kétnyelvű felirat:
Acaţiu Barcsay Ákos 1619–1661, Principe al Tarnsilvaniei / Erdély fejedelme, Comite al Judeţului Hunedoara / Hunyad megye főispánja, Proprietar al cetăţii Devei / A dévai vár birtokosa.
Az avatóünnepségen jelen lévő alpolgármester büszkén mutatott rá, hogy Barcsay Ákos fejedelem nevéhez nem csupán a román oktatás támogatása, illetve Erdély címerének megalkotása fűződik, de rokoni szálak fűzik a brit királyi családhoz is.
Acaţiu Barcsay Ákos 1619–1661, Principe al Tarnsilvaniei / Erdély fejedelme, Comite al Judeţului Hunedoara / Hunyad megye főispánja, Proprietar al cetăţii Devei / A dévai vár birtokosa.
Az avatóünnepségen jelen lévő alpolgármester büszkén mutatott rá, hogy Barcsay Ákos fejedelem nevéhez nem csupán a román oktatás támogatása, illetve Erdély címerének megalkotása fűződik, de rokoni szálak fűzik a brit királyi családhoz is.
Erdély egykori fejedelmének többségi szemszögből is elismert érdemei ellenére azonban, bő másfél hónappal az emlékoszlop leleplezését követően már előkerült egy trikolóros éhségsztrájkoló, aki az emlékmű azonnali lebontását követelte. A nevetségesnek tűnő követelésre senki nem reagált. Legalábbis látszólag. Mint utóbb kiderült, a háttérben szorgosan folyt a munka.
Előbb csak az emlékmű körüli kerítés tűnt el darabonként, aztán lekerült az emlékmű-állító neve, eltört egy-két gránit lap. Az éhségsztrájkoló pedig perbe adta az önkormányzatot.
Légből kapott vádjaival első fokon pert vesztett, de kitartó fellebbezés nyomán 2014 októberében elérte célját: a Gyulafehérvári Táblabíróság az emlékműállítás engedélyeztetési folyamatában elkövetett mulasztásokra hivatkozva elrendelte a Barcsay Ákos-emlékoszlop eltávolítását Déva központjából.
Az önkormányzat ugyan nem siette el a dolgot és nem zárkózott el az RMDSZ-szel való egyeztetéstől sem, de a törvény betűire hivatkozva december 29-én este 8 órakor a térre rendelt egy marógépet és egy kisebb teherautót, s néhány ember segítségével eltávolították az emlékművet. Hogy pontosan hová vitték, arról senki sem hajlandó nyilatkozni.
Előbb csak az emlékmű körüli kerítés tűnt el darabonként, aztán lekerült az emlékmű-állító neve, eltört egy-két gránit lap. Az éhségsztrájkoló pedig perbe adta az önkormányzatot.
Légből kapott vádjaival első fokon pert vesztett, de kitartó fellebbezés nyomán 2014 októberében elérte célját: a Gyulafehérvári Táblabíróság az emlékműállítás engedélyeztetési folyamatában elkövetett mulasztásokra hivatkozva elrendelte a Barcsay Ákos-emlékoszlop eltávolítását Déva központjából.
Az önkormányzat ugyan nem siette el a dolgot és nem zárkózott el az RMDSZ-szel való egyeztetéstől sem, de a törvény betűire hivatkozva december 29-én este 8 órakor a térre rendelt egy marógépet és egy kisebb teherautót, s néhány ember segítségével eltávolították az emlékművet. Hogy pontosan hová vitték, arról senki sem hajlandó nyilatkozni.
– Egyelőre biztonságos letétbe helyeztük, mert nem szeretnénk, hogy megrongálódjon az emlékoszlop. A továbbiakban elindítjuk a visszaállítását célzó jogi folyamatot, hiszen meggyőződésünk, hogy ennek az emlékoszlopnak Déva főterén van a helye. Barcsay Ákos emléke ugyanis szorosan kötődik Dévához és Hunyad megyéhez. Azonban amennyiben áttörhetetlen ellenállásba ütközünk a helyreállítást illetően, az emlékművet fel fogjuk ajánlani egy olyan erdélyi közösségnek, amely hajlandó azt „örökbe fogadni”, megbecsülni és méltó helyen felállítani – fogalmazott az emlékműállító bizottság tagjaként Dézsi Attila.
Az emlékoszlopot lebontó brigád az utolsó gránitlapig mindent elszállított a helyszínről, a puszta talapzatot hagyva a helyén. A csípős decemberi estén nem sok járókelő lehetett szemtanúja az emlékműbontásnak. Az arra járók közül néhányan ugyan megjegyezték, hogy „biztosan magyar ember emléke volt, azért kell lebontani”. De az épp arra tévedt RTV-riporter még egy fotóra sem méltatta a darabjaira szedett emlékművet, inkább a kezdeményezőket „méltató” csípős megjegyzés kíséretében fordult be a közeli kocsmába. A helyi román sajtó képviselői amúgy teljességgel hiányoztak az emlékműbontásról. Tény, hogy hivatalosan senki sem hívta őket, de a mai információáramlás melletti egységes távolmaradásuk igencsak elgondolkodtató!
