2016.03.20.
Tisztánlátás, hangulatos felelevenítés és március 15 fontosságának tudatosítása – ezt jelölték meg elengedhetetlen tartozékként kolozsvári fiatalok arra a kérdésünkre, hogyan lehet ma az ifjúsághoz közel hozni a szabadságharc emlékét. A Kolozsvári Református Kollégium történelemtanárával, Bogya Katalinnal és diákjaival beszélgettünk.
A diákjaink mindig szívesen ünnepelnek, de minden alkalom előtt megpróbáljuk előidézni bennük az őszinte lelkesedést, hogy ne csak a hagyományt követve, szokásból emlékezzenek 1848–49-re – mondja az oktató. Rendszerint a forradalom helyi vonatkozású eseményeivel hozzák közel a tanulókhoz az ünnep témáját: idén éppen márciusban zajlik az iskola cserediákprogramja, így a magyarországi és erdélyi tanulók beszélhetnek egymásnak a helyi vonatkozású történelmi érdekességekről.
Hiányzik a tisztánlátás
„A legfontosabb, hogy valós, sokszor egyáltalán nem a tankönyvekből átvett történelmi háttérismeret útján megértessük a diákokkal a forradalom és szabadságharc kirobbanásának okát, jelentőségét” – folytatja Bogya Katalin, aki szerint a tanároknak fel kell hívniuk a fiatalok figyelmét a márciusi időszakban megjelenő román tévéműsorok valótlanságára, provokatív hangnemére is. Hangsúlyozza, a református kollégiumnak mindig is megvolt a magyar identitáshű szellemisége, és ennek a gondolatiságnak az átadása ma is célja az intézetnek.
Bogya Katalin két végzős diákja azt mondja, hogy még ma is ellenséges hangnemű visszajelzéseket kapnak román társaiktól az utcán és az autóbuszokon, ha magyarul beszélnek, vagy ha 15-én hangosan énekelnek.
„A román diákok nem látnak eléggé tisztán, hiszen nagyon kevés információt kapnak történelem órán a szabadságharccal és nemzeti ünnepünk jelentőségével kapcsolatban, ezért nem értik, hogy magyar ajkú társaik számára miért fontos ez az ünnep” – magyarázza a tanárnő. Úgy véli, hiba az, ha az egyik fél a maga szerepét emeli ki a nemzetek közötti vitában, az erdélyi szellemiség ugyanis színes, többszempontú.
„Egymás közvetlen közelében élő nemzetek vagyunk, és addig nem tudunk teljesen őszintén beszélni március 15-ről, amíg nem vezetjük rá a fiatalokat az egymás identitásával járó hagyományok, eszmék tiszteletére és elfogadására” – hangsúlyozza az oktató.
„Megemlékezni kötelességünk”
„A szabadságharcra visszaemlékezni valahol szomorú is a levert forradalom miatt, ugyanakkor büszkeséggel tölt el évről-évre a magyar küzdelem hangulatának felelevenítése, hiszen március 15. az igazi nemzeti ünnep a romániai magyarok számára” – mondja a kollégium egyik végzős diákja. Hozzáteszi, számára fontos, hogy minden évben nyilvánosan is megemlékezzen e jeles napon, ezért évről évre részt vesz a felvonuláson, illetve a kollégium kórusával a Szent Mihály templomban tartott ünnepi misén.
A tizenkettedikes tanuló diáktársával büszkén emlékszik vissza az Erdélyi Magyar Televízió által is vetített történelmi vetélkedőn elért korábbi eredményeikre, elmondták: számukra elengedhetetlen, hogy minél alaposabban ismerjék azt az időszakot, aminek a magyar szabadságot köszönhetjük. (Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc eseményeit felelevenítő megmérettetésen 2013-ban még csak kolozsvári középiskolások vehettek részt, 2014-től azonban Erdély más régióiból is érkeznek tanulók a versenyre, többek közt Máramaros vidékéről és a Székelyföldről is.)
„Ha jelentős cselekedetet nem is tehetünk a megemlékezés során, de legalább lerójuk tiszteletünket a hősök előtt, akik ’48-ban életüket adták a jövő nemzedékeinek szabadságáért, és, akik megteremtették számunkra a nemzeti ünnepet” – hangoztatja a tanuló. Szerinte minden nemzeti öntudattal rendelkező magyarnak kötelező a részvétel, hiszen az ünnepség olyan esemény, amely évről-évre összerázza a romániai magyar közösséget.
Magyarságtudatra nevelik a diákokat
Diáktársa hozzáteszi, az iskolában minden évben felelevenítik március idusát történelem- és irodalomórán egyaránt, a tanintézmény dísztermében pedig évente saját összefoglaló műsort tartanak a szabadságharc kapcsán. Elmondta, tavaly csalódtak a magyarországi megemlékezőkben, amikor történelmi vetélkedőn vettek részt Székesfehérváron. A tanuló azt nehezményezte, hogy az ünnepségi koszorúzás során nem énekelték, hanem CD-lejátszóról hallgatták a magyar himnuszt.
„Itthon még mindig megvan bennünk a félsz, hogy hangosan nem merjük a magyar vagy székely nemzeti imát elénekelni, így tavaly azt hittük, hogy Magyarországon teli torokból szólhat. Ezzel szemben a hangszórókból zúgó hangok mellett csak dudorásztak a helyiek” – meséli a tizenkettedik osztályos lány. Hozzáteszi: furcsának találja, hogy ott, ahol valóban át szabad érezni március idusának a hangulatát, passzív az ünneplő közösség.
A tanulók azt üzenik diáktársaiknak, hogy a jövő magyar nemzedékeként ne veszítsék el identitásukat, és tekintsenek az évről-évre sablonosan felidézett történelmi események mögé, keressék az okokat és a kolozsvári márciusi ifjak történeteit.
Kádár Hanga erdelyinaplo.ro
