2016 március 15.,
Március 14-én este a Magyar Polgári Párt megalakulásának nyolcadik évfordulóját és az 1848-as forradalom és szabadságharc kitörésének 168. évfordulóját ünnepelték Csíkszeredában. A résztvevőket Salamon Zoltán a Hargita megyei szervezet elnöke köszöntötte, majd Orbán Viktor miniszterelnök üdvözletét Csige Sándor vezető konzul tolmácsolta. Biró Zsolt elnök ünnepi beszéde itt olvasható:
Tisztelt ünneplők, kedves Barátaim!
Ma az 1848-as-49-es forradalom és szabadságharc kitörésének évfordulójára emlékezünk. Március 14-e olyan nap, amikor évről évre összegyűlünk, mi a Magyar Polgári Párt tisztségviselői, polgármesterei, önkormányzati tanácsosai és a forradalom előestéjén közösen emlékezzünk őseink helytállására. Ilyenkor tisztelegünk a hősök előtt de egyben erőt is merítünk példájukból. Erőt és kitartást, ami ma igencsak elkel mifelénk. A Kárpát-medence eme keleti szegletében ma is olyan időket élünk, amikor bátran vonhatunk párhuzamot a császári önkény és a mai elnyomóink által bevetett módszerek és eszközök között. Elnyomókról beszéltem, és rögtön hozzá is teszem, megállja a helyét a kifejezés, hiszen ma is ugyanazt kiálthatjuk, amit közel 170 esztendeje a pesti utcán kiáltottak, majd országszerte és Erdélyben is. Szabadság, Egyenlőség és Testvériség. E hármas jelszó igencsak célba talál ma is, amikor másodrendű állampolgárokként kezelnek bennünket szülőföldünkön. Ma is megpróbálnak megfélemlíteni egy egész közösséget, ellehetetlenítik a közéleti szerepet vállaló vezetőiket, mindazokat, akik szót emelnek a közösségünket ért sérelmek kapcsán, szóvá teszik a jogtiprást. Tudjuk, megalázás és meghurcoltatás az osztályrészük. Ma már mindenki számára világos, hogy a legnagyobb veszély, ami fenyeget az, az alkotmányosság és a törvényesség jegyében zajló politikai lejárató kampány. Nemzetbiztonsági kockázatot kiáltanak és kollektíven megbélyegeznek egy egész közösséget. Ez nem egyszerű sértés, ez olyan időket idéz, aminek emlékét is felejtené, ha tehetné egy egész világ.
Nehéz időket élünk és a nehéz idők bátor embereket kívánnak! – ezt hirdeti a jelmondat is, amit mottóul választottunk. Olyan embereket, mint Gyergyószentmiklós, Csíkszereda vagy éppen Sepsiszentgyörgy meghurcolt polgármestere, olyan embereket, mint önök itt, akik jól tudják, hogy miért kell kiállni anyanyelvünkért és miért kell kiállni szimbólumainkért. Tudják, tudjuk, hogy ha már ezt is elveszik, akkor rövid idő kérdése, hogy mikor megy végig rajtunk végérvényesen az asszimiláció úthengere.
Ezt nem szabad megengednünk kedves barátaim!
Nem adjuk szimbólumainkat és nem adjuk anyanyelvünket – amitől most éppen egy úgynevezett nyelvhasználati törvénnyel próbálnak megfosztani. Nem hagyhatjuk iskoláinkat és nem hagyhatjuk vagyonunkat, amit őseink verejtékes munkával szereztek és hagytak ránk, most pedig még azt is elvennék, amit már visszaszereztünk. Tiltakozunk tehát a visszaállamosítás ellen és tiltakozunk az ellen is, hogy mások mondják meg, kell-e szakmát tanítani iskoláinkban vagy sem, mint megpróbálják azt megtenni a marosvásárhelyi református kollégium esetében. Láttuk, hogy betegeket alázhatnak meg azért, mert magyar nyelven szólalnak meg, miközben angol nyelven is lehet oklevelet szerezni a marosvásárhelyi orvosi egyetemen, de egy közel másfél milliós közösség nyelvét korlátok közé szorítják, paradox módon éppen az egyetemi autonómiára hivatkozva, miközben az autonómia emlegetését is büntetnék egyesek. Emlékezzünk, hogy a Román titkosszolgálat jelentésében a nemzetbiztonsági kockázatok között külön kiemeli ezt. Hát mi ez, ha nem diszkrimináció? És mi ez, ha nem megbélyegzése egy egész közösségnek? A kollektív bűnösség elvének alattomos továbbéltetése. Ez ellen kell szót emelnünk a negyvennyolcasok példájából merítve, közel száz évvel 1918. december elsejét követően.
Látjuk, a szabadságot megpróbálják korlátok közé szorítani, és ha valaki nem veszi a jelzést, az akár a személyes szabadságát is kockáztatja.
Egyenlőség és testvériség? Mind olyan szavak, fogalmak, amelyek ma tartalom nélkül visszhangzanak. A feltett kérdés kapcsán fontos leszögeznünk, hogy, amennyiben Románia minden állampolgárának közös otthona, akkor nem lehet kettős mércével mérni, és minden állampolgárának hasonló bánásmód jár. Ha Romániában nem létező közigazgatási régióként emlegethető Bukovina, Dobrudzsa, Olténia, Máramaros vagy éppen a Szászföld és a Barcaság, akkor senkit sem sérthet a Székelyföld megnevezés!
1918-ban teljes jogegyenlőséget ígértek, és autonómiát! Ezt kell szavatolnia Románia alaptörvényének a huszonegyedik században!
Ezt kérjük, ezt kéritek ti kedves Barátaim és mindig legyetek büszkék arra, hogy ezt megalkuvás és félelem nélkül vállaljátok. Vállaltátok akkor is úttörőként, amikor a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés megszervezését kezdeményeztük. Vállaltátok akkor is, amikor az autonómiapárti határozatokat kellett az önkormányzatokban előterjeszteni, azokat fenntartani, vagy azokat éppen nemzetközi fórumokon megjeleníteni. Kezdeményeztük már a székely települések és a székelyföldi megyék szövetségét és kezdeményeztünk közös tanácsüléseket! Mind-mind a Magyar Polgári Párt önkormányzati képviselői, Ti kedves Barátaim, Ti kellettetek, ahhoz, hogy ezt az ügyet felvállaljátok, hogy az autonómiázás ne puszta szólampuffogtatás vagy ne pusztán kampányszlogen legyen, mint tapasztaljuk azt egyik, illetve másik oldalról. Mondhatnám: két pogány közt egy hazáért küzdötök! Valószínű ezért is zavarunk sokakat egyik vagy másik oldalról egyaránt, de leginkább zavarjuk azokat, akik magyar közösségünkre tekintenek ellenségesen. És számunkra ez kell legyen a legfontosabb intő jel.
Kedves Barátaim, évről – évre nagypéntekenként, mondhatni elzarándokolok a dél-bihari szórványban hősiesen helytálló kis magyar közösséghez, ahol 1919-ben a bevonuló román csapatok Köröstárkányban és a szomszédos Kisnyégerfalván száznál is több magyart mészároltak le. 1919-ben a Székely hadosztály próbálta védeni a Belényesi- medencét és az addig széthúzó közösség, az addig a vörösökre és fehérekre osztott közösség ráébredt, hogy ki is valójában az igazi ellenség. Sajnos késő volt, így a falvaikat nem tudták megmenteni.
Ez kell lebegjen a szemünk előtt és azt kell megértenie mindenkinek, hogy mi nem valaki ellen jöttünk létre, hanem valami mellett!
Politikai programnak kevés, emberileg pedig elfogadhatatlan a gyűlöletre építeni.
Nekünk tudnunk kell, hogy mi az ügyet szolgáljuk és szolgálattal elsősorban a felelősség jár, s csak igen kivételes esetekben párosul mindez az elismeréssel is.
Aki a polgári oldalon keresi a helyét, annak ezt tudnia kell, és mintegy hitvallásként képviselni azt a programot, amiért létrehoztuk szervezetünket. Sosem szabad szem elől téveszteni a célt, és mutatni kell az utat azoknak, akik megtévelyedtek, iránytűt vesztettek.
Sokszor mondjuk, hogy nekünk, erdélyi magyaroknak mindenből több jut. Küzdelemből minden bizonnyal, különösen nektek, akik vállaljátok a kockázatot, néha a megaláztatást, de az vigasztaljon, hogy néha ünnepből is. Mert, ahogy Szilveszterkor is kétszer koccintunk, úgy most is kettős esemény előtt álunk. A forradalom kitörésének évfordulója előtti nap ünnepnap számunkra, a Magyar Polgári Párt születésnapja. Ezen a napon immár 8-ik éve összegyűlhetünk, egymást biztatva ünnepelhetünk. A most következő gálaelőadás szolgálja azt a lelki feltöltődést, amire ilyenkor az ünnep előestéjén szükségünk van, hogy aztán holnap ki-ki a saját településén, saját kis közössége körében méltósággal ünnepelhessen!
Biró Zsolt,
A Magyar Polgári Párt elnöke
Csíkszereda, 2016. március 14.
