Az alábbi cikkben a cikkíró megemlíti a NUTS kategóriákat, de elég furcsa mód nem odajut ki ahova ezt a fajta megközelités megkivánja. A NUTS kategoriát mint normatívként aláírta a román kormány még 1997-ben és amint a szóból is jó kiderülhet, hogy a tagállamok számára kötelező érvényű! Ezt azért kell külön kiemelnünk, mert az alábbi cikket olvasva azt sugalná a cikkíró, hogy csak statisztikai célokra lennének jók a NUTS-os normák.
E két "provinciá"-ban 994 703 (2011.) lakost osztanak szét a két NUTS2-es régióban. Ez azért érdekes mert így egyik esetében sem felelne meg a minimális 800 ezer lakossági kikötésnek, amit a NUTS2-es Régiók számára határoztak meg. Ha vahol ezt már megcsinálták, elfogadták akkor a "good pratice"-ként máshol is - igy a SzékelyFöld esetében is - meg lehet csinálni!!! Azaz egy járható út lenne, amely mindenki számára elfogadóható!!!
A cikkíró kiemelné ugyan a nemzetiek régió tervezetét, de ha megnézzük a NUTS normákat jól érezhető, hogy nagyon sántítana a történelmi régióknak a NUTS2-es kategóriába való sorolása. Ez esetben a makrórégiószintűség miatt az EU-s pénzalapokra is nehezebben lehetne pályázni. Ezzel szerint a történelmi régiók kialakításakor a makrorégiós (NUTS1-es) kikötéseket lehetne alkalmazni és az így kialakult területbe a NUTS2-es régiószövetségnek lehetne az "eredménye".
Ami pedig a Cioloş úr által felvetett régiósitást illeti, csak halkan jegyezzük meg, hogy szerinte a kisebb régiósszinteken van jelentősége a NUTS-os megoldásoknak, mint területfejlesztési lehetőségek. Igy Ő inkább a NUTS4-es kategoriára hívta fel a figyelmet azaz a LEADER-es NUTS4-es kategóriára vagyis a Kistérségi EU-s támogatási pénzekre illetve a kistérségi nemzetközi együttműködésre... Ezzel mintegy elárulta azt is, hogy tudja, hogy csak a NUTS4-es és a NUTS5-ős szintek tartoznak a kormánya hatáskörébe, a magasabb szintek pedig az EU hatásköre... (EP)
Willman Walter 2016.03.26.
A román szakértői kormány vezetője, Dacian Cioloş idén januárban Temesváron nyilatkozott arról, hogy kormánya napirendre tűzné a régiósítást, de sietett leszögezni, hogy erről „politikai” döntés kell. Összeállításunkban a román régiós viták eddigi 150 évét mutatjuk be. Az írásból kiderül: Romániában soha nem működött igazi önkormányzati rendszer.
Az Erdélyi Magyar Néppárt régiótervezete az ország történelmi régióit élesztené újra
Nagyon is gyakorlati okok miatt mindig támogattam a régiósítási terveket. A kormány újraindíthatja a vitákat – és ha igény lesz rá, valószínűleg meg is teszi –, de meg kell értenünk, hogy bizonyos döntéseket a politikumnak kell meghoznia. Egy szakértői kormány nem vállalhatja ezeket magára. A nép által megválasztott politikusoknak kell dönteniük: a pragmatikus, gyakorlati részein túl a regionalizáció elsősorban politikai döntés. Túlságosan fontos ahhoz, hogy csak rövidtávú politikai célok elérésére használja valaki – szögezte le Dacian Cioloş temesvári sajtóértekezletén.
Február végén a kormányfő visszatért a régiósításra. Elmondta, újra kellene gondolni a helyi adók és illetékek rendszerét – példaként a tulajdonadót hozta fel –, és beszélt a jelenlegi megyék alacsony hatékonyságáról. Megoldási lehetőségként felvetette nyolc régió létrehozásának a lehetőségét és a megyei tanácsok felszámolását. A jelenlegi területi-közigazgatási rendszernek a miniszterelnök szerint három nagy baja van: különösen faluhelyen, de regionális szinten is erős a fragmentáció; emiatt súlyos hiányosságokkal küzdenek a fejlesztési programok. A helyi közigazgatási egységek pénzhiányban szenvednek, soknak nincs jövedelme, így csak a leosztásokra, a transzferjövedelemre támaszkodhatnak. A kormányfőtörvénnyel szüntetné meg azokat a közigazgatási entitásokat, amelyekhez kevesebb, mint 3–5 ezer lakos tartozik. Mint fogalmaz, ezek az egységek szegények, működési költségeik nagyok és alacsony szintű szolgáltatásokat nyújtanak.
„A megyei tanácsok rendszerint csak területi feladataikra és érdekeikre összpontosítanak: túl kicsik ahhoz, hogy ösztönözni tudják a gazdasági fejlődést. A regionális fejlesztési tanácsok sem képesek teljesíteni azokat a feladatokat, amire létrehozták őket, az erőforrásokat és a munkát sok elszigetelt projektre fecséreljük el, amelyek hatása csekély. Ez történik az úthálózattal, a víz- és a csatornarendszerekkel, de néha az iskolákkal is” – összegezte a bajok főforrásait a miniszterelnök. Cioloş szerint, ha minden marad a régiben, 2020 után még nagyobb lesz az ország leszakadása, mert a kétezerhúszas évek elejétől az európai uniós pénzeket versenyben lehet majd elnyerni, ehhez pedig felkészült és kompetens, valamint versenyképes helyi adminisztráció kell.
Egy kis történelem
A romániai régiósítási tervek idén matuzsálemi korba lépnek, ugyanis 154 éve zajlik a vita arról, hogy kemény, központosított vagy a decentralizációra épülő, a történelmi tájegységeknek megfelelő, erős államigazgatás felel-e meg Romániának. E tárgyban rengeteg írás, cikk, tanulmány íródott több nyelven is, de mivel közülük sok politikai „meghajtó motorral” született, érdekesebb elolvasni Bajtalan Hunornak az Erdélyi Társadalom című társadalomtudományi szakfolyóiratban megjelent rövid összefoglaló tanulmányát, amelyik érzelemmentesen leltározza fel a történteket (www.erdelyitarsadalom.ro).
A fejedelmi vérből származó Barbu Catargiu – felmenői közt volt Constantin Brâncoveanu és Barbu Vãcãrescu – Párizsban tanult többek közt jogot, filozófiát és gazdaságtant, amikor szokatlan feladattal találta szembe magát: egyeztetni kellene a frissiben létrejött állam – Románia két különbözőösszetevőjének, Moldvának és Havasalföldnek a – területi-közigazgatási rendszerét. A jeles román szakember felszámolta volna Moldva vidékekre (þinut) épülőrendszerét, hogy kiterjessze a havasalföldi megyerendszert. Elképzelése szerint széles jogkörökkel felruházott, négy történelmi tájegységre épülőrégiót kellett volna létrehozni. Javaslata a politikai-hatalmi elit kemény ellenállásába ütközött, hiszen úgy vélték, hogy bizonyos régiók gyors megerősödése veszélybe sodorhatja a fiatal román állam integritását. Barbu Catargiu részletesen kidolgozott javaslata ellenére az 1864. április 2-án elfogadott törvény a havasalföldi megyerendszert terjesztette ki Románia akkori területére. Ez Trianon után is érvényben maradt 1925. június 14-ig, de bizonyos előírásai a mai romániai közigazgatást is meghatározzák. Barbu Catargiut pár hónapos kormányfői munka után agyonlőtték.
Az elsővilágháborút követő területszerzés komoly kihívások elé állította az új Romániát, hiszen Besszarábiával, Bukovinával és Erdéllyel nemcsak területeket kapott, hanem egy módosított vidékrendszert (tinuturi), osztrák körzeti (bezirk) rendszert és a magyar vármegyerendszert.
Ismét győzött az erős régióktól való félelem: 1925-ben vezették be az adminisztratív egyesítési törvényt: Romániának 71 megyéje és 429 járása lett. A tarthatatlan helyzet miatt 1929-re ismét fellángolt a központosítás-régiósítás vita. A liberálisok erősen központosított, centralizált államot akartak, a konzervatívok viszont régiókra tagolták volna az országot. A vitából a Maniu-vezette konzervatív Nemzeti Parasztpárt került ki győztesen: az 1929. augusztus 3-án megszavazott új közigazgatási törvénnyel a történelmi régiók mentén hét minisztériumi igazgatóságot hoztak létre, de működésüket a bukaresti hatalomnak rendelték alá. A felemás megoldás nem volt jobb az addigi megyerendszernél: 1938-ben eltörölték a megyék jogi személyiségét és tíz új tartományt jelöltek ki anélkül, hogy figyelembe vették volna a történelmi tájegységeket.
A kommunizmus hozta el a gyökeres átalakulást: az 1950-ben elfogadott úgynevezett „rajonálási” területrendezési törvény felszámolta az évszázados román megyerendszert és szovjet mintára 28 tartományt hozott létre, ezek 200 járásba (rajonba) tagolódtak. 1952-ben 18-ra csökkentették a tartományok számát, 1956-ban 16-ra, de mindez semmit sem változtatott a központi hatalom és a helyi közösségek viszonyán, a Maros–Magyar Autonóm Tartományban sem lehetett önrendelkezés.
1965-ös hatalomra kerülésével Nicolae Ceauşescu hadat üzent az addigi közigazgatási rendszernek: az 1968-ra kidolgozott új területi-közigazgatási reform keretében 39 megye született. Ezt a megyerendszert toldották meg 1981-ben még két megyével.
1989 utáni esélyek
E rövid történelmi visszapillantóból is jól látszik, hogy másfél évszázad alatt Romániában mindig a centralizáció hívei győztek, valós önkormányzati modell nem alakulhatott ki. Veress Emőd, a Romániai Magyar Jogtudományi Közlönyben megjelent írásában feleleveníti, hogy a prefektus intézményének romániai bevezetése az 1800-ban létrehozott francia napóleoni mintára alapozott, de az 1989-es rendszerváltás után merítettek a két világháború közötti romániai modellből és hagyományokból is. A rendszer lényege, hogy a prefektus a kormány képviselője, ő vezeti a minisztériumok és a többi központi szerv területi-közigazgatási egységekbe decentralizált közszolgálatait. A prefektus a közigazgatási bíróságon támadhatja meg a megyei és a helyi tanácsok vagy polgármesterek döntéseit, amennyiben ezeket törvényellenesnek véli. A megtámadott aktus jog szerint felfüggesztettnek tekintendő.
A román alkotmány 122. szakasza tisztán kimondja, miért nem működhet az önkormányzati rendszer: „Romániában az önkormányzatok államigazgatási felügyeletét a prefektus végzi.”
Az átöröklött megyerendszerről és a prefektusi túlkapásokról már a kilencvenes évek elején kiderült, hogy nem beszélhetünk a szó nyugati értelmében vett önkormányzatokról. Ez újra elindította a regionalizációs vitát, amelyet most már az uniós csatlakozás is motivált.
Az EU-hoz való közeledés felvetette a statisztikai célú területi egységek (röviden: NUTS) nómenklatúráját, amely nyugat-európai mintára lehetővé teszi az összehangolt regionális statisztikák elkészítését.
A NUTS-osztályozás a tagállamok gazdasági területét osztja fel.
A regionális statisztikák összehasonlíthatósága megköveteli, hogy a földrajzi régiók a népesség tekintetében összehasonlítható méretűek legyenek.
Egy-egy közigazgatási egység NUTS-szintbe történőbesorolását a népesség-küszöbértékek alapján határozzák meg: a NUTS1 szint 3–7 milliós, a NUTS2 800 ezer–3 milliós, a NUTS3 150–800 ezres lakost feltételez.(szerk.kiemelése)
Lesepert magyar elképzelések
1989 után elsőként az Adrian Nãstase által vezetett kormány hozakodott előa regionalizálással, de 2011-ig jegelték a tervet, amikor Traian Bãsescu és az Emil Boc vezette kormány ismét elővette. Megvalósítására – a parlamenti többség birtokában – az igazi esélyes a Szociálliberális Unió (USL) volt, de a körülötte kialakult viták miatt a kezdeményezés 2013 végén elhalt.
Michel Barnier uniós biztos 2002-es romániai látogatásán fogalmazódott meg az az európai uniós elvárás, hogy Romániát európai mintára kellene fejlesztési régiókra felosztani. A román és magyar értelmiségiekből álló Provincia-csoport által közzétett memorandum – amelyben a romániai politikai régiók nyilvános megvitatását javasolták – váratlanul heves ellenreakciót váltott ki a román politika és sajtó képviselőiben, az Adrian Nãstase-vezette román kormány a régiósítást levette napirendről.
Az RMDSZ 2007 októberében mutatta be a fejlesztési régiók új felosztására vonatkozó javaslatát. Tervezetében Székelyföld hagyományos történelmi régióként külön egységet alkot az ország többi gazdasági régiója mellett. A szövetség által elkészített hatástanulmány 16 fejlesztési régiót ajánlott, azonban a román politikai elit érdemben nem foglalkozott vele.
Az Erdélyi Magyar Néppárt régióterve szerint Erdélynek 6 régiója lenne: a Bihar, Szatmár és Szilágy megye területeiből álló Partiumi régió, Kolozsvár központtal az észak-erdélyi régió, Marosvásárhely központtal a Székelyföld régió és Nagyszeben központtal a Szászföldet magába foglaló dél-erdélyi régió. Temesvár lenne a Bánsági régió fővárosa, amely Arad megyét is igazgatná, Brassó pedig a Barcaság régióközpontjaként van feltüntetve.
Liviu Dragnea kormányfőhelyettes 2013 februárjában jelentette be, hogy a kabinet év végéig szándékszik létrehozni az új régiókat. A bukaresti rádiónak így fogalmazott: „nem biztos, hogy nyolc régió lesz, csak az, hogy székely régió biztosan nem lesz”.
2013 novemberében a Ponta-kabinet felelősségvállalással elfogadta a decentralizációs törvényt, 2014 januárjában az alkotmánybíróság egészében alkotmányellenesnek minősítette. A törvényt megtámadó Demokrata Liberális Párt (PDL) egyik kifogása az volt, hogy a jogszabály megkérdőjelezi a román állam egységes jellegét.
Úgy tűnik, a kör ismét bezárult.
Megjegyzés
Nem biztos, hogy a kör bezárul, hiszen ha rátekintünk a 2015-ben kiadott EUROSTAT adataira(lásd a mellékelt ITH1, és ITH2 statisztikát) látható, hogy a Provincia autonoma din Trento NUTS2-es régióban(ITH2 kóddal ellátott autonom területen) nagyon sok olyan dolog létezik, ami arra adna lehetőséget, hogy a SzékelyFöld NUTS2-es régiónak a megalakításáért érdemes folytatni a vitákat sőt mellette való kiállást:
A cikkben említett Bajtalan Hunor írásában van egy olyan megvilágítás is, amiből kiderülnek a politikusaink eredeti szándékai is:
"A valóságban azonban egy olyan kelet-európai átmeneti társadalomban, mint a román, a „régiókérdés” csupán a politikai tőkekovácsolás hatékony eszköze maradt, hiszen a centralizált államigazgatás keretei között konszolidálódott társadalmi-politikai elitnek nem volt, és feltehetően napjainkban sem érdeke a mélyreható decentralizálás folyamata, a regionalizálás. Noha regionális stratégiák, fejlesztési programok, regionalizálási tervek sora készül, ezek fogalomhasználata gyakran tisztázatlan, tartalmi kidolgozása hiányos. Jó példa erre a 2002-ben tartott magas szintű, az ország regionalizációjáról szóló politikai tanácskozás, melynek memoranduma hűen tükrözi a romániai politikai elit hozzáállását a kérdéshez."
És ami a Bodo úrtól idézet szövegrészből is kiérezhető:
"A nem nyilvános memorandum értelmében, „ha a jelenlegi megyerendszerben a nagy és kis megyék közötti területi szorzót 2,5-ről, 2-re, a lakossági különbséget jelzőt 3,7-szeresről 1,7-re lehetne csökkenteni, akkor a kialakítandó új struktúrák jobban megfelelnének bizonyos Európai Uniós országok helyzetének és a NUTS 2-es feltételeknek"Nem lehet mindegy, hogy a rendelkezésre álló EU-s alapokból mennyit tudott hazánk eddig lehívni és meglepő, hogy annak ellenére, hogy a román Corina Cretu éppen olyan biztos ahol a legtöbb pénz van."
Igy a nemzetiek régiófelosztásait is jobban lehetne elfogadni ha már az alapokat a többségiekkel is elfogadtatták
Ugyancsak a fentidézet szakirót idézve látható lesz, hogy:
"A politikai-közigazgatási játszma legjobb mutatója, hogy máig sem született egy többszempontú, tudományosan is megalapozott hatástanulmány a romániai regionalizáció folyamatáról. A tudományos közeg, noha ontja magából a különböző elképzeléseket, tervezeteket, a valóságban a konkrét vizsgálatok, hatástanulmányok, a „Hogyan kéne?”, „Hogyan lenne jó?” kérdések megválaszolása még várat magára.
Mindennek ellenére az ország leendő területi-közigazgatási régióit ábrázoló térképek hosszú sora készült el, melyek azonban távol állnak a tudományos érvelés, megalapozottság kívánalmaitól(és a NUTS normáktól is!szerk.megj). Ebben a tekintetben a második Ponta kormány által 2013-ban elindított regionalizálási-decentralizálási reform sem minősül másnak, mint egy elkapkodott, ad-hoc lépésnek Románia területi-közigazgatási átszervezésére."
Végezetül ki lehet emelni azt amit ugyancsak Ő fogalmaz meg és amire sok politikusnak figyelni kellene:
"Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a kormány eltökélt szándéka a reform egy éven belüli életbeléptetése volt, olyan körülmények között, amikor valamennyi, precedens értékkel bíró európai gyakorlat esetében egy ilyen átfogó reformprogram kivitelezése közel 10 éves folyamat volt, melyet az alulról-fölfele irányuló kezdeményezések és széles körű társadalmi konzultáció alapozott meg.
Ilyen körülmények között egyáltalán nem meglepő, hogy a 2013-ra tervezett területi-közigazgatási reform végül nem valósult meg, egyes elemei viszont egy átfogó decentralizálási törvénytervezet keretében láttak napvilágot (Románia Kormánya 2013, Szabó 2013)"
Ehhez azonban hozzá kell tenni, hogy a brüsszeli iroda két éven át várta a Dragnea által felemlegetett régiósitási változtatásokat - amelykre az EU-sszakemberei már felhívták a román kormányok figyeklmét -, de végül is az ellenzékre kente a dolgot azzal, hogy közvitára vitte a dolgot.
Az ellenzék pedig nem vette észre a pészédések csalafintaságát(azaz, hogy Ők semmit sem kartak volna változtani) és ellenezni kezdte a feltételezett "régiósitást" ami éppen "jól jött" a szocdemeseknek.
Aki nem ismeri a NUTS-os Normákat, amelyek kötelezőek a Eu-s tagállamokra bizony mindenféle agályokat fogalmazott meg és megpróbálta a kormányon levőket megállitani, holott ezzel éppen a régiósitással egybekötött decentralizálást is megtorpedózták.... (EP)
Megjegyzés
Nem biztos, hogy a kör bezárul, hiszen ha rátekintünk a 2015-ben kiadott EUROSTAT adataira(lásd a mellékelt ITH1, és ITH2 statisztikát) látható, hogy a Provincia autonoma din Trento NUTS2-es régióban(ITH2 kóddal ellátott autonom területen) nagyon sok olyan dolog létezik, ami arra adna lehetőséget, hogy a SzékelyFöld NUTS2-es régiónak a megalakításáért érdemes folytatni a vitákat sőt mellette való kiállást:
ITH
|
NORD-EST
|
NUTS1
|
ITH1
|
Provincia Autonoma di
Bolzano/Bozen
|
NUTS2
|
ITH10
|
Bolzano-Bozen
|
NUTS3
|
ITH2
|
Provincia Autonoma di Trento
|
NUTS2
|
ITH20
|
Trento
|
NUTS3
|
A cikkben említett Bajtalan Hunor írásában van egy olyan megvilágítás is, amiből kiderülnek a politikusaink eredeti szándékai is:
"A valóságban azonban egy olyan kelet-európai átmeneti társadalomban, mint a román, a „régiókérdés” csupán a politikai tőkekovácsolás hatékony eszköze maradt, hiszen a centralizált államigazgatás keretei között konszolidálódott társadalmi-politikai elitnek nem volt, és feltehetően napjainkban sem érdeke a mélyreható decentralizálás folyamata, a regionalizálás. Noha regionális stratégiák, fejlesztési programok, regionalizálási tervek sora készül, ezek fogalomhasználata gyakran tisztázatlan, tartalmi kidolgozása hiányos. Jó példa erre a 2002-ben tartott magas szintű, az ország regionalizációjáról szóló politikai tanácskozás, melynek memoranduma hűen tükrözi a romániai politikai elit hozzáállását a kérdéshez."
És ami a Bodo úrtól idézet szövegrészből is kiérezhető:
"A nem nyilvános memorandum értelmében, „ha a jelenlegi megyerendszerben a nagy és kis megyék közötti területi szorzót 2,5-ről, 2-re, a lakossági különbséget jelzőt 3,7-szeresről 1,7-re lehetne csökkenteni, akkor a kialakítandó új struktúrák jobban megfelelnének bizonyos Európai Uniós országok helyzetének és a NUTS 2-es feltételeknek"Nem lehet mindegy, hogy a rendelkezésre álló EU-s alapokból mennyit tudott hazánk eddig lehívni és meglepő, hogy annak ellenére, hogy a román Corina Cretu éppen olyan biztos ahol a legtöbb pénz van."
Igy a nemzetiek régiófelosztásait is jobban lehetne elfogadni ha már az alapokat a többségiekkel is elfogadtatták
Ugyancsak a fentidézet szakirót idézve látható lesz, hogy:
"A politikai-közigazgatási játszma legjobb mutatója, hogy máig sem született egy többszempontú, tudományosan is megalapozott hatástanulmány a romániai regionalizáció folyamatáról. A tudományos közeg, noha ontja magából a különböző elképzeléseket, tervezeteket, a valóságban a konkrét vizsgálatok, hatástanulmányok, a „Hogyan kéne?”, „Hogyan lenne jó?” kérdések megválaszolása még várat magára.
Mindennek ellenére az ország leendő területi-közigazgatási régióit ábrázoló térképek hosszú sora készült el, melyek azonban távol állnak a tudományos érvelés, megalapozottság kívánalmaitól(és a NUTS normáktól is!szerk.megj). Ebben a tekintetben a második Ponta kormány által 2013-ban elindított regionalizálási-decentralizálási reform sem minősül másnak, mint egy elkapkodott, ad-hoc lépésnek Románia területi-közigazgatási átszervezésére."
Végezetül ki lehet emelni azt amit ugyancsak Ő fogalmaz meg és amire sok politikusnak figyelni kellene:
"Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a kormány eltökélt szándéka a reform egy éven belüli életbeléptetése volt, olyan körülmények között, amikor valamennyi, precedens értékkel bíró európai gyakorlat esetében egy ilyen átfogó reformprogram kivitelezése közel 10 éves folyamat volt, melyet az alulról-fölfele irányuló kezdeményezések és széles körű társadalmi konzultáció alapozott meg.
Ilyen körülmények között egyáltalán nem meglepő, hogy a 2013-ra tervezett területi-közigazgatási reform végül nem valósult meg, egyes elemei viszont egy átfogó decentralizálási törvénytervezet keretében láttak napvilágot (Románia Kormánya 2013, Szabó 2013)"
Ehhez azonban hozzá kell tenni, hogy a brüsszeli iroda két éven át várta a Dragnea által felemlegetett régiósitási változtatásokat - amelykre az EU-sszakemberei már felhívták a román kormányok figyeklmét -, de végül is az ellenzékre kente a dolgot azzal, hogy közvitára vitte a dolgot.
Az ellenzék pedig nem vette észre a pészédések csalafintaságát(azaz, hogy Ők semmit sem kartak volna változtani) és ellenezni kezdte a feltételezett "régiósitást" ami éppen "jól jött" a szocdemeseknek.
Aki nem ismeri a NUTS-os Normákat, amelyek kötelezőek a Eu-s tagállamokra bizony mindenféle agályokat fogalmazott meg és megpróbálta a kormányon levőket megállitani, holott ezzel éppen a régiósitással egybekötött decentralizálást is megtorpedózták.... (EP)
