Szerző: Papp Attila Zsolt 2016. március 16.
Ne hagyjuk szó nélkül azt, ami március tizenötödikén történt Kolozsváron.
Az történt, többek között, hogy elhangzott valami, egy mondat, amelynek nem szabadott volna elhangoznia, legalábbis nem ott és nem annak a szájából, aki mondta. Emil Boc, minden kolozsváriak polgármestere arról értekezett az ünneplő magyarok előtt a Biasini szállónál, hogy büszke az Oscar-díjas Saul fiában szereplő Molnár Levente teljesítményére, akit díszpolgári címmel tüntetnek ki, „még akkor is/annak ellenére, hogy magyar etnikumú” („chiar dacă e de etnie maghiară”).
Emil Boc bizonyára nem érti, hogy egy ilyen mondat mitől sértő, sőt minden bizonnyal nagylelkűnek szeretett volna mutatkozni, és – a jóindulatú értelmezés szerint – azt szerette volna kifejezni, hogy Kolozsvár büszke sikeres fiaira, függetlenül azok etnikai identitásától. A nyelv azonban sok mindent elárul azokról, akik használják, néha azt is, amit a használói nem szeretnének megmutatni magukból. Ez esetben azt árulja el, hogy Kolozsvár polgármestere részéről egyfajta kegynek számít, ha kitüntet egy magyar embert, ezért hálásnak kéne lenni, mert ez nem a természetes, normális állapot, hanem kivételes dolog. Magyar/román, de rendes – ismerős az eszmefuttatás, de egy hivatalos személy részéről mégiscsak újdonságértéke van.
Biztos vannak most olyanok, akik azt mondják, hogy nem kell túllihegni ezt az egészet, a polgármester rosszul fogalmazott lányos zavarában (mert mondjuk beszóltak neki, ezzel zavarva meg „az ünnep méltóságát”, mintha ugyanbiza 1848. március 15-én Petőfiék olyannyira kulturált és cizellált hangnemben adtak volna hangot a véleményüknek a pesti utcán). Azoknak, akik így gondol(hat)ják, ajánlom figyelmükbe, hogyan hangzott volna, ha a magyar köztársasági elnök ekként indokolja a Saul fia főszereplőjének Kossuth-díját: „büszkék vagyunk rá, még akkor is, ha zsidó”.
Ilyen mondat nincs, nem létezik, nem létezhet Kolozsváron vagy máshol, ahol – elvileg – polgári jogegyenlőség van. Még akkor sem, ha itt Emil Boc a polgármester.
És nincs miért meglepődnie, ha erre legközelebb a szokásosnál türelmetlenebbül fogják figyelmeztetni.
