Így választási évben, mind jobban kiviláglik, hogy mennyire fogyunk, milyen gyenge a szaporulat az erdélyi magyarság köreiben.
Látják ezt a
politikusok is, ha már az RMDSZ sovány eredményeit feljavítandó, a Magyar
Polgári Párt is választási együttműködési szerződést írt alá velük, honi
megmaradásunkat erősíteni szándékozva.
Elnéptelenedik a
vidék, mert gyenge a megélhetés, főleg a fiatalok számára. Ennek feljavítására,
a lehetőségek jobb megismerésére, no meg az uniós támogatások
hozzáférhetőségeire és buktatóira is vonatkozó információk és tudományos kutatások
eredményeinek bemutatásai követték egymást a 2016 május 12-én az Erdélyi Múzeum
Egyesület nagyon érdekes vidékfejlesztési konferenciáján, Kolozsváron, a
székház előadótermében.
A közönség
soraiban ott volt az MPP Kolozs megyei szervezetének elnöke, Keizer Róbert is,
aki az RMDSZ Kolozs megyei tanácsosi listáján indul a helyhatósági
választásokon, mint a hatodik jelölt. Szatmári magyar sváb
családban született, s mióta 2000-ben Kolozsvárra települt, azóta érdeklődik és
tesz is a helyi megélhetési lehetőségek feljavításában, befektetőket hozott
több erdélyi településre, ahol számos munkahelyet teremtettek ezek a cégek. Itt
is a fejlődési lehetőségekről remélt tájékozódni.
Bevezetőt
a Jog-, Közgazdaság- és Társadalomtudományi
szakosztály elnök-asszonya, dr. Vincze Mária, nyugalmazott egyetemi tanár,
BBTE, professor emerita, tartott.
Majd Lőrinczi
Zoltán, vidékfejlesztési pályázati szakember, Kolozs megyei RMDSZ-tanácsos
beszélt a Vidékfejlesztési pályázati
tapasztalatokról 2007-2013 és új lehetőségek 2014-2020 időszakban. Nagyon
érzékletesen mutatta be a lehetőségeket, valamint a buktatókra is kitért,
lényegesen kihangsúlyozva, hogy a konkrétum mennyire fontos a pályázatok
elbírálásában, de a realizmus is döntő, mert az elnyert pályázati pénzekkel a
szerződésnek megfelelően el is kell tudni számolni a kifizetések folyamán. Kitért a
tél-túl hiányos dokumentációs elvárásokra is, s hogy mennyire fontos a pontos
kérelem benyújtása, főleg, ha az önrészhez bankkölcsönre is szükség van,
bármelyik finanszírozást pályázzák is meg.
Következő előadó
Sebestyén Csaba volt, a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének elnöke. Mint pályázatíró
és mezőgazdasági miniszteri tanácsos is, leginkább a mezőgazdasági és
agroturisztikai támogatásokról beszélt, s hogy a jelenlegi miniszterelnök meg
akarja szólítani a közepes státusú gazdákat. Számukra is kidolgoznak egy
támogatás-csomagot, amit előadónk már hosszabb ideje szorgalmazott a külömböző
kormányok idején.
Elég reális képet
festett meg a jelenlegi önellátó-félig önellátó gazdákról, akik bizony keményen
küzdenek a bürokráciával, a cég-alapítással, amit legtöbbjük a túlélés miatt
kénytelen megalapítani, s bizony még a szakemberekkel dolgozó cégek-családok is
rengeteg tanácsra szorulnak, szívesen konzultálnának, akár meg is fizetnék, egy
e célra gyakran-elérhető szakemberrel a térségből.
Ezt követte a fekete folt a rendezvényen. Sebestyén Katalin mutatta be a nagy múlttal rendelkező, de
kicsavart citrom-minőségű Erdélyi Gazda nevű
folyóiratot.
Az még csak elment volna, hogy elsírja magát a jelenlegi siralmas
szerkesztési és lap-fogyasztási körülmények miatt, háttérben a lelkes
közelmúltbeli és jelenlegi szerkesztői csapattal, de egy huncut szót sem mondott az igazi, fénykorabeli Erdélyi Gazdáról,
a megteremtő-megjelentető történelmi EMGE-ről, amelyik már 1844-ben a közös, rendszerbe foglalt mezőgazdasági
fejlesztést, a nép jólétének saját, közösségi kézből való biztosítását tűzte ki
célul.
Ha csak gróf
Teleki Béla köszöntőjét idézte volna, ami az EMGE centenáriumán elhangzott, saját
lapjának, de a hazai gazdaéletnek is megfújhatta volna az ébresztőt, de
mindenképpen elengedhetetlen lett volna az Erdélyi Múzeum Egyesület falai közt
terítékre hozni azt az időt, amikor az erdélyi magyarság még meg tudta
teremteni a saját kenyerét a saját asztalára, s ellátta élelmiszerrel a
népességet, egyéb megélhetési lehetőségeket is felkarolva a térségben.
Hiszen
épp az Erdélyi Múzeum Egyesület agrár-szakosztályának elnöke, Farkas Zoltán
készített erről egy átfogó tanulmányt a 150. Évfordulóra. Ott elég sok idézet
állt volna rendelkezésre, egyetlen helyen. Megadhatta volna a módját, hiszen
mégis épp a múzeális értéket kellett volna kidomborítani e folyóiraton.
Maga a lap meg az EMGE-Erdélyi Magyar Gazdák
Egyesülete is megérdemelne egy külön konferenciát, meghívva az érintetteket és
a hajdani gépezet ismerőit, hogy eleink példáján felbuzdulva serkentsük a
tetterőt az aktív nemzedékben, pl. A
kenyéradó vidék címmel. http://adatbank.transindex.ro/html/cim_pdf1634.pdf
Dr. Vincze Mária , professor emerita, a szakosztály elnök-asszonya Gondolatok a vidékfejlesztésről Elméleti és gyakorlati nézőpontok, ugyancsak
méltatta a pályázati lehetőségeket,
mint pénzforrást a gazdálkodók számára, s felvázolta körülbelül ugyanazokat a
problémákat, mint az előző előadók, meg hogy milyen nehéz az elméletet a
gyakorlatba ültetni.
Külön kitért arra
a jelenségre, hogy a gazdák idegenkednek a szövetkezettől, s hogy mekkora a
bizalmatlanság a gazdák között egymás iránt. Továbbá rátért a gyakorlati
tájékozódási lehetőségek kiaknázásának fontosságára a szakemberek számára, hogy
a rendszabályozásban, a pályázat-írásban és akár az elbírálásban résztvevők
minél gördülékenyebben tudják támogatáshoz juttatni a pályázókat.
A kávészünet után
következett a nemzetközi pályázati szaktanácsadó Goodwill-Consulting cég
operativ igazgatója, Nagy-Imecs Péter,
aki rendkivüli tájékozottsággal és rátermett meggyőzőképességgel ugyancsak
a pályázati lehetőségekről, no meg a pontatlanság-okozta, maximális
valószínűségű buktákra figyelmeztetett. Beszélt továbbá egy előkészületben lévő
új pályázati csomagról, ami nagyon sok lehetőséget nyújt a fiatal gazdáknak. Ő
is beszélt a térségben szükséges állandó készenlétben levő szaktanácsadási
szolgáltatás-igényről.
Minden előadó
beszélt a fiatal gazdáknak készült pályázati csomagról, ami esély lenne a
térség meződazdasági megújulásához, ezért mindenki nagyon ajánlotta a teremben
jelenlevő fiataloknak, hogy népszerűsítsék.
A következő
előadó dr. Kerekes Kinga volt,
kutatótársaival Vidéki esélyegyenlőség? Témában
Kolozs megyei iskolákban folytattak összehasonlító kutatásokat a
foglalkoztatottság, a továbbtanulás és a tájékozódási lehetőségek
felhasználásában, három felmérésben, 4-4 évenként. Megmutatkozott a jelentős
elvándorlási igény, s hogy a szegénységben a tanulnivágyás látszik leginkább
megoldás-lehetőségnek a külföldi munka mellett.
Dr. Balla Emese, a a Jog-, Közgazdaság- és Társadalomtudományi
szakosztály alelnöke és kutatótársai egy Vidékfejlesztési
támogatások a nyertes pályázók szemszögéből – című kutatást végeztek a
gyergyói medencében, ahol bizony ugyancsak a pályázók mindennapos problémáival
találkoztak: nagyon szűkösen lehet gazdálkodni a pályázati pénzzel, az
időszakos munkaerő-hiányra panaszkodtak, meg ők is a térségbeli, terepen működő
szaktanácsadást hiányolták.
Kitért továbbá
arra, hogy nagyon sok helyen a pályázati nyerteseket irigység veszi körül,
konkrét akadályba ütköznek a környezetükben, néhol azért találnak segitséget
is, csakhogy ennek a segitségnek a megfizetése is komoly gondot jelent.
Dr. Kiss Dénes, egyetemi adjunktus, BBTE, Magyar Szociológia és
Szociális Munka Intézet bemutatta a Magyar Kisebbség 2014, 3-4-ik összevont
számát, amelyik 2016 januárban jelent meg.
Gábora Attila:
A társadalmi vállalkozások fő jellemvonásai. Esettanulmány a Székelygyümölcs
társadalmi vállalkozásról, Peti Lehel:
A falusi gazdálkodás változásai egy erdélyi településen, Sólyom Andrea: A
közösség által támogatott mezőgazdaság, mint alternatíva, mind a vidéki megélhetési lehetőségeket:
munkahely és termelés, valamint értékesítési esélyeket taglalják, az
alkalmazott módszerek hatékonyságát.
Szabó Á. Töhötöm: Versengés
és együttműködés, piac és közösség: gazdasági vállalkozás, történelem,
etnicitás és helyi kultúra viszonya egy székelyföldi tejszövetkezet példáján a
szövetkezési esélyekről és a szükségletek időbeni felismeréséről, illetve ennek
szükségletéről értekezik a szerző.
Fábián Gyula: A romániai kisebbségek
helyzete 26 év „demokrácia” után, néhány alapvető és kiegyenlítési jog
szemszögéből, erősen
aktuális témát tárgyal, ami sok tennivalót rejt magában.
Szabó Csongor: Csík megye közigazgatása,
1918–1940 (1), Erdély
Romániához csatolásának bonyodalmas részleteit eleveníti fel.
Dr. Kiss Dénes: A 21.
századi mezőgazdaság és élelmiszer-gyártó szektor szereplői Jan van der Ploeg
munkáiban, ahol a parasztság korszerűségét a mezőgazdaságban, az
agrárszféra szükségességét a jelenlegi társadalomban, valamint a kritikai
agrártudományok magyar nyelvű hiányosságait igyekszik a szerző és a könyv
bemutatásával pótolni.
Eleven
érdeklődést tanúsítottak a jelenlevők a téma és a bemutatott kutatások iránt,
valódi sikernek örvendhettek az előadók.
A problémák
leltára elkészült, a gyakorolt megoldás-lehetőségek viszont nagyon szegényesek.
A
rendszerváltáskor levágták a gyűrűt a gazdaság ujjáról, mert újat ígértek
helyette. Azóta is csak az ígéretek kötik össze a két levágott véget.
Felbontottuk a mezőgazdasági termelő szövetkezeteket, hogy visszaadjuk a
földeket a gazdáknak, de az elkobzott gépeket, haszonállatokat nem is volt szó
visszaadni, kártalanítani, hogy a visszakapott földeket meg is lehessen
művelni, csak az igazságszolgáltatásban indult meg a nagyüzem, a
visszaszolgáltatott nadrágszíjparcellák szomszédságáért indult mindjárt a
pereskedés, pedig még a birtokleveleket csak 10 esztendőre rá kezdték
kibocsájtani. Tíz és még több évig a földek s az örök megélhetési forrás, a
termőföld javarésze parlagon maradt, de fel lehetett vásárolni
zsebszerződéssel.
A politikum meg
hallgatott. Pedig nagyon jól tudták, hogy Ceausescu az élelmiszer-eladással
fizette ki a hatalmas államadósság javarészét, a FAO kérésére a kollektiv
gazdaságokat átkeresztelték mezőgazdasági termelő szövetkezetté, mert csak így
engedték meg a nemzetközi egyezmények a termékeik forgalmazását. Azt is tudták
is tudják nagyon jól, hogy piacra termelni nem engednek csak engedélyezett
származású és bizonyított minőségű terméket, ennek költségét a kistermelők soha
ki nem tudják termelni,
TOTÁL ki vannak szolgáltatva a felvásárlónak, aki
biztosan nyer rajtuk, noha nem őt terhelik a termelési költségek és egyéb
nehézségek, az időjárás-okozta kockázat, stb. Így előbb-utóbb nemcsak a
termelés, de a földtulajdon is veszélyben van.
Ha nincsenek
földjeink, akkor miből élünk?
A támogatások negyedszázad távolságból,
csepegtetve, gépvásárlásra elfogynak, s se munkahely, se megélhetés, a
fiatalság köreiben semmi esélye a családalapításnak, a következő nemzedéknek.
Csak a csonkacsalád-perspektíva, a szegénység, a kipusztulás vár ránk az
összefogás, de nem akárhogy nélkül.
Szövetkezni
kell,
tisztességes és átlátható módon, ahogy a törvény is megengedi, de
minél hamarabb, amig még van mit okosan felhasználni.
Épp a vidéken
leginkább igényelt a szövetkezet, még a megfizetni is hajlandó gazdáknak a
közös szakértőcsoport megfizetéséhez, a kis cégeknek a jogi és
könyvelés-ügyintézés-, de a beszerzés és értékesítéshez is, másképp sürgősen
kiesnek a bürokrácia-körhintából.
Csak a
szövetkezet tud új gyűrűt húzni az ujjunkra, képes törvényesen és
felelősségteljesen összetartani, felelősséget vállalni és számonkérni a
sérelmeket, mert a levágott még mindig sért, vág, fertőzést okoz és dolgozni,
haladni sem hagy.
A politikusok meg
legyenek meggyőzőek, konkrétumok ellen nem fog még a többség sem szavazni, de
ügyesen és minél hamarabb lépni kell.
Turean Rozalia Gyöngyi
