Keizer Róbert megyei jelölt meghívására újra Aranyosszék helységeibe mentünk. Előbb a bágyoni majd a kövendi szorgos gazdák földjeit néztük meg.
Az a bekötő út amely sok éven csupán földútként ismertünk volt most amióta a Mărginean János a várfalvi polgármester sima bitum felülettel borított lett, amely a jó gazda szellemet mutatja.
Amire a Keizer úr felfigyelt a kinai származású "császárfa", amely egyesek szerint ugyan gyorsan növő fajta, de tájidegen és ezért a helyi faféléket nagyon veszélyezteti.
Valószínűsíthető, hogy e fafajta telepitése pályázati pénzek révén volt lehetséges, de a telepítvény gazdája azzal nem igen számolt, hogy vizigényes és az alsó ágakat le kell nyesni tehát munkaigényes is. E fajta ugyan magasra nő, de a szeles időjárású vidéken nem ajánlott. Ezen kivül a talajt eléggé kiszipolyozza.
Várfalva felé menet, a küldött úrral Kövenden is körbenéztünk és a gazdakörnek átadott épületre voltunk kiváncsiak, de sajnos elég gyatra állapotban találtatott, amiért egy kissé csüggedten indultunk volna tovább, de meglepetésünkre kedves ismerősökkel találkoztunk. Szabó tanárnőről van szó, aki férjével éppen a reggeli etetés idején a kedves háziállataikat látták el.
A tanárnő édesapja a kövendi gazdakörnek sok éven át volt az elnöke igy a családban alaposan ismerték a helyi gazdák tevékenységeit, mindennapi gondjait
Egy sor problémáról is beszámoltak és Keizer küldött úrnak bemutatták az általuk elképzelt jövőképet amit ebben a zónában megvalósithatónak éreznek.
Mivel utunk végcélja még messze volt elköszönve a kedves háziaktól Várfalva felé fordítottuk a kocsink elejét, amely vígan szelte a kilométereket a jó úton.
Utunk végcélja a várfalvi kulturotthon volt, ahol a szövetségiek népes csoportjával találkoztunk, akik az EKE fenállásának a 125 éves ünnepi évfordulójára voltak hivatalosak.
Csatlakoztunk a szövetségiek csapatához és ott egy kis időre sikerült a kolozsvári főkonzulátus gazdasági ataséjával és a megyei tanács több tagjával is elbeszélgetnünk.
Gyors ismerkedés után a polgármester úr is előkerült, akivel szintén sikerült egy rövíd tárgyalást is megejteni.
Mărginean János, a várfalvi polgármester, beszámolt arról, hogy igyekeznek a torockói hirnevévez csatlakozni, megmutatván a turistáknak, hogy nem csak nyugati, hanem keleti oldala is van a Székelykőnek, ahová ezután majd érdemes lesz majd eljönni hiszen már az ötödik panziót is épitik a község területén és egy turisztikai információs irodát is elfognak inditani, ahová éppen most sikerült egy helybeli szakembert alkalmazni, aki a turisztikai egyetemet nemrég végezte el.
Aztán megint elhangzott, hogy a torockóiak sokszor kérik kölcsönbe az itteni tánccsoportot, igy az idelátogató turisták számára komoly programokkal is szolgálhatnak.
Aztán megint elhangzott, hogy a torockóiak sokszor kérik kölcsönbe az itteni tánccsoportot, igy az idelátogató turisták számára komoly programokkal is szolgálhatnak.
Közben a kulturban elkezdődött az ünnepi műsor amely egy nagyon is nívósra sikerült.
Amint a képen is látható annyira megtelt a kulturház, hogy sokan kintragadtak, de a ünnepi fogadalomra, amelyet az EKE immár 125 éve a tagjaival elmondatja, nagyon sokan a terembe szoroltan ugyan de megtettek .
Az ünnepi hangulatot tetézte, hogy egyik régi EKE tag 9 hektárnyi erdőt adományozott az egesületnek az EKE-Vár fentartása végett és egy sor diplomát is kiosztottak a népes tömeg nagy örömére.
Nagyon sok civil szerveződés példát vehetne az EKE magatartásáról és példás együttműködéséről, hiszen ide s tova több tizéves már az anyaországi Kárpát Egyesülettel való baráti kapcsolat. (HZ)
