Weinhardt Attila 2016. július 11.
Lengyelország és Románia akár 5-5 milliárd eurót, Csehország pedig közel 3 milliárdot is bukhat a 2007-2013-as uniós ciklus keretéből, mivel az EU-pénzek kifizetése terén elég rosszul álltak tavaly év végén - derül ki a meglepően negatív kép a KPMG régiós elemzéséből. Az anyag egyúttal megerősíti azt, amit már mi is számos alkalommal írtunk: Magyarország nagy valószínűséggel elkerüli az előző uniós ciklusra a forrásvesztést, mivel bőséges plusz pályázati számlaállományt képzett a brüsszeli vitás ügyek elrendezésére. Ennek mértéke 11% volt az anyag szerint, amellyel megvertük a régió 10 másik országát. Nemcsak ebben vertük a régiós mezőnyt, hanem a kifizetett uniós források egy főre vetített állományában is, hiszen az anyag szerint elméletileg minden magyar ember kb. 880 ezer forintnyi EU-támogatásnak örülhetett.
A KPMG régiós szakértői minden évben összegyűjtik az EU-támogatások felhasználásának adott országbeli legfontosabb számadatait, és ezekből egy átfogó anyagot készítenek, amely alkalmas az összevetésre és az EU-pénzekért folytatott régiós erőfeszítések szemléltetésére. Erőfeszítés márpedig volt bőven tavaly, hiszen a 2007-2013-as uniós ciklusban 2015 végéig volt arra lehetőség, hogy az egyes tagállamok pályázói benyújtsák a projektek számláit a hatóságokhoz kifizetésre. Az a keret, amit így tavaly év végéig nem sikerült kifizetni a kedvezményezettek felé (és amelynek számláit így nem lehet kiküldeni Brüsszelbe), elveszhet az ország számára, ami az anyagi mellett nyilvánvalóan súlyos politikai következményekkel is járhat. Lényeges persze, hogy a tavaly év végén a tagállami hatóságokhoz beözönlött számlák egy részének kifizetése átcsúszhatott idénre, így az anyagban bemutatott kifizetési számoknál a valóság jobb lehet.
A Portfolio év elején már közzétett egy régiós rangsort arra, hogy az egyes tagállamok odahaza hogyan végezhettek a saját uniós kereteik kifizetésével.
Ebben akkor arról írtunk, hogy a lengyelek 101%-on, a csehek 96%-on, a szlovákok 94%-on, a románok 74%-on zárhattak. Ehhez képest a KPMG ma nyilvánosságra hozott, szintén a tavaly év végi kifizetési rátákat bemutató elemzése sokkal több országot tartalma (összesen 11-et), és a lengyeleknél 92%-os, a cseheknél csak 89%-os kifizetési rátát mutat, ami sokkal alacsonyabb, mint amit fél éve tudhattunk. A mai anyag szerint a román kifizetési ráta 73%-os volt tavaly év végén viszont a szlovák végül csaknem 100%-ra felkúszott (97%).
A KPMG anyaga szerint a magyarországi 7 éves keretet 117%-os arányban kötöttük le támogatási szerződésekkel és mindebből tavaly év végéig 111%-ot ki is fizettünk. Új információ, hogy mellettünk a szlovének is 100% feletti (105%) kifizetési rátát mutattak fel tavaly év végére, a többiek viszont mind elmaradtak a kritikusan fontos 100%-tól. Ennek a kerek számnak az elérése azért volt fontos, mert a kifizetési ráta alapvetően meghatározza, hogy a 2017 tavaszáig zajló brüsszeli pénzügyi elszámolás során végül az adott ország mennyit tud ténylegesen lekötni a saját 7 éves keretéből.
A Brüsszel által vitatott (visszadobott) számlák helyébe csak az tud benyújtani másikat kifizetési igénylésbe, aki otthon ki is fizette annak ellenértékét a pályázóknak, így tehát Magyarország és Szlovénia kivételével minden ország elég rossz kiindulási alappal rendelkezett a végső tárgyalásokra.
Más kérdés, hogy ha valaki bízik a kiküldött számlák megfelelő tartalmában, akkor nem is kell odahaza túlzottan sok plusz számlát megképeznie óvatossági okokból, mint ahogy azt egyébként Magyarország tette.
A KPMG által bemutatott tavaly év végi otthoni kifizetési ráták alapján készítettünk egy saját táblázatot arra, hogy az egyes országok keretéhez képest potenciálisan mekkora uniós forrásvesztésről beszélhetünk (a végső számokat majd nyilván csak a záró pénzügyi elszámolás után, jövő nyár körül tudhatjuk meg).
A lengyelek és a csehek bizonyára nem teszik az ablakba ezt az eredményt, de a románok is szégyenkezhetnek az eredmények láttán. Mi viszont örülhetünk, mert ahogy azt a Portfolio is megírta már többször és a KPMG is megerősíti: nagy valószínűséggel elkerüljük a forrásvesztést a bőséges plusz számlaállomány tükrében.
A KPMG által bemutatott számok kapcsán néhány kiegészítéssel élünk. A magyarországi hivatalos pályázati oldal adatai szerint a hatályos uniós szerződésállomány 9752 milliárd forint és ahhoz, hogy a tanulmányban rögzített 17%-os "túlszerződési" arány kijöjjön, 8300 milliárd forint (körüli) keretösszeghez kellene viszonyítani. Ez viszont a forint évek alatti gyengülése miatt a valóságban 8700 milliárd forint körülig emelkedett, és ha ezt használnánk, akkor ezzel 12%-ra mérséklődne a túlszerződési arán. Így viszont rögtön felborulna az országok rangsora (Románia elénk kerülne). Ugyanígy a kifizetési aránynál látott 11%-os túlfizetéshez is az kellett volna, hogy 9220 milliárdos tény kifizetés mellett 8300 milliárd forint körüli kerethez viszonyítsanak a tanulmány készítői. Ha viszont 8700 milliárdhoz viszonyítanánk, akkora túlfizetési ráta 6%-os lenne "csak", amivel a szlovénoknál látott 5%-os túlfizetéshez kerülne közel a magyar teljesítmény.
Azt is érdemes megjegyezni, hogy a 9220 milliárdos magyar kifizetési összegből legalább 450 milliárd forintnyi rész már nem a 7 éves uniós keret, hanem kizárólag a magyar költségvetés terhére történt, hiszen a fent említett 8700 milliárd forint körüli összeggel a 7 évre járó keretet teljesen lekötötte a kormány. A túlfizetést így lényegében a létrejött számlák brüsszeli elszámolhatósága körüli bizonytalanság hajtotta (a biztonság kedvéért több számlát fizetett ki itthon a kormány, hogy utólag, a pénzügyi elszámolás során legyen mit benyújtani, ha egy-egy számla tartalmát "visszadobják", vagy csak korlátozott mértékben fizetik ki, ld. aszfaltügy). A túlfizetés másik gazdaságpolitikai motivációja az volt, hogy mivel rendkívül alacsonyra süllyedt tavalyra a GDP-arányos államháztartási hiány (1-1,5% között lett volna), így volt költségvetési mozgástér arra, hogy az EU-pályázatok kifizetése árnyékában lényegében állami beruházás-élénkítést hajtson végre a kormány a hazai büdzsé terhére.
A fenti szempontok miatt a 117%-os, illetve 111%-os magyar szerződéskötési és kifizetési rátákat érdemes egyelőre óvatosan kezelni, és így a belőlük kirajzolódó régiós sorrendet is.
A 7 éves uniós keretösszegek nomimális összevetésének korlátozott értelme van, ehelyett sokkal jobb, ha az adott országban élők számához viszonyítjuk a rendelkezésre álló, illetve a ténylegesen kifizetett támogatások volumenét. Mindkettőben csaknem régiós vezető lett Magyarország, hiszen az elérhető keretösszegben fej-fej mellett haladt a csehekkel és az az észtekkel (2550 euró körül), míg a ténylegesen kifizetett összeg terén meg is "verte" őket 2810 eurós összeggel, ami mintegy 880 ezer forintot jelent.
A KPMG személetes táblázatban azt is összefoglalja, hogy tavaly év végén hogyan álltak a térségi országok a saját 7 éves kereteik itthoni leszerződésével és kifizetésével, illetve ezek között mekkora volt a különbség %-pontban. Utóbbi azért lényeges, mert lehet, hogy egyes országok jól álltak a szerződéskötésben, de a valóságban a kifizetés volt a lényeg, márpedig a kettő között olykor brutális különbségek mutatkoztak. A horvátoknál 60%-pont volt a szakadék a két szám között, míg a románoknál 43%-pont.
Ritkán látható adatokat is tartalmaz az anyag: kiderül ugyanis belőle, hogy az egyes országok tavaly év végén hogyan álltak a három vizsgált uniós alap (kohéziós, szociális, regionális fejlesztési) keretösszegének leszerződésével és kifizetésével.Amint látható: Magyarorság mindhárom alap tekintetében 110% felett állt tavaly év végén a szerződéskötések terén, míg a kifizetéseknél 102% és 130% között szóródott a teljesítmény. A horvátok a Kohéziós Alapból mindössze 38%-ot tudtak tavaly év végéig kifizetni, azaz az ebből származó pénzek több mint fele bent ragadhat a kasszában.
A szerződéses és kifizetési arányok mellett azt is érdemes megvizsgálni, hogy a 24,9 milliárd eurónyi 7 éves magyarországi keretből a tavalyi év végéig mennyit fizetett már ki ténylegesen az Európai Bizottság (jóváhagyott kifizetési igénylés nyomán). Ez az anyag szerint tavaly év végén mintegy 87% volt a Brüsszellel vívott vitás ügyek miatt (pl. aszfaltügy). Ez a ráta egyébkéntmostanra csak 89,6%-ra emelkedett. Ez tehát azt jelenti, hogy azóta sem sokat folyósított Magyarországnak a Bizottság és az aszfaltügyi megállapodás nyomán még mindig nem fizette ki a pénzügyi büntetéssel csökkentett tételeket. Jelenleg egyébként ezzel a 89,6%-os abszorpciós rátával Magyarország a 23. helyen áll az EU-ban.
Érdemes egyébként végül azt is megnézni, hogy az elmúlt 9 évben hogyan futott fel a két vizsgált kategória arányszáma: a szerződéssel lekötött keret aránya és az itthoni kifizetések aránya. Ezek jól mutatják annak a hajrának az eredményeit, amely a ciklus zárásához közeledve az államigazgatás nagy részét jellemezte a tavalyi évben is.
