2016. október 9.
Hatalmas hisztériakeltés megy belföldön és külföldön a Népszabadság megjelenésének szüneteltetése okán, mely átragadt egyes nemzetben gondolkodó politikusokra is. Miközben a helyzet borzasztóan egyszerű.
Adott egy sajtóorgánum, mely fejlécén vállalja a magyar sajtótörténet talán legszégyenteljesebb, emberi sorsokat tönkretevő, a leggyalázatosabb diktatúrát gátlástalanul kiszolgáló pártlap, a Szabad Nép örökségét, hiszen történetét onnan datálja – lásd az évfolyam-megjelölést.
Ez a lap az elmúlt több mint negyed évszázadban, legújabb kori demokráciánkban mindenféle nyomás nélkül önként és dalolva, nyilván újságíróinak szellemiségéből fakadóan a nemzeti értékek nevetségessé tételében, diszkreditálásában, a magyar múlt eltorzításában, a magyar nemzeti öntudat aláásásában, a nemzeti érdekek aláaknázásában jeleskedett. Legutóbb épp a migránsügyi népszavazás alkalmával, pedig ha valamikor, akkor ez esetben tehettek volna kivételt, hiszen ez a beözönlő muszlim horda, ha többsége kerül és diktálni fog, őket pont úgy ki fogja nyírni, mint mindent, amit az európai kultúra megteremtett több ezer év alatt.
Arról a sajtóorgánumról van szó, mely képes volt meghamisítani egy jeles, a hamisított dokumentum megjelenésének idején már halott tudós, Teller Ede levelét, csak azért, hogy rúgjon egyet Orbán Viktoron és Fideszen. A Népszabadság megszűnése az egészséges gondolkodású magyar emberek számára örömünnep.
Ez nem az az eset, amikor a kormányra kell mutogatni. Ha a kormány keze van a dologban, akkor felírhatunk egy piros pontot az eredmények rovatba, ahol az eddig összegyűjtötteknél már sokkal több kellene, hogy legyen, de ez is több, mint semmi. A liberális megmondóemberek évtizedeken keresztül azt szajkózták, hogy éljen meg minden lap a piac törvényei alapján. A piac ítéletet mondott a Népszabadságról.
Nem mellesleg amikor a Pesti Hírlap szűnt meg 1994-ben, akkor a most hisztiző liberálisok nem voltak annyira érzékenyek a sajtószabadságra. Mélyen hallgattak azok a „szabadelvű” gondolkodású polgártársaink, akik a minap újságokat égettek a Népszabadságért folyó tüntetésen (történetesen Magyar Időket), a sajtószabadság, gondolatszabadság és tolerancia nagyobb dicsőségére.
Nem kétséges, a kormánymédián van mit bírálni, a médiapolitikán nem különben – ez utóbbival a fő probléma az, hogy a nemzeti gondolkodással, a nemzeti értékrenddel szemben ellenséges orgánumokat támogatnak nem kis összegekkel. Tehát ne azt bíráljuk, ami helyes és előremutató. Egy nemzetellenes, saját kapura játszó szellemi műhely megszüntetése komoly fegyvertény. Nevetséges elvárás, hogy a kormány segítse ki a veszteséges Népszabadságot az anyagi csődből. Az adófizetők pénzén kellene lélegeztető-gépen tartani ezt a balliberális agymosodát? Ép ésszel és magyar szívvel követelhet ilyet bárki?
Abban reménykedjünk inkább, hogy nem enged a kormány a hisztériakeltésnek és nem dob mentőövet ennek a magyarellenes szellemi kommandónak.
Borbély Zsolt Attila
