2016. október 1., szombat

Consummatum est

Miután egyesek mindennek elmondták a polgári vonalat vannak még olyanok, akik továbbra is beállnak azok sorába, akik mindig csak rájuk kennének mindent, pedig ha egy kicsit is utánna néznének észrevehetnék hogy az a bizonyos "alternativa" nemcsak üres szólam volt, hiszen ha egy pártnak nincsen erős ellenzéke akkor biza elpuhulhat... 
Ami pedig a jobboldaliak "sejtosztódását" illeti igencsak művi alapra tehető és nem a választókat kellene szidni, hanem a programok ütköztetésére kellene felhívni a figyelmet, sőt még nem is a szövetségi vagy a jobboldaliak szüklátókörűségére kellene összpontosítani. 
Még mindig vannak olyanok akik "jövőbe-látnak" és akik azt gondolják, hogy mindenbe igazuk lenne... 
A cikkíró nem igen nézett körül és hogy nem ismeri a polgáriak programjait, az eddigi sikereit és nagyon helytelenül azt hiszi, hogy csak egyes vezetők saját igényeinek a kielégitése lenne a legfőbb polgári cél és a megemlített megszólalónak a mondata sem lehet helyénvaló... 
Sajnálatos, hogy csak most 2016 végén jött rá, hogy a Szövetségnek egyeduralma van... Az is sajnálatos, hogy a cikkíró nem veszi észre, hogy egyes megyei sajtótermékek - szinte észrevétlenül - pártlappá válltak...  
http://www.kozpont.ro/mondom-a-magunket/consummatum-est/
Szentgyörgyi László október 15, 2016
MONDOM A MAGUNKÉT
Elvégeztetett – mondhatnánk az erdélyi magyar politikai élet demokratizálására, az egypártrendszer meghaladására irányuló, igaz, tétova kísérletek végleges vakvágányra terelése után.
Annak idején Markó Béla mondta volt ingerülten, hogy az még rendben lenne, ha valaki az RMDSZ-t bírálja, de akkor tessék helyette alternatívát kidolgozni, felmutatni. Akkoriban sokan ügyködtek ama alternatíva megteremtésén, amiként azon is, hogy ezen törekvés ne valósulhasson meg. Aztán lett, ami lett. Hogy miért és hogyan alakult mindjárt két magyar párt is, nyilván a választás szabadságának biztosítása céljából, arra a mai napig sem találtuk meg a megnyugtató választ.
Ami az azóta eltelt rövid évtizedben történt az erdélyi magyar politikában, azt majd politológusok, történészek talán kiderítik, s remélhetőleg a miértekre is megtalálják majd a helyes választ. Ma, az Úr 2016-dik évének vége felé, a parlamenti választások előtt néhány hónappal már világos: az RMDSZ-nek sikerült megtartania egyeduralmát az erdélyi magyar politikában. Legalábbis innen, Marosvásárhelyről – Székelyföld egykori fővárosából stb. – most igencsak így látszik.
Az MPP nem váltotta be az indulásakor még kétségtelenül meglévő reményeket, s miután a Néppárt megalakulása után az „alternatíva” szavazótábora szinte fele-fele arányban megoszlott a két új párt között, a polgáriak feladták önállóságukat, s a „kullancs” szerepében próbálkoztak, ha nem a párt, de legalább egyes vezetőinek helyet „kiüzletelni” a nagypolitikában. Hogy közben teljesen kiürült, s ma már nem több mint az RMDSZ valamely jelentéktelen platformja, az szinte senkit sem érdekel.
Az EMNP már megalakulásakor kénytelen volt szembenézni a hátránnyal, hogy mentora, Tőkés László a jelképes védnöki státuson túl nem hajlandó egyéb közösséget vállalni vele. Aztán amikor Orbán Viktor és a Fidesz – merő reálpolitikai meggondolásból, s tapasztalván az erdélyi magyarok irracionális kitartását az RMDSZ mellett – kénytelen-kelletlen normalizálta kapcsolatait a „szövetséggel”, szinte légüres térbe kerültek a néppártiak. Azóta is ott kóvályognak. A megfelelő kommunikátorok és az üzeneteiket célba juttató média hiányában képtelenek egyről a kettőre jutni. Minden jel arra mutat: egy újabb kudarcot már nem lesznek képesek túlélni. Akkor pedig vége az alternatívához fűződő álmoknak.
Mindezek ellenére kapitális hiba lenne, ha az RMDSZ, miután kiiktatta ellenfeleit, gyakorlatilag felperzselte, sóval szórta be az erdélyi magyar politikai terepet, most azt hinné, biztonságban van. Könnyen előfordulhat, hogy önmaga okozza majd bukását.