Nagyon érdekes, hogy egyesek nem azt kommentálják, amit ír a cikkíró, hanem csak azt veszik észre, hogy egy-, vagy két elírás van a szövegben. Sajnos nem lehet arra fogni, hogy a cikkíró által megfogalmazottak valamilyen összesküvés elmélet lenne, hiszen sajnos nem elmélet hanem a valós vég felé közeledik az EU, amely egyre több szakmabeli szerint már akkor megbukott amikor a jobb oldaliak mellől "ellépett" a Nagymedve és a balosokat értsd balibbeseket tartja "életképesebbnek".
A bipolárisnak hitt Európa kezd teljesen a Nagymedve árnyékába kerülni és a vasfüggöny pedig már rég az Atlanti Óceán közepére mozdult el.
A Fekete tengeri cécó csak porhintés és nem harci kurjongatás. Az orosz és az amerikai elnök újra megegyezett a fejünk felett s a többi pedig már nem számít.
Gratulálunk a cikkírónak és köszönjük a cikket, HZ.
Írta: Hollai Hehs Ottó 2021. július 28.,
Kezdetben kevesen tudták, mit jelentenek ezek a látszatra, találomra egymás mellé tett nagybetűk. Valami rövidítésre lehetett gondolni, aztán jött a felvilágosítás, előbb a nyugati, majd az itthoni médiák is felkapták a témát, politikai vitaanyag lett belőle, ma már elég sokan tudják, hogy ezek a nagybetűk a nemi identitást, a különböző. szexuális orientációt jelölik. Az angol eredeti; LGBT, a magyarban a G (angol gay) lett M, ami meleget jelent. Szóval leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és a Q, ami az angol quee = különös, furcsa rövidítése. Mi, régebben, az ilyen embertípusra a különc szót használtuk. A Q tehát tulajdonképpen egy gyűjtőfogalom, olyan kisebbségek jelölésére, akik, főleg szexuálisan, eltérő módon viselkednek, mint a többség, szóval mások, mint a nagy átlag. Ha egy átlaggondolkozó polgárnak ezt így kifejteném, azt kérdezhetné: Na és akkor mi van? Igaza van, mert tényleg: Na és akkor mi van? Mire megy ki a játék? Ujj Jancsi barátom világhülyítésről írt, a legújabb liberális támadás kapcsán. Igaza van, hülyítik a világot, de csak ennyi lenne, semmi más? Sajnos a dolog sokkal komolyabb, és nem is új keletű. A XX. század történelmünk legizgalmasabb, legszörnyűbb és legtöbb változást hozó százada volt. Két nagy pusztító háború és két szörnyű terrorista ideológia megtizedelte, megkínozta és szellemileg, lelkileg megzavarta a nyugati civilizáció embertömegeit. A kétezer éves keresztény értékek, a társadalom etikai alapelvei, az emberi magatartás rengeteget vesztett régi erejéből, és ez a folyamat, most a XXI. század első negyedében végzetszerűen folytatódik. A náci ideológia elbukott, a marxizmus hosszú ideig még sikeresen terjeszkedett a világon, de a remélt általános proletárforradalom elmaradt, a világ proletárjai nem egyesültek, győzött a kapitalizmus. A csalódott marxista, kommunista, liberális gondolkodók keresték a bukás okait, és a továbbiakban új megoldásokat kerestek. Így alakult meg a Frankfurti Iskola. A Frankfurti Egyetem Társadalomkutató Intézetében létrejött szellemi műhely vezetői, részben marxista, és az akkoriban divatos freudi gondolkodást (Sigmund Freud, a pszichoanalitika megalkotója után) követő tudósok, kutatók voltak. A legismertebb nevek a csoportból: Max Horkheimmer, aki 1930-tól az iskola igazgatója, Theodor Adorno, Erich Fromm, nem utolsó sorban Herbert Marcusé és sokan mások. Mind tanult, magas képzettségű intelligens gondolkodók. Szellemi és gondolkodási örökségük gazdag, szétágazó, Hegel, Marx, Nietzsche, Spengler filozófiai elképzelései mellett ott voltak a kor kommunista gondolkodóinak iránymutatói is. Pl. a magyar Lukács György, aki a legismertebb marxista teoretikusok egyike, így vélekedett: „Az egyetlen lehetséges megoldásnak, a társadalom forradalmi elpusztítását látom”. A Kun Béla-rezsim alatt Lukács közoktatási népbiztos, és akkor vezetik be a magyar iskolákba a radikális szexoktatást. Már akkor megkezdődött a „szabad szerelemre” ösztönzés, a monogámia kicsúfolása, a polgári erkölcs leépítése. Ez akkor nem sikerült, mert a tanácsköztársaság megbukott, de hova jutottunk máig? Másik, talán legjelentősebb előfutára a Frankfurti Iskolának az olasz kommunista vezér, Antonio Gramsci volt, aki a fasiszta börtönökben írta Börtönjegyzeteit és ebben kifejtette „zseniális” stratégiáját. Szerinte az eszme igazi győzelme csak akkor jöhet el, ha a nyugati kultúrát és annak fundamentumát, a kereszténységet eltöröljük. Úgy vélte, erre csak egyetlen lehetőség van, egy hosszú távú, következetes „metapolitika” alkalmazása. Különben a metapolitika kifejezést először Gramsci használta, és azt jelenti, hogy a politikai változások előkészítéséhez a társadalom világnézetének, gondolatvilágának és kulturális értékrendjének átalakítása szükséges. A közvéleményt és a politikai szereplőket párhuzamosan, minden oldalról befolyásolni kell, erre a célra egy ideológiailag jól képzett aktivista elitet kell használni. (A mai NGO-k?) A Frankfurti Iskola aktivistái – mivel legtöbbjük marxista és zsidó származású volt – a nácik uralomra jutása után Amerikába költöztek, később egy részük visszatért Európába, egy részük az Államokban maradt. A Nyugat hanyatlásában, és mostani haldoklásában, a Frankfurti Iskola főszerepet kapott, ő lehet az elsőszámú vádlott, de természetesen számos más tényező is hozzájárult, ahhoz a szerencsétlen állapothoz, amiből a keresztény Európa, ma már csak nagyon nehezen tud kilábolni, ha egyáltalán van erre szándéka.
...
Jelen írásom természetesen nem részletezheti, hogy tulajdonképpen mi minden történt a II. világháború utáni, már több mint hét évtized alatt, mely átalakulások a Nyugat nemzeteit mind Európában, mind az amerikai kontinensen – túlzás nélkül – katasztrofális helyzetbe kényszerítették, és végső eredménye az lehet, hogy a Földről egy olyan civilizáció, kultúra tűnhet el, amely az emberiség történelmében, a legtöbbet adta bolygónk lakóinak.Célom most csak annyi, hogy figyelmeztessem azokat, akik még hisznek ebben a nagyon megtépázott keresztény kultúrában, erkölcsben. Elsősorban nem a fanatikusan vallásos, templomba járó hívekre gondolok, hanem azokra, akiknek még van értékrendjük és e szerint élnek, ismerik a társadalom etikáját, ismernek bizonyos erkölcsi határokat, van nemzeti identitásuk, hisznek a család összetartó és a kultúra emberformáló erejében. Nem szeretem a politikai jobb, vagy bal emlegetését, de tény, hogy a szokványos értelemben létező baloldal évtizedekig sikeresen alkalmazta a fent említett „metapolitikát”, azaz sikerült, a társadalom nagy részét egy egészen új, végzetesen hamis világszemléletre áthangolni. Az ötvenes években még egy hagyományos társadalmi összhang uralkodott Európában, ahol a család alapját az anya, az apa és a születendő gyermekek jelentették, és a kontinens országaiban még létezett egy nemzeti identitás, amit senki nem szégyellt, és büszkén vállalt. A hatvanas évektől elég gyorsan minden megváltozott, jött a szexuális forradalom, a feminizmus felemelkedése, diáklázadások, „kulturális forradalom”, az „egyenlőség” kihirdetése, a „nyitott társadalom” állandó emlegetése, a genderelmélet, a migráns tömegek becsábítása és így tovább. Ma Nyugaton minden arról szól, hogy a kereszténység már nem érdekes, elavult, így már megvédeni sem érdekes. Állandóan jogegyenlőségről, társadalmi elfogadásról hallunk, a szexuális szabadság helyett, most „jogaitól megfosztott kisebbségről” beszélnek. (Nem a kurdokról, székelyekről.) Öngyilkos jelöltek lettünk, mert a világszerte folyó keresztényüldözésre oda sem figyelünk, és az egyre csökkenő születési mutatók senkit nem érdekelnek igazán. Félig éberen, félig álmodozva, de nagyon bután végignézzük saját pusztulásunkat. Napjainkban, éppen a magyar gyermekvédelmi törvény kapcsán, most arról szól a vita, hogy az LMBTQ nagybetűket tisztelni kell, védeni minden támadástól, és csak áhítattal szabad a betű mögött rejlő kifejezést kiejteni, mert olyan kisebbséget jelöl, amelynek jogai vannak, amelyet nem bántani, hanem támogatni kell. Tanuljunk végre tisztességet! – figyelmeztetnek. A betűsort persze még tovább lehet bővíteni, A = aszexuális = nem érdekli a szex, I = interszexuális = nem nő, nem férfi, vagy mindkettő. Szóval őrület, de majd belejövünk. A fenti csoportok összességükben, talán 5-7%-át teszik ki az össznépességnek, de ezen személyek esélyegyenlőségére irányuló törekvést világszerte ellenőrizni kell, és az LMBTQ-személyekkel szembeni hátrányos megkülönböztetés leküzdése, az egyik legsürgősebb feladat! (Ezt olvasom egy brüsszeli jelentésben.) Igen, ez így nagyon érdekes, és éppen ezért most ne foglalkozzunk a még világszerte tomboló éhínséggel, hiszen csak 11 ember hal éhen percenként, a vízhiányt is majd megoldjuk, egyelőre csak a Föld lakóinak egynegyede nem jut tiszta ivóvízhez, a háborúkat pedig nem érdemes leállítani, mert ha igen, mi lesz a fantasztikusan jövedelmező fegyvergyártással. A COVID viszont jó üzlet, ez még mehet így egy ideig. Különben még van egy-két csoport, akikre figyelni kellene: az ügyefogyottak, a nagyképűek, az ingyenélők és a pimaszok = ÜNIP. Nagy hiba lenne, ha ezek jogaira és kiváltságaira nem figyelnénk oda. Következtetés: Akár viccelünk, akár komolyabbra fordítjuk a szót, nagy bajban vagyunk. Már, mint azok, akik még hisznek a maradandó értékű, tisztességes, erkölcsös és normális Jövőben. Azzal a bizonyos metapolitikával talán komolyabban kellene foglalkozni! Ez a konzervatív, nemzeti oldal feladata. Vagy már elkéstünk?
