Hollai Hehs Ottó 2021. június 24.,
Nagyon régen, legalább két és fél ezer év előtt, a szofista görög filozófus Protagoras mondotta volt, hogy minden más dolog mértékegysége az ember, ami mai megfogalmazásban úgy hangzana, hogy minden dolgok mércéje az ember. Másik érdekes mondása volt, hogy minden éremnek két oldala van. A szofisták beszéd- és szónoki technikára tanították a görögöket, de bizonyos gyakorlati „bölcsességre” is, mily módon lehet az életben a legkönnyebben boldogulni. Manapság a szofizmust ún. álérvelésnek, mellébeszélésnek tekintik, mikor valaki, látszólagos őszinteséggel, a másikat igyekszik megtéveszteni.
Az érem két oldala kifejezést akkor használjuk, ha szeretnénk kihangsúlyozni, hogy a dolgok nem olyan egyszerűek, amilyennek látszanak, és mindent több szempontból meg kell vizsgálni. A legtöbb döntésnek lehet jó, de rossz kimenetele is.
Szülővárosomban, a magyar fővárosban vagyok ismét, és a lehetőségekhez mérten sokat járkálok, széjjelnézve, kérdezősködve, hallgatom az egymásnak ellentmondó véleményeket, igyekszem az érem két oldala mellett, még a harmadikat is megtalálni, hiszen az éremnek van egy éle, vastagsága is, ez lehet néha a harmadik oldal. Ha széjjelnézünk világunkban, ez a fej, vagy írás, vagy az érem két oldala csak játék, már amúgy sem érvényes, hiszen rengeteg lényeges különbséget látunk, az elképzelések tucatjai állnak egymással szemben.
Itthon, magyar honban – és ez a fényes oldal – elég jól állunk a COVID–19 legyőzésében, hiszen a magyar lakosság több mint fele, pontosabban 5 millió fölötti a beoltottak száma és napi 100 körülire csökkent az új fertőzöttek száma is. A miniszterelnök és környezete elégedett, sőt büszke az eredményre, mert európai viszonylatban nagyon jól állunk, de mégis nagyon sok a bíráló hang, vannak fanatikus oltásellenzők, de olyanok is, akik, ha esetleg szeretnék is, nehezen jutnak oltáshoz, mert egyszerűen nem tudnak regisztrálni. A regisztrálás egy technikai probléma, internetkapcsolat szükséges, meg egy készülék (okostelefon vagy számítógép) és persze technikai ismeretek. Nem akarok akadékoskodni a témában, de itt a TASZ (Társaság a Szabadságjogokért ) hozzászólása: „Ha a regisztráció igazából nem garantálja az oltást, akkor megtévesztő a személyes adatok megadását „regisztrációnak” nevezni. Ha viszont tényleg regisztrálni kell az oltás érdekében, akkor az adatszolgáltatás nem nevezhető önkéntesnek, ami súlyos adatvédelmi jogsértés – arról nem is beszélve, hogy így hátrányba kerülnek azok, akiknek nincs internet-elérésük, vagyis jellemzően éppen a veszélyeztetett idősebb és szegényebb csoportok.”
Itt vannak pl. a hajléktalanok, akiknek a száma az Unióban az utóbbi 10 évben 70%-kal növekedett, és számuk ma 700 ezer felett van. Szomorú, de ennek majdnem a fele, kb. 340 ezer ember Németországban él. Magyarországon vidéken csökken, a fővárosban nő a számuk, összesen, az országban 10-15 ezren lehetnek. Ők, vajon hogyan kapnak majd oltást, vagy a tanyákon és a kis falvakban lakók, ahol nincs mindenütt internetkapcsolat? Olyan kis csekélységet kár is említeni, hogy mivel a regisztrációs felületen az életkor rovatba nem lehet háromjegyű számot beírni, a 100 éven felüliek nem tudnak regisztrálni.
A magyarok, oltás tekintetében tehát jól állnak (Romániában, eddig a lakosság 75%-a nem kérte az oltást), de akik nem regisztráltak, számuk kb. 3 millió, azokkal mi lesz, hiszen Orbán miniszterelnök szerint, aki nem oltatja be magát, az nem ússza meg (szerk. megj.: a fertőződést). Sokan ezt fenyegetésnek veszik.
Ami számomra még furcsa: az ország első emberével ellentétben, egy másik fontos, tiszteletreméltó személyiség, a Magyarok Világszövetségének elnöke, Patrubány Miklós közreműködésével, nemzetközi konferenciát tartottak a „vírusszkeptikusok” és az oltásellenesek Budapesten, a Magyarok Házában. A YouTubon pár héttel ezelőtt, ment egy videó, ahol Patrubány elnök és meghívott orvos professzorok véleményt mondtak a vírus terjedéséről, az állítólagos „igazságról”, a védekezésről és az oltás veszélyeiről. Ezek után mit gondoljon egy átlag magyar polgár, kinek higgyen? Ez az érem melyik oldala?
Tovább ugrok, elhagyom a vírust, és nézem a fővárost, ahol óriási építkezések folynak. Az új Vasas Stadion, a tervezett 5 milliárd forint helyett, több mint 9 milliárd forintba került! A Városligetről már évek óta vitatkoznak, mindenki mást akar. Igaz: A Városliget a világ egyik első közparkja, joggal lehetünk rá büszkék. A tervezett Liget-projekt viszont hihetetlen összegeket emészt fel. Még a múlt év tavaszán a Városliget Zrt. vezérigazgatója 1 milliárd euróról beszélt. Valószínű, ez sem lesz elég. Nem felesleges ez egy tulajdonképpen szegény országban? – kérdezik sokan. A hármas metró és a Lánchíd javítása szükséges, de Stadionok tucatjai, és egy park átépítése, amikor még vannak éhezők?
Ferge Zsuzsa szociológus idén volt 90 éves, még dolgozik. Négy évvel ezelőtt megkérdezte: „Mikor fogja a kormány csökkenteni a szegénységet, mikor akarja növelni a boldogságot?” Azóta lényeges változás nem történt. Az ország legismertebb és legtájékozottabb szociológusát érdemes olvasni, igaz, a szegénységről, kirekesztésről, társadalmi egyenlőtlenségről írt tanulmányai inkább szomorú, mint lélekemelő olvasmányok.
Az érem oldalaihoz sok minden kapcsolódik; múlt, jelen és jövő, boldogság és szomorúság, szegénység és jólét, tervek és lehetőségek, valóság és fantázia.
A mi Budapestünk kellemes, gyönyörű világváros, de vigyázzunk, a kulisszák mögött még nagyon sok a probléma, a megoldatlan kérdés.
