Hollai Hehs Ottó 2023. február 27.,
Bárcsak ne volna igazam! Sajnos amit nap mint nap tapasztalunk, bizonyitja, hogy a zürzavarokból nem tudunk kilábalni, és állandó ellentmondásokba keveredünk. Talán fordítva, éppen a sűrű elelntmondások okozzák a zürzavart.
A múltkori, még mindig aktív katasztrófális földrengés Törökországban és Szíriában megrendítette a világot. Szomorúan nézem a szörnyű képeket az összedölt házakkal, kétségbeesett emberekkel, de azt is látom, hogy a világ szinte egy emberként megmozdult, mindenki segít, mentőcsapatok százai jelentek meg a helyszínen, és emberfeletti erővel dolgoznak, hogy megmentsenek akár egy embert is. Csecsemők, és idős emberek kerülnek ki a romok alól, és mindig örömrivalgás kiséri a sikert.
Közben Münchenben Biztonsági Konferencia zajlott, ahol elsősorban a fegyvergyárosok lehettek elégedettek, hiszen a fegverkereskedelem régen nem volt ilyen virágzó, mint az utóbbi évben. A konferencia résztvevői egyhangúan kijentették, hogy az ukrajnai konfliktusnak az Orosz Föderáció stratégiai vereségével kell végződnie, és ez elsősorban azért fontos, hogy megőrizzük azt a világrendet, amelyet az Egyesült Államok évek óta vezet, és amelyben a legtöbb ország évtizedekig biztonságban volt és virágzott.
Ma már nem titok, nem is vitás, hogy ez a háború az Egyesült Államok és Oroszország között zajlik, a szerencsétlen ukránok ennek a ellenségeskedésnek az első számú áldozatai, de szenved egész Európa, és a háború negatív hatásai egész világunkra kihatnak. Amerika geostratégiai elképzelései és a nehéz pénzügyi helyzete miatti fegyvergyártási lobbi nem igazolhatja, hogy országuktól sok ezer kilométerre háborút provokáljanak, és fiatal katonák és civilek tízezreit feláldozzák saját érdekükben. Az régi, ismert tény, hogy Amerika már sok fiatal amerikai életét feláldozta (lásd Vietnam), talán elsősorban fegyvergyártási érdekeiért, de ez ma már otthon nem népszerű, ezért a proxy háború a legjobb meoldás.
A háború valódi okait most mellőzöm, de kérdezem, miként lehetséges, hogy emberek ezrei képesek egy segítséget kérő szóra ugrani, és egy idegen országban, tölük idegen vallási kultúrában élő embertársaikat a nagy bajban segíteni, a legmesszebbmenően áldozatokat hozni, mialatt egy konferencián, egy elnök, vagy valahonnan érkező politikus, vagy a NATO-főtitkár felszólítására mindenki hangosan a további háborúzást követeli. Emberek, akiknek fogalmuk nincs a háborúról, mert 1945 után születtek, polgári foglálkozásuk van, nem ismerik a háború borzalmait, de katonák százezreinek az életéről döntenek. Miért nem lehet egy ilyen biztonsági konferencián ténylegesen a biztonságról beszélni, ami azt jelenti, hogy BÉKE kell mindenek előtt!
A józan ész erre nem mondhat mást, mint hogy ilyen ellentmondásokkal lehetetlen normális emberi életet elképzelni. Lehet, hogy egyeseknek éppen ez kell, a káosz, a zürzavar, a normális gonodolkodás megzavarása?! Így készülnek egy új világrend megteremtésére?
Az emberiség sokezer éves történetében igenis voltak normális hangok, normális tanítások, melyek azt suggalták, hogy létezik egy felsőbb cél, létezik az együvé tartozás és a szeretetteljes kapcsolatok ápolása, és nem feltételnűl szükséges a másikat, embertársamat elpusztítani.
Jelenlegi politikusainkban nehéz megbízni, az emberek csak a válukat vonják, és azt mondják; nem tudom mi lesz, de ez így már nem mehet tovább, hiányzik a józan ész...
Válaszokat egyelőre ne várjunk, de talán érdemes felfigyelni arra, hogy éppen Amerikából olvashatunk véleményeket, melyek megdöbenthetik a ruszófóbiában szenvedő európai polgárt.
Az idén 85 éves Seymur Hersch, Pulitzer-díjas amarikai újságíró, miután hosszú hónapokig kutatta, részletezi az Északi Áramlatok elpusztításának terveit, és a felrobbantás részleteit. Szerinte a terv már jóval a háború kitörése előtt megszületett az Államok felsőbb irányító köreiben. Egy ilyen erőszakos beavatkozás távoli államok belügyeibe és gazdasági kapcsolataiba, több mint arrogancia, ez már háborús bűn.
A közelmúltban a New York Times véleményezte, hogy az oroszellenes szankciók nem is voltak olyan „pusztítók”, ahogy azt a Nyugat remélte, az ázsiai, közel-keleti és afrikai államok pedig növelik a kereskedelmet Oroszországgal. A lap azt is megjegyzi, hogy talán az USA is belefárad a háborúba a jövő évi elnökválasztás miatt, és nyomást gyakorol majd Ukrajnára, hogy engedjen Putyinnak.
Európa politikiai gondolkodása, ha visszatérne a józan észhez, akkor kimentené magát a majdnem minden területen fellépő amerikai nyomás alól, és önálló, saját érdekeinek megfelelő poltikával rendezné jövőjét. Ellenkező esetben gyárthatjuk és szállíthatjuk tovább a fegyvert az utolsó ukránig, és törhetjük a fejünket, hogy mit kezdünk egy olyan nagy keleti szövetséggel, amely végleg lerombolja a Nyugat hegemoniáját.
