Megjelent a Krónika-ban, 2010-03-12
A Királyhágómelléki, valamint az Erdélyi Református Egyházkerület, az Erdélyi Unitárius Egyház és a Romániai Evangélikus-Lutherá nus Egyház képviselõinek részvételével alakul meg pénteken Kolozsváron az erdélyi magyar történelmi egyházak átvilágítási és közelmúlt-kutatá si Szakmai Egyeztetõ Fóruma (SZEF). Ebben azonban sem a gyulafehérvári, sem a nagyváradi, sem a szatmárnémeti, sem pedig a temesvári római katolikus egyházmegye képviselõi nem vesznek részt, s visszautasították a felkínált együttmûködési lehetõséget a romániai magyar baptista egyház vezetõi is.
Szabó László unitárius lelkész, az egyháznak a SZEF-be delegált képviselõje a Krónikának elmondta, a fórum létrehozásának ötlete még tavaly fogalmazódott meg a protestáns egyházak képviselõinek tanácskozásán. Célként tûzték ki egy olyan fórum létrehozását, amelynek keretében tapasztalatot cserélhetnek az egyházi átvilágítással kapcsolatos közös szakmai kérdésekrõl. „Szakmai együttmûködésünkkel többre megyünk, mint ha külön utakon járnánk” - szögezte le Szabó László. Kérdésünkre, hogy a római katolikus egyházmegyék vezetõi mivel indokolták távolmaradásukat, a lelkész elmondta, visszajelzésükben az állt, hogy megfontolták az együttmûködésrõl szóló ajánlatot, s közösen úgy döntöttek, hogy nem kívánnak részt venni a SZEF-ben.
Gyulafehérvár: nem bíznak a CNSAS-ban
Hasonlóképpen fogalmazott a Krónikának Potyó Ferenc gyulafehérvári általános helynök. Mint mondta, még januárban megkeresték Jakubinyi György érseket a SZEF-ben való részvétel kapcsán. „A magunk részérõl megfontoltuk e kezdeményezés lehetõségeit - mind pozitív, mind negatív szempontból -, és arra a következtetésre jutottunk, hogy nem veszünk részt a tervezett SZEF-ben” - idézte a kezdeményezõk levelére adott választ Potyó. Arra is kitért, tudják, hogy a távolmaradási szándékukról a sajtón keresztül híveik is értesültek, s annak is tudatában vannak, hogy „a jóhiszemû olvasó könnyen gondolhatja, hogy a katolikusok azért maradtak ki, mert rejtegetnivaló juk van”.
„Nem veszünk részt, mert nem látjuk értelmét. Nem veszünk részt, mert nem egyeztethetõ össze küldetésünkkel” - szögezte le lapunk kérdéseire küldött válaszlevelében az általános helynök, aki részletesen kifejtette az egyház és saját álláspontját a távolmaradásuk okáról. „Mindannyiunk elõtt közismert, hogy a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) ügyintézése most is olyan kezekben van, akik szabadon manipulálhatjá k az ott lévõ iratokat. Az átvilágításkor csak olyan iratokat adnak ki, amit jónak látnak. Állításomat személyes tapasztalatom igazolja” - kezdi Potyó Ferenc az érvek felsorakoztatá sát. Mint
fogalmaz, õ maga már közvetlenül a CNSAS létrehozását követõen jelezte, hogy megtekintené a róla készült jelentéseket. Ugyan kapott választ, amelyben azt közölték, hogy vannak õt érintõ dokumentumok, azonban közel másfél évet kellett várnia, hogy értesítsék, megtekintheti az iratcsomót. Ezt követõen kérte a jelentéseket író személyek nevének felfedését, ám Gheorghe Onisoru akkori CNSAS-elnök azt közölte, ez nem áll módjukban. Azóta eltelt néhány év - írja -, és minden kérés nélkül, a tavaly és néhány nappal ezelõtt kapott hivatalos levelek egy-egy róla jelentõ személyt azonosítottak. „Nem csodálkoztam ezen, mert mindkettõ már halott - teszi hozzá. Tudjuk, hogy állambiztonsági szempontból védett személyek neveit nem hozzák nyilvánosságra. Másképp fogalmazva, akik ma is szolgálatot tesznek jelentéseikkel, azokat titok fedi. Akiknek adatait kiszolgáltatjá k, azok régebb is megfélemlített, a diktatúrának nem tetszõ személyek voltak. Ezektõl kényszer vagy megfélemlítés hatása alatt csikartak ki nyilatkozatot. Az egyházak mostani megkeresésére kiadják ezen személyek adatait, hogy újra üssenek rajtuk, kiszolgáltatva a nyilvános megszégyenítésnek. Az igazi bûnösök továbbra is titokban maradnak, és a korábbi diktatúrát mûködtetõ személyek most más beosztásban dolgoznak, nagy fizetéssel vagy busás nyugdíjjal élik mindennapjaikat” - véli Potyó Ferenc.
Arra a kérdésre, hogy az egyház küldetésével miért összeegyeztethetetle n a kommunista rezsim bûneivel való szembenézés, az általános helynök úgy fogalmaz: amióta ember él a földön, azóta jelen van a bûn is, az emberiség története pedig a bûnbeesés után a szabadulás állandó keresésérõl szól. „A bûnt egyedül Isten bocsáthatja meg, amelyet mindig megad az õszinte bûnbánónak. A besúgás bûnére alig hiszem, hogy valaki önként vállalkozott volna. Mint hiányosságra és bûnre elsõsorban Istentõl kell bocsánatot nyernie, és egyben jóvátegye azok felé is, akiket ezzel megkárosított” - hangsúlyozza Potyó, kiemelve, egyetlen egyház gyakorlatában sem szerepel a nyilvános megszégyenítés. „Meggyõzõdésem, hogy a besúgásra kényszerített emberek rossz lelkiismerete már magában hordozza a bûnhõdés szenvedését is. Ezeken a testvéreinken próbáljunk inkább segíteni, hogy a tettük okozta sebeket ne mélyítsük, hanem gyógyítsuk” - szögezi le. Majd ismét saját példáját hozza fel. Sok esetben annak ellenére, hogy besúgóinak kilétét nem fedték fel, egyértelmûen tudja, hogy ki lehetett, s vannak köztük közeli ismerõsei, barátai is, azonban egyikükkel sem éreztette, hogy tudja, mit tettek. „Mindannyian naponta imádkozzuk az Úrtól tanult legszentebb imádságot, a Miatyánkot, amelyben ez áll: s bocsásd meg a vétkeinket, amint mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek” - vallja, arra emlékeztetve, hogy hasonlóképpen járt el a kommunista rezsim alatt folyamatos meghurcoltatá snak kitett, bebörtönzött Márton Áron püspök is. „Márton Áron a maga idejében a megtévedt és „békepap mozgalomba” sodródott papokat nem megbélyegezte, hanem bûnbánattartás után visszafogadta a nyáj közösségébe. Így tudta megõrizni egyházunk egységét, amely osztatlanul állt a diktatúra ideje alatt is” - idézi fel az érseki helynök.
Potyó Ferenc azonban leszögezi: „nem feladatunk a testvéregyházak módszerét vagy eljárását bírálni. Az egyre több sajtóvisszhang egyértelmûen igazolja, hogy mennyire jó e kezdeményezés”.
Nagyvárad: Böcskei óvatosságra int
„Egyetértek a Romániai Püspökkari Konferencia álláspontjával, és nem óhajtok eljárást indítani a volt kommunista rendszer esetleges besúgói ellen” - nyilatkozta a Krónikának Böcskei László nagyváradi római katolikus püspök is. Úgy véli, amíg a probléma gyökereit a társadalom nem orvosolta, nagyon nehéz objektíven megítélni a bûnösöket, hiszen sok egykori beszervezõ a mai napig vezetõ pozíciókat tölt be, vagy élvezi a nyugdíját. A püspök úgy véli, emiatt még az is lehetséges, hogy a múltról tanúskodó dokumentumok is manipuláltak, emiatt nem lehet pártatlan képet alkotni a rendszerrõl. A leleplezés emellett Böcskei szerint akár eszközzé is válhat az emberek kezében, amelynek használata széthúzást, lejáratást eredményez, fõleg akkor, ha az információ maga sem hiteles. A püspök úgy látja: ha meg is esett korábban a nagyváradi püspökség berkeiben, hogy leleplezõdött egy-egy régi bûnös, ezt igen óvatosan kezelték. „Hiszünk benne, hogy a megtérés lehetõsége mindig járható út, ez pedig Isten irgalmára hagyatkozik” - fogalmazott a püspök, aki szerint, ha a múlt eseményei miatt ilyesféle negatív tapasztalatokkal kellett is gazdagodnia az egyháznak, nagyon óvatosan kell eljárni, és mindvégig vigyázni kell arra, hogy a rendszerváltás elõtti idõk ne folytatódhassanak.
Szatmár: senki felett nem ítélkeznének
A Szatmár megyei római katolikus püspökség sajtóirodája lapunk kérdésére leszögezte, intézményükben sohasem mûködött átvilágító bizottság, és nem is terveznek bevezetni ilyen jellegû vizsgálódásokat. „Tõkés László kezdeményezése kapcsán minket is megkerestek. Akkor ezzel kapcsolatban azt válaszoltuk, nem csatlakozunk az általuk létrehozott bizottság munkájához, és ezt ma is így gondoljuk” - áll abban a levélben, amit a püspökség sajtóirodája küldött válaszként lapunk kérdéseire. Mint rámutatnak, amennyiben a múltban voltak is olyan egyházi szereplõk, akiket különbözõ fórumokon megkörnyékezett a titkosszolgálat, õk ilyen esetekben minden alkalommal egyeztettek az épp tisztségben lévõ ordináriussal, akivel közösen dolgozták ki a hatalom emberének adandó választ. „Ha voltak olyan egyháziak, akik a megpróbáltatások valamilyen formájába kényszerültek, õk a mi szemléletünkben áldozatok, mi pedig senki fölött sem akarunk ítélkezni, mert ez nem a mi tisztünk” - fogalmaz Józsa János, a szatmári egyházmegye sajtószóvivõje.
A temesvári püspökséggel is felvettük a kapcsolatot, azonban Roos Márton püspök a napokban Németországban tartózkodik, ezért választ csak egy késõbbi idõpontra tudtak ígérni. Végh Balázs, Nagy Orsolya, Bálint Eszter
Megjegyzés.
Amint látható a vélemények nem oszlanak meg a katolikus egyházi elõljárói a hivõ ember álláspontjára állva a megbocsátást tekintik fontosabbnak! Senki sem tud a saját keresztje alól elfutni. Csak a megnevezés az, ami meg lepõ, hiszen az EMEF után az európarlamenterünk egy újabb fórumot alapit a SZEF néven. A közvélemény felé közvetitene, de valahogy úgy, hogy személye a felsõbb hatalom része legyen. A legutóbb kiadott EMEF közlemény féle, amely "Egy jobbra érdemes intézmény..." cimmel jelent meg de abban is a közvéleményre alapozva "jobbra és balra" is leszólva...
Mivel a hangsúly a "közvetitésen" kellene legyen nem nagyon érthetõ a dorgáló hangnem, a "rosszak"-ra és a "jók"-ra való szétosztás. Mihez képest jó egyik vagy rosz a másik?
Az a mód és megfogalmazás, ahogyan a volt tagtársakat elválasztja a rossz vezetõktõl, azaz a jó - választáskor szükséges - polgári tagokra akar épiteni, csak arra vall, hogy nem a valóság talaján akar maradni.
Ha az európai parlamenti választáskor a szövetségieket maga után vonta nem a polgáriak hibája, ugyanúgy ahogy most is - az érdemei elismerése mellett - európarlamenterünk be kellene lássa, hogy az általa kierõltetett EMEF csak a polgáriak mellett lehet életképes. Ebbe viszont benne van az is, hogy a polgári pártban a tagok mellett vannak választott vezetõk! Akár tetszik akár nem a tagokat "lekapcsolni" nem lehet!
Eddig is voltak olyanok, akik annak ellenére, hogy polgári párttisztséget viseltek, magánszemélyként a nemzeti tanácsban is tisztségeket vállaltak. Voltak viszont olyanok is, akik kiléptek, mert a nemzeti tanács más lett, mint amire számitottak. Egy civilnek mondott szervezet, jelen esetben a nemzeti tanács, nagyon nehezen tudna egyedül a politikai sikon fennmaradni. Nagyon erõs tagszervezete és tömeg kell legyen a bázisa.
Ha a szövetségiek taktikáztak a SZöN-nel kapcsolatosan, akkor sikeresnek mondható az elodázó manõverük, mert a nemzettanácsosok a polgári párt vezetõségére haragudtak meg jobban! Holott a szövetségiekre kellett volna megharagudjanak, hiszen azok a klasszikus "divide et impera"-t felhasználva cselekedtek, mondván legyen más idõpont s akkor elfogadják a SZöN-t.
Nyugdtan leirható a szövetségiek számára máskor sem lessz idõszerû, amig kormányon vannak! Ha véletlenül elfogadta volna a polgári vezetés a halasztást akkor újabb "akadályt" gõrditettek volna a SZöN elodázásáért. (Erdélyi Polgár)
