Mérése: - mértékét az árszínvonal változásának mértékével fejezzük ki, amely meghatározza a fogyasztási cikkek és szolgáltatások árának évi átlagos növekedését alakulását az inflációs rátával fejezzük ki.
Fajtái:
1. Kúszó: az árszínvonal növekedési üteme nem éri el a 10 százalékot, nem okoz gazdasági zavart.
2. Vágtató: ha az infláció mértéke 2 számjegyű (10 – 99 százalékig), akkor vágtató inflációról beszélünk, gazdasági nehézségeket okoz az országban.
3. Hiper: ha az infláció meghaladja az évi 100 százalékot ez a típus tünete egy súlyos gazdasági válságnak.
A kínálati infláció (költséginfláció):
Mivel túlkereset növeli a termékek árát és a makrokínálatot, ebből következően kialakul az infláció!
Ez lehet: → Keresleti infláció→ Költséginfláció
Költséginfláció: akkor alakul ki, ha az inflációt az összkínálat csökkenése idézi elő.
Okai: pl.: egy termék ára nő, akkor költségei is nőnek, tehát kevesebb terméket tudnak piacra vinni, ezért a vállalatnak nőnek a bérköltségei, folyó-termelő felhasználás költségei és az importált tőkejavak költségei.
A keresleti infláció és kiváltó okai:
Pénzinfláció:
mert, ha növekszik a forgalomban lévő pénz mennyisége, akkor inflációt gerjeszt,
a kormány keresletet ösztönző beavatkozásai és inflációt gerjesztenek.
Keresleti infláció (pénzinfláció):
Ezt a típust a kereslet növekedése idézi elő, azért mert a makrokereslet autonóm elemeinek növekedése inflációt gerjeszt.
Két autonóm elem: → 1.) autonóm beruházás növekszik. Ilyenkor a túlkereslet növeli az árszínvonalat, amelyet a jövedelem és kamatláb egyáltalán nem határoz meg.
→ 2.) autonóm fogyasztás növekszik. A jövedelemtől független fogyasztási kereslet növeli a makrokeresletet.
A növekvő kereslet inflációt gerjeszt. Az ár-bér spirál folyamata:A pénzbér és az árszínvonal emelkedésének egymást erősítő folyamata és ez okozza az árszínvonal emelkedését a keresleti és a költséginfláció esetében.
Az infláció hatása a gazdaságra:
Függ, hogy az emberek számítanak-e rá és a várt infláció megegyezik-e a tényleges árszínvonal növekedéssel.
Tartós infláció esetén az egész gazdaság veszteséges lesz, mert megzavarja a piaci jelzéseket, és minden gazdasági döntés bizonytalanná válik. Ennek az oka, hogy nehezen lehet megkülönböztetni az árarányok változását az általános árszínvonal növekedéstől.
A gazdasági döntések eltolódnak, halogatják őket, csökken a termelés, tartózkodnak a beruházásoktól, így csökken a foglalkoztatás és a kibocsátás nagysága is. Ennek hatására visszaesés következik be a gazdaságban, kiszámíthatatlan lesz a hitelezés, tehát hanyatlik a hitelpiac is. Ezért az államnak fékeznie kell az inflációt, melynek módja az infláció okaitól függ.
A munkapiac egyensúlyát csak hosszú távon több év alatt érheti el, rövidtávon pedig egyensúlytalanság maradhat fenn, ahol nem alakul ki teljes foglalkoztatás. A magára hagyott gazdaság hatására tartós munkanélküliség alakul ki, ezért az állam növeli az összkeresletet, így csökken a munkanélküliség, de felgyorsul az infláció. Második lehetősége egy új beavatkozási forma kínálat szabályozása, azért mert, ha az összkínálat függvény jobbra lefelé tolódik, akkor a kibocsátás növekszik, így az árupiaci egyensúly alacsonyabb áron fog megvalósulni. Eszköze: nominálbér csökkentés. Ez azonban nem valósítható meg, mert a munkavállalók csak gazdasági válság esetén egyeznek bele.
Újabb lehetőség a termelés, azaz a kibocsátás ösztönzése olyan eszközökkel kell serkenteni a termelő beruházást, amelyek döntően a kínálatra hatnak. Pl.: beruházási adókedvezmények, fejlesztésekre adott állami támogatások, kedvezményes hitelek.
Csak az a vállalkozó veheti igénybe, aki a leggyorsabban fejlődő, leghatékonyabb termelési ágazatban kíván beruházást végrehajtani, így nő az ország nemzetközi versenyképessége is.
A kínálat ösztönzésének egyetlen korlátja van, ez pedig az, hogy csak akkor képes a kormány ezeket az eszközöket alkalmazni, ha a költségvetés helyzete stabil. Kanicsár Anita
