Kövér László azt üzente...

Annak ellenére, hogy nem tudunk a cikkíróval egyetérteni, leközöljük a cikket,mert sok olyan információ is bele volt lopva amit másképpen az erdélyiek nem igen tudnának máshol is olvasni

http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=404329
2011-márc.15 19:11
Már meg sem lepődtünk azon, hogy a határon túli magyarok szavazati jogával kapcsolatos első konkrét bejelentés nem hivatalos formában hangzott el, hanem, szivárogtatva, a kérdésért nem közvetlenül felelős politikus révén került nyilvánosságra..
Az erdélyi ünnepi körútját kényszerűen megszakító Kövér László nyilatkozott erről vasárnap a Duna Televízióban, ami arra enged következtetni, hogy ha székelyföldi programját nem borítja fel a véletlen, onnan üzente volna haza az Országgyűlés elnöke. Szombaton, Marosvásárhelyen élete "második nagy elismerését" átvevő Kövér azt mondta, számára szimpatikusabb megoldás, ha a magyarországi lakcímmel nem rendelkező magyar állampolgárok saját jelöltjeikre és nem magyarországi pártlistákra szavaznak, mert így nem érheti az a vád a Fideszt, hogy a magyar belpolitikát a nem Magyarországon élők döntik el.
De vajon hogyan gondolja ezt Orbán Viktor? Miért tartott zárt ülést a külhoni magyarok magyarországi közjogi státusáról Kövér László vezényletével értekező Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) március 11-én, pénteken? Miért nem találkoztak volna még véletlenül sem a nemzeti ünnepre Erdélybe látogató két prominens politikus, Semjén Zsolt és Kövér László programjai? És legfőképpen: Magyarországon miért nincs egyetlen tiltakozó szava sem senkinek arról, hogy a Jobbik Marosvásárhelyen tartotta kihelyezett elnökségi ülését, közönségtalálkozót is szervezett volna, ha a helyiek meg nem akadályozzák, és a romániai magyar egyetemista ifjúsággal keresi a kapcsolatépítés lehetőségeit?
Elgondolkodtató és figyelmeztető események színhelyévé vált a magyar nemzeti ünnepre készülő Erdély. Marosvásárhelyen helyi civil tiltakozás következtében nem rendezhetett lakossági fórumot a Jobbik. A kihelyezett elnökségi ülést azonban megtarthatták és Szász Jenő Magyar Polgári Pártjának (MPP) helyi képviselőivel találkozva tovább mélyíthették az együttműködést. A pártelnök Szász azonban, az előzetes beharangozás ellenére, nem ment el Vonával találkozni, nem vállalta a közös sajtótájékoztatót a jobbikos vezérkarral. Totális csőd lett a marosvásárhelyi tervezett diadalút, ahogyan az egyik romániai magyar portál fogalmazott: "Kiegyezni jött, de inkább égett a Jobbik."
Ennek ellenére érdemes odafigyelni arra, amit a szervezet vezetői a vásárhelyi sajtótájékoztatón elmondtak. Kifogásolták, hogy az RMDSZ kongresszusra a Jobbik nem kapott meghívót és az ellen is szót emeltek, hogy "ha fontos a Fidesznek az erdélyi magyarság hatékony képviselete, akkor miért van szükség a mérhető támogatással rendelkező MPP és RMDSZ mellett egy harmadik párt létrejöttét támogatni?" (Az MPP támogatottsága a 2008-as választási eredmények alapján nem érte el az 1 %-ot, Tőkésék színrelépésével még inkább csappant táboruk.) Újságírói kérdésre Vona elmondta: "Az RMDSZ és a Fidesz viszonya biztosan változni fog, de hogy milyen irányba, ezt most nem tudom megjósolni, és nem is szeretném. De abban biztos vagyok, hogy az erdélyi magyar közéletben a Jobbik szerepe, jelentősége növekedni fog. Ezt a Fidesznek az anyaországban, az RMDSZ-nek pedig Erdélyben figyelembe kell vennie."
És ez kétségtelenül igaz. A Jobbik már akkor elkezdte a külhoni terjeszkedést, amikor még semmi konkrétum nem volt a határon túliak szavazati jogáról - EP képviselői irodákat nyitott és gőzerővel nyomult a külhoni magyar ifjúsági szervezetek és egyetemi diákság irányába. Amennyiben kampányolniuk is megadatik a szomszédos országokban, lesz miért főjön a határon túli magyar vezetők feje. Az nem biztos, hogy nagy kárt okozhatnak a Fidesz potenciális szavazataiban, az viszont szinte előre borítékolható, hogy jó néhány százalékot hozhatnak a helyi nacionalista erőknek, Romániában akár visszasegíthetik a parlamentbe a szélsőséges Nagyrománia Pártot.
A marosvásárhelyi média képviselői arra is kíváncsiak voltak, hogy mi a Jobbik álláspontja a romániai magyar cigányok kettős állampolgársága illetve az azzal járó szavazati jog kérdésében. Vona szerint a Jobbik nem foglalkozott még ezzel a kérdéssel, de "mi nem szoktunk megijedni semmilyen forgatókönyvtől. Biztosak vagyunk abban, hogy amit mi képviselünk, az igaz, és ha valami igaz, az előbb-utóbb eléri a célját ....A szavazati jogot mi nem az erdélyi cigányok szemszögéből közelítjük meg, hanem az erdélyi magyarság szemszögéből. Bízunk abban, hogy ők majd nagy számban szavaznak ránk".
Talán valami ilyesmitől tartottak a Jobbikos rendezvény ellen tiltakozó marosvásárhelyiek is, és ez rejlik Szász távolmaradása mögött is. A helyiek leginkább attól tartanak, hogy az ifjú magyar politikusok valóban nem ijednek meg semmilyen forgatókönyvtől, hogy nekik semmi sem drága. A MPP vezér Szász Jenő távolmaradása azonban inkább Kövér -utasításra enged következtetni, arra, hogy az immár külön székely díjjal is kitüntetett országgyűlési elnök, a székely területi autonómia és Szász pártjának első számú támogatója is tart attól, hogy Vonáék fiatalságuk, mozgékonyságuk, ellenzékiségük és gátat-gátlást nem ismerő retorikájuk kapcsán bizony komoly vesztességeket okozhatnak a Fidesznek, ha netalán mégsem Kövér opciója szerint, hanem pártlistákra szavazhatnak majd a határon túliak.
Az MTI által közzé adott hivatalos program szerint Kövér László március 12-15 közötti erdélyi körútjának két legfontosabb állomása Marosvásárhely és Kézdivásárhely lett volna. Marosvásárhelyen, szombaton este a házelnök át is vette a Székely Nemzeti Tanács Gábor Áron díját, amely a politikus szavai szerint élete második legnagyobb elismerése szülővárosa díszpolgári címe után. Laudációjában Szász Jenő az "erdélyi nemzeti ellenzék" - a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) és a Magyar Polgári Párt - legfontosabb szövetségesének nevezte Kövért. És nem is tévedett. Az SZNT egy regionális, mérhető politikai erővel nem rendelkező szervezet, amelytől nem határolódik el látványosan sem az RMDSZ, sem Tőkés Erdélyi Magyar Nemzeti Mozgalma (EMNM), sem a magyar nemzetpolitika első számú embere, Semjén Zsolt, de nem is veszik igazán komolyan őket.
Szász MPP-jének viszont egyetlen támogatója ma már tényleg Kövér László maradt (illetve a Jobbik, amelynek közeledését épp Szász hárította). Tőkés László és Orbán Viktor, akik még a 2008-as romániai önkormányzati választásokon személyes jelenlétükkel erősítették a párt Kovászna megyei tanácselnök - jelöltjét, ma mereven elzárkóznak Szásztól és pártjától.
Ennek ellenére Kövér tervezett négy napos látogatása során részt vett volna az MPP marosvásárhelyi ünnepi rendezvényén, majd a kézdivásárhelyi kongresszusán és a város MPP-s polgármestere által szervezett központi MPP-s nemzeti ünnepen. A polgármestert azonban in flagranti tartóztatta le a román korrupcióellenes ügyészség, Szászék szolidaritásuk jeléül elhalasztották a kongresszust és a nemzeti ünnep is káoszba fulladt.
Így Kövér vasárnap már a Duna Televízió Heti Hírmondójában nyilatkozhatott a kettős állampolgársággal járó szavazati jogról. Annál is inkább, mert vezényletével pénteken zárt ajtók mögött ülésezett a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) a külhoni magyarok közjogi státusának rendezéséről, az alkotmányozási folyamatról és a választójogról. A határon túli vezetőkkel közösen tartott sajtótájékoztatón semmi konkrétum nem hangzott el a választójog kapcsán, csupán az vált immár hivatalossá, hogy a kettős állampolgársággal szavazati jog is jár. Kövér csak annyit jelentett be, hogy a választójoggal kapcsolatban azt a kiindulópontot senki nem kifogásolta, hogy az állampolgárság és a választójog összetartozik.
Ebben konszenzus van, s ennél tovább most nem is akartak jutni. Döntés nem született a kérdésben, hanem azt a két irányt rögzítették, amely mentén a gondolkodás elindulhat: a magyar pártlistákra való szavazás illetve az, hogy a saját jelöltjeiken keresztül biztosítják a bekapcsolódást a magyar törvényhozásba a határon túliaknak.
A televíziós beszélgetés során a házelnök már bőbeszédűbb volt, elmondta, hogy számára az a szimpatikusabb megoldás, amelyik nem "a határon túliaknak a magyar belpolitikába való bizonyos értelemben vett beengedésével" járna együtt. Egy ilyen megoldással ugyanis azt a látszatot keltenék, mintha Fidesznek az lenne a fontos, hogy a magyar belpolitikát a nem Magyarországon élő magyar állampolgárok döntsék el a szavazataikkal. "Meg is vádolnak bennünket ezzel a baloldalról" - mondta. A magyarországi pártlistára való szavazás azt is jelentené ugyanakkor, hogy magyar pártoknak kampányolniuk kellene a Felvidéken vagy a Székelyföldön, "ami túlmegy azon a határon, ami ildomos a magyar belpolitika exportját illetően" - tette hozzá Kövér, megjegyezve, hogy bár nem tartja ördögtől valónak a magyar pártok kampányolását a szomszédos országokban, de az kétségtelenül érintheti a szomszédok érzékenységét.
Ebben a kérdésben tökéletesen egyetértünk a házelnökkel, már csak azt szeretnénk tudni, hogy mi a véleménye minderről Orbán Viktornak. Ugyanis a KMKF-et övező nagy hallgatás azt sejteti, hogy a határon túli vezetők nem örülnek különösebben az ajándék szavazati jognak, és ha már elhárítani nem tudják az ajándékot, lehetőség szerint próbálják annak várható kockázatait kivédeni. Magyarán: Kövér tulajdonképpen a pénteki KMKF-en megfogalmazott határon túli álláspontot ismertette saját opciójaként.
A külhoniak szavazati joga kapcsán nincs olyan megoldás, ami révén a kecske is jól lakjon és a káposzta is megmaradjon. A Kövér által szimpatikusnak nevezett megoldás, hogy a külhoniak saját képviselők által kapcsolódjanak be a magyar parlamenti életbe, tulajdonképpen az egyetlen ésszerű kompromisszum lenne, de különösebb politikai haszonnal nem járna és az első választás eufóriája után akár visszájára is fordulhat a határon túli közösségek szemében. A miérteket egyelőre nem illik hangosan kimondani, attól azonban léteznek.
A szavazati jog kiterjesztésének konkrétumairól mindeddig egyetlen szó sem esett kormányzati szinten, mint ahogyan az esetleges következményekről, a nyilvánvalóan létező veszélyekről sem. Pedig szép számmal vannak veszélyek határon innen és túl. Részben kivédhetők, részben nem. Elsősorban olyan kockázatok, amelyek elsősorban nem a szavazati jogot biztosító magyar kormányt, hanem a kedvezményezetteket, a határon túli magyarokat hozhatják kínos helyzetbe.
Affelől talán a határon túliaknak sincs kétségük, hogy a nemzetegyesítés nevében biztosított kedvezményes honosítás tulajdonképpen a választójogról szól. Talán azzal is tisztában vannak, hogy amennyiben nem a Fidesz lenne a legnépszerűbb, az itthoni kétharmadnál is nagyobb népszerűségnek örvendő magyarországi párt a szomszédos országok magyar közösségeiben, akkor most nem a kettős állampolgárság lenne a bokréta a magyar nemzetpolitika kalapján. De ugyanilyen bizonyossággal állíthatjuk, hogy ha az ominózus népszavazás idején nem ugyanez lett volna a helyzet, vagyis nem a Fidesz, hanem az akkori MSZP—SZDSZ koalíció lett volna a határon túli kedvenc, akkor számukra sem lett volna annyira ördögtől való az ötlet és nagy valószínűséggel igyekeztek volna kihasználni a helyzetet, biztosítva maguknak a nem elhanyagolható mértékű potenciális szavazatot.
A határon túli magyarok legnagyobb részét azonban tényleg nem a szavazati jog, vagy bármilyen más esetleges előny-kedvezmény érdekli a magyar állampolgárság kapcsán, számukra ez történelmi igazságtétel, a együvétartozás és egyenjogúsítás szimbóluma. Viszont nem mindegy, hogy milyen áron.
A Jobbik marosvásárhelyi kudarca is azt bizonyítja, hogy félnek a magyarországi pártok terjeszkedésétől, színrelépésétől, mert pontosan tudják, hogy az helyi interetnikus feszültségekhez vezethet, amellyel nem a Budapestre visszautazó magyar politikusoknak, hanem nekik, helyieknek kell szembenézniük ( helyi politikai vezetőknek pedig megoldaniuk).
A saját képviselők delegálása látszólag ártalmatlan, mert sem a magyar parlament összetételét nem boríthatná fel csupán rendkívül szoros helyzetben, és a magyar pártokat is távol tartaná a határon túli magyar területektől. Ez a változat azonban nem különösebben előnyös a Fidesz számára. Ha szétnézünk azokban az országokban, ahol a nemzeti kisebbségeknek van parlamenti képviselete - például a szomszédos országokban - azt láthatjuk, hogy a kisebbségek sajátos helyzetükből adódóan általában kormánypártiak, mert csupán kormányzati segítséggel képesek legalább részlegesen beváltani választóinak tett ígéretüket.
Ha ilyen irányba módosítja a jelenlegi kétharmados kormányzati többség a választási törvényt, csupán azt tudja garantálni, hogy az elkövetkező kormánynak nagy valószínűséggel szerez néhány parlamenti támogatót, azt már kevésbé, hogy a határon túli hála ellenzékbe is elkíséri a Fideszt. Igaz, nem is úgy tűnik, hogy az elkövetkező évtizedekre ellenzékiséggel számolna a Fidesz, de hát mint tudjuk a foci és a politika sokban hasonlít egymásra: azon túl hogy mindkettőhöz mindenki ért (Dávid Ibolya kivétele csak erősíti a szabályt) az is aranyszabály, hogy a labda kerek és gurul, és a nagy csapatok is kapnak potyagólokat.
A külhoni magyarok pedig, akik a magyar állampolgárságot tényleges nemzetegyesítésként és egyenjogúsításként élik meg, ezzel a megoldással rövidesen arra ébrednek majd, hogy anyaországuk parlamentjében ugyanolyan kisebbségek, mint lakóhelyük szerinti országukban. Vagy még annál is inkább, mert például nem valószínű, hogy az erdélyi magyarságnak 31 parlamenti képviselője lesz Budapesten is, mint amennyi van Bukarestben. Arról nem is beszélve, hogy jelenleg ők adják Románia miniszterelnök-helyettesét, három miniszterét és 10 államtitkárát. És mindezek után felvetődik majd az a praktikus kérdés, hogy a magyar Országgyűlésbe delegált képviselőik mit tudnak nekik ígérni és milyen tényleges problémáikat tudják Budapestről orvosolni?
A külhoni magyar politikai vezetők azért ódzkodhatnak méltán a magyar választójog kiterjesztésétől, mert az saját belső parlamenti, önkormányzati és EP választásaikat veszélyezteti. Erdélyi magyar portálokon például az RMDSZ kongresszust megelőző viták során többször felbukkant olyan hozzászólás, hogy "kit érdekel már a bukaresti parlament összetétele?"vagy "Engem, mint jövendő magyar választópolgárt, nem érdekel sem az RMDSZ, sem az EMNM, sem az MPP, tőlem aztán bárkit választhatnak vezetőjüknek." A parlamenti küszöb által amúgy is fenyegetett kisebbségi képviseletekre nézve a legnagyobb veszély épp az, hogy ha szavazóik másodrendűnek kezdik tekinteni hazai választásaikat, mert mire felébrednek, hogy mindennapi életük valós gondjait mégiscsak azok a rongyos régi helyi képviseletek tudják megoldani Bukarestben, Pozsonyban vagy Belgrádban, lehet, hogy késő lesz.
De mindez elmélet addig, míg csak Kövér üzen és Orbán hallgat. A határon túli hálás vagy illedelmes bénultság viszont kezd oldódni. Bugár visszaszól, követői köszönik az állampolgárságot, de egyelőre nem kérnek belőle. Bukarestben a nemzeti ünnepen román és magyar újságírók, civil aktivisták a Magyar nagykövetség előtt szerveznek szolidaritási tüntetést a magyar médiatörvény ellen. Gál Mária / nepszava.h