2011. március 4., péntek

A stabilitás és a sokféleség megőrzésének az elve

http://tanulokozosseg.mindentudo.hu/browse.php?eid=1825
A fenntarthatóság és a stabil rendszer záloga a sokféleség. A szocialista gazdaság kollapszusa ékesen bizonyította, hogy milyen sérülékeny az a gazdaság, amely csak a nehézipar egyeduralmára épít, amelynek kicsi a termék diverzitása, amely centralizál és amely homogén. Vagyis a gazdaság stabilitását is a sok lábon való állás jelenti. Igaz ez a természetre is, amelynek a stabilitását a magas fokú biológiai változatosság jelenti. A sokféleség társadalmi vonatkozása a kulturális diverzitás. Minden olyan törekvés, amely megszüntet vagy e erőszakosan beolvaszt kultúrákat, megpróbál egyformaságot teremteni, elszegényíti az emberiséget és a jövőt. A különböző kultúrák sokfélesége, a természetes rendszerek sokfélesége, az élőlények sokfélesége, a nézetek és vélemények sokfélesége mind-mind egy kiegyensúlyozott, távlatokban is fennálló fejlődés lehetősége. A biológiai sokféleség a fenntartható mezőgazdaság kulcskérdése, a sokféleség megőrzése és használata jelentheti az egyik lehetséges kiutat korunk válságából. A sokféleséget meg kell őriznünk, mert szükségünk van a stabilitásra. Ugyanakkor ennek az ellenkezője folyik, fajokban, habitatokban elszegényítjük környezetünket, s csökkentjük a rendelkezésükre álló területet is. Rendkívül kevés növény- és állatfajt használunk fel szükségleteink kielégítéséhez, s mivel ezek megtermelésére egyre nagyobb területeket kell igénybe vennünk, ezáltal csökken a többi, nem termesztett faj területi lehetősége. Ez a biológiailag katasztrofális jelenség gazdaságilag is teljesen logikátlan, hiszen a piaci stabilitás és a termelés biztonsági filozófiája is a termékek sokféleségét igényli. A lehetséges kiút a hasznosításba vont fajok számának növelése. Ez jó a gazdaságnak, mert nő a stabilitása s jó a biológiai sokféleségnek is, mert az ember érdekeltté válik a hasznosításba vont fajok megőrzésében. Minél több fajt vonunk be a hasznosításba, annál több fajt őrzünk meg, s annál inkább csökken a monokultúrák aránya. Regõs Nóra