http://maszol.ro/velemeny/bocs_elszolta_magat_2011_05_30.html
Bogdán Tibor | 2011-05-30
Az eddig inkább csúsztatásairól ismert Emil Boc nagy igazságot mondott ki a múlt héten. Voltaképpen csak megerősítette azt, ami eddig sem volt titok a közvélemény előtt, nevezetesen, hogy a hazai igazságszolgáltatás igencsak szelektív módon működik; vagyis a korrupt üzletembernek, politikusnak nincs mitől tartania, ha a hatalom berkeihez tartozik.
A kormányfő sem többet, sem kevesebbet nem állított ugyanis, mint azt, hogy ha a nagykorrupcióval vádolt volt belügyi államtitkár valóban a hatalom pártfogoltja lett volna, akkor most nem került volna pácba.
Ezzel persze csak azt igyekezett bebizonyítani, hogy Justitia istenasszony Romániában sem válogat, lesújt a törvényszegőkre, legyenek azok akár hatalmon is. Szavaiból viszont arra lehet következtetni, hogy a hatalomnak ugyan vannak kegyeltjei, ám az államtitkár nem tartozott közéjük.
Feltehetően amolyan bakiról, elszólásról van szó – csakhogy az elszólás nem más, mint titkolt dolgok véletlenszerű kikotyogása, vagyis a valóság szándéktalan kifecsegése. És most nem elvont szemantikai fejtegetésről van szó. Nagy kérdés ugyanis, miként csapódik le a baki a nyugati kancelláriákban, ahol amúgy is gyanakvó tekintettel figyelik a nem annyira szavatartásáról, mint inkább szószegéseiről elhíresült Romániát.
Természetesen azt is jó lenne tisztázni, hogy a csempészhálózatot működtető külügyi államtitkár miként kerülhetett bizalmi tisztségbe, hogyan juthatott hozzá a titkos NATO-dokumentumokhoz való hozzáférést szavatoló ORNISS-igazolványhoz, amikor tudvalevő, hogy a belügyi tárca igencsak sokoldalú megfigyelést végző külön apparátussal, a román köznyelvben „negyedhármas” néven elhíresült titkosszolgálattal rendelkezik. Amelynek egyik legfontosabb feladata éppen a belső korrupció megelőzése és leküzdése, a munkatársak feddhetetlenségének felülvizsgálata. És persze hol volt a Román Hírszerző Szolgálat, amely – legalább is a nyilatkozatok szintjén – éberen figyeli a nemzetbiztonsági veszélyt jelentő nagykorrupciót, meg minden eszközzel küzd a szervezett bűnözés ellen.
A demokrata liberális politikus idén januárban került tisztségébe, márpedig a bűnüldöző szervek már tavaly októberben megkezdték ellene (is) a kivizsgálást. Így a miniszterelnököt sem mentesíti felelőssége alól érvelése, miszerint nem ismerte személyesen a törvényszegőt. Nehezen hihető, hogy nem hallott volna az államtitkár kinevezésekor már negyedik éve zajló csempészügyletről.
Valószínűbb az, hogy mindennek ellenére becsempészte a kormányba az államfői köröktől nem túl messze álló politikust.
