Berzence és Somogyudvarhely koncessziós pályázatot hirdetett a viziközmű üzemeltetésére, a beérkezett ajánlatok közül pedig a drágábbra bólintott a képviselő testület. A polgármesterek szerint összességében a jobb ajánlatot fogadták el, a vesztes cég jogi lépéseket fontolgat.
Jogi úton támadta meg a Dunántúli Regionális Vízmű Zrt. (DRV) Berzence és Somogyudvarhely közgyűlésének döntését. A két település 2011 januárjában a tulajdonukban lévő viziközmű üzemeltetésének időleges átengedésére irányuló koncessziós szerződés megkötésére hirdetett nyilvános pályázatot. A két pályázó cég, a Dunántúli Regionális Vízmű Zrt. (DRV) és a Délzalai Víz- és Csatornamű Zrt. közül az utóbbira esett a településvezetők választása annak ellenére, hogy 15-17 százalékkal magasabb árajánlatot adtak.
„Nem mindig az olcsó az olcsó”
A Hírszerző birtokába került dokumentumok szerint a DRV Berzence nagyközség lakossági vízdíját 175 Ft+Áfa/m3 jelölte meg, a Délzalai vízmű pedig 210 Ft+Áfa/m3, a közületi vízdíj esetén még nagyobb, közel 50 forintos az eltérés köbméterenként (Somogyudvarhelyesetén 41 forinttal drágábban szolgáltatja köbméterenként a vizet Délzalai vízmű a DRV-hez képest).
Kovács Zoltán, Berzence független polgármestere a Hírszerző kérdésére, miért a drágább pályázatot választották azt mondta: összességében a legjobb ajánlatot fogadták el. Mint mondta, Faramuci számtant használt a DRV: a település évi, átlag 70 ezer köbméteres fogyasztásához képest 89 ezer köbméter fogyasztással számolt. Ha egy bizonyos, fix üzemeltetési költséggel kalkulál, nem mindegy, hogy 70 ezer, vagy 89 ezer köbméterre osztja azt le. A DRV az utóbbival számolt, így természetesen „olcsóbb” árat tudott ajánlani – mondta a településvezető, aki hozzátette, ha a fogyasztás alulmarad a cég várakozásain és nem „hozza be a kikalkulált” üzemeltetési költséget, akkor a szolgáltató bírósági úton kényszeríthette volna ki a különbözetet az önkormányzattól. Éppen ezért a Kovács úgy véli, „nem mindig az olcsó az olcsó”.
Az sem utolsó szempont, hogy ugyanannál a szolgáltatónál legyen a szennyvíz és az ivóvíz szolgáltatás – folytatta a polgármester az érvek felsorakoztatását. Elmondása szerint ugyanis mikor az ivóvízért a DRV, a szennyvízért a Délzala felelt, számlázási és adatszolgáltatási problémák voltak, így viszont a jövőben ki tudják kerülni ezeket.
A polgármester szerint egészen 2009-ig a DRV volt az üzemeltető, ám ezalatt tönkretették a kutakat, nem végezték el a karbantartási munkákat és nem fejlesztették a hálózatot. Itt hagytak egy használhatatlan, tízmillió forint értékű kutat – tette hozzá.
Mivel a DRV a hivatalos értesítőben nem kapott indoklást - mindössze annyi állt a levélben, hogy a közgyűlés az összességében jobb ajánlatot fogadta el - a cég a Hírszerzőtől értesült a kifogásokról. Az elhangzottak kapcsán a DRV illetékese azt mondta: ahogy az érvek, úgy a pályázati kiírás és lebonyolítás is több sebből vérzik.
„Az ügy túlmutat Berzencén”
A pályázatoknál meg szoktak adni egy bizonyos pont- vagy értékrendszert, mely megmutatja, egyes szempontok milyen súllyal bírnak. A legfontosabb az köbméterenkénti-, a második a koncessziós ár szokott lenni (az a díj, amit a szolgáltató az önkormányzatnak fizet köbméterenként), ez esetben azonban nem tájékoztattak minket a bírálati szempontokról. A koncessziós árunk megegyezet a Délzaláéval, a vízdíjra azonban 15-17 százalékkal kevesebbet ajánlottunk, ezért is állunk értetlenül a döntés előtt – mondta Veigl Gábor, a DRV értékesítési igazgatója.
A „faramuci” számítási mód kapcsán Veigl leszögezte: a pályázati dokumentációban valóban alacsony fogyasztási tájékoztató adatot adott meg az önkormányzat, ezt azonban fenntartásokkal kezelték.
 |
A DRV-nél betelt a pohár, jogi úton vesz elégtételt |
Megnéztük a korábbi üzemeltetési adatainkat, a két település 2005-2008 között évi 124-132 ezer köbméter vizet fogyasztott együttesen, a pályázat a 2009. évre 95 ezer köbméterről tájékozatott. Egészen biztos, hogy nem költöztek el, vagy haltak meg ennyien a két településen, hogy 25-30 százalékkal kevesebb víz fogyjon – a korábbi tapasztalataink azt mutatják, hogy 2-3 százalékkal változhat a fogyasztás évről évre – magyarázta Veigl, miért kalkuláltak magasabb, 89 ezer köbméteres adattal Berzencére.
Aggályosnak találta továbbá, hogy az önkormányzat által megadott, két településre szóló 95 ezer köbméteres, tájékoztató adat 2009-es volt és „valószínűleg a Délzala”, tehát a konkurens cég szolgáltatta, (a DRV 2009 tavaszán adta át az üzemeltetés jogát a Délzalának – szerk.), ráadásul, a DRV árgaranciát vállalt a nyertes céggel szemben.
Azt a DVR is elismrete, hogy a kutakkal kapcsolatban valóban volt egy vitás helyzetünk az önkormányzattal, azonban a szerződésben foglaltakat – karbantartás, hibaelhárítás és üzemeltetés – maradéktalanul teljesítettük, ráadásul, egy korábban történt technikai nézeteltérés nem szabadna, hogy szerepet játsszon egy jövőbeni koncessziós pályázat elbírálásánál – vélekedett Veigl.
A DRV számításai szerint 5 millió forinttal fizetnek többet az üzemeltetésért a két településen élők, jövőre, az infláció miatt még többet. Veigl elmondása szerint korábban is tapasztaltak már „furcsaságokat” az önkormányzati pályázatoknál, ilyen nagy árbeli különbséggel azonban csak most találkoztak.
Ez az ügy túlmutat Berzencén és Somogyudvaron, precedens értékű kell, hogy legyen. Fel kell számolni a megfoghatatlan pályázatokat és kiírásokat, a jelenlegi, félig szakmainak tűnő okok nyomán meghozott döntés egyértelműen szembemegy a fogyasztói érdekekkel. Minden jogi lépést meg fogunk tenni az igazunk érdekében, egyelőre az irányokat vizsgáljuk, merre indulhatunk – mondta Veigl.
