Székelyföld – és akiknek nem kell

http://maszol.ro/velemeny/szekelyfold_es_akiknek_nem_kell_2011_05_30.html
A vitát Székelyföld létéről vagy nem létéről egyszer le kell folytatni a hazai politikai közgondolkodásban.

Székely Ervin | 2011-05-30

Irodát nyitna a Székelyföldnek Brüsszelben az RMDSZ három Európai parlamenti képviselője (hogy Tőkés László, az Erdélyi Magyar Néppárt spiritus rectora mennyiben tekinthető a Szövetség képviselőjének, az más kérdés, de maradjunk a formális megjelölésnél).

Amint az egy ilyen hír hallatán várható volt, a Külügyminisztérium valamint a Szenátus elnöke sietett törvénytelennek, sőt alkotmányellenesnek minősíteni a kezdeményezést, mondván, hogy Székelyföld nevű területi-közigazgatási egység Romániában nem létezik. Erre Kelemen Hunor leszögezte, hogy márpedig az elképzelés tökéletesen törvényes és alkotmányos, Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke pedig kijelentette, hogy függetlenül az általa alaptalannak minősített román kormányzati aggályoktól, az irodát június elsején megnyitják. 

Winkler Gyula európai parlamenti képviselő pedig megmagyarázta a Székelyföldi iroda brüsszeli megnyitásának értelmét: a képviselet egyrészt megismertetné az európai illetékesekkel a Hargita, Kovászna és Maros megyei befektetési lehetőségeket, úgymond „eladná” Székelyföldet Európának (ha már az egész országot nem sikerült), másrészt pedig informálná a három megye önkormányzatát az európai finanszírozás hozzáférési esélyeiről. Egyébként Winkler volt az egyetlen, aki megfogalmazta a tervezett brüsszeli képviselet jellegét is, mondván, hogy kizárólag a romániai történelmi régió gazdasági fejlesztésének egyik eszközéről van szó.

A Külügyminisztérium aggályai alaptalanok. Egy brüsszeli iroda megnyitása nem tekinthető kétoldalú, még kevésbé államközi aktusnak. Az iroda révén Székelyföld nem csatlakozik az EU-hoz (erre nincs is szüksége, mert már tagja), a NATO-hoz, a G8-akhoz vagy az ENSZ-hez. Még csak az EU sem ismeri el 28. tagállamként. Egyszerűen arról van szó, hogy lesz egy kirakata Brüsszelben az egyik romániai régiónak, ahogyan kereskedelmi társaságok is képviseleteket nyitnak Brüsszelben vagy New Yorkban.

Politikai értelemben azonban a kép nem ennyire egyszerű. Markó Béla joggal jegyezte meg néhány évvel ezelőtt, hogy Kelet-Európában a szavaknak varázserejük van. Azoknak a hatékonyságát, akik bizonyos politikai célok elérése érdekében manipulálni kívánják a nemzeti érzékenységet, a jogi megfontolások a legkevésbé sem csökkentik. A Székelyföldnek mint önálló történelmi, kulturális, gazdasági vagy Isten ments politikai entitásnak a megjelenítése, a székely zászló kitűzése irritálja a román közvéleményt, következésképp alkalmas a politikai manipulációra. 

Székelyföldet azért nem lehet egy kalap alá venni Bukovinával, Dobrudzsával vagy a mócvidékkel (amelyek szintén nem önálló közigazgatási entitások), mert – a felsoroltakon túl – etnikai jellege is van. Következésképp Székelyföld bár informális – létének az elismerése egyet jelentene a nemzetállam tagadásával (ami egyébként helyes következtetés, de a hiba nem Székelyföldben, hanem az alkotmányban van).

Valószínű, hogy ezt a vitát Székelyföld létéről vagy nem létéről egyszer le kell folytatni a hazai politikai közgondolkodásban. Kétlem azonban, hogy most van a legalkalmasabb ideje, amikor küszöbön áll (vagy legalábbis ott kellene hogy álljon) a kulturális autonómiát is magába foglaló kisebbségi törvény parlamenti vitája. Akik Székelyföld brüsszeli képviseletének megnyitása ellen lépnek fel, valójában a jogszabály elfogadásának az esélyeit akarják csökkenteni, különösen olyan körülmények között, amikor felvetődött annak a lehetősége, hogy ezt a törvényt is a kormány felelősségvállalásával fogadják el.

A kisebbségi törvény elfogadásának ellenzőit nemcsak a román politikai elit soraiban kell keresni. A közelmúltban a Tőkés Lászlót támogató EMI (Erdélyi Magyar Ifjak) megjelentetett egy meglehetősen felszínes elemzést a jogszabály tervezetéről, amelyik szintén kemény bírálatokkal illette a kezdeményezést. Az a tény, hogy Tőkés László számára épp az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzési dokumentumainak a benyújtása után vált prioritássá a Székelyföldi iroda megnyitásának szorgalmazása, arra utal, hogy ő sem érdekelt a kisebbségi törvény sikerében.