Hogyan értelmezte Gyurcsány öt év alatt az „elkúrást”?

http://www.mno.hu/portal/785616
Árulás és szenvedély fél évtizeden át
2011. május 26. 07:00 
Tompos Ádám 

Sokan és sokféleképpen értékelték már Gyurcsány Ferenc balatonőszödi beszédét. A legtöbbször azonban maga a bukott szocialista miniszterelnök tért ki rá, különösen azóta emlegeti sűrűn, amióta lemondott kormányfői és pártelnöki tisztségéről. A beszéd elhangzásának ötödik évfordulója alkalmából az MNO a gyurcsányi értelmezésekből szedett össze egy csokorra valót.

„Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk. Meg lehet magyarázni. Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy mi azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok közös kormányzása valaha is megteszi. És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit. Nem tudtok mondani olyan jelentős kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk, azon túl, hogy a szarból visszahoztuk a kormányzást a végére.” 

Többek között ezt mondta Gyurcsány Ferenc hivatalban lévő miniszterelnökként a szocialista frakció tagjainak a balatonőszödi kormányüdülőben 2006. május 26-án, nem sokkal újraválasztása után. Az ország ezzel a néhány sorral ismerkedett meg legelőször szeptember 17-én a közrádió jóvoltából: a trágár szavakat tüntetésekkel fogadták, több ezren vonultak az utcára Budapesten és a megyeszékhelyeken, másnap megostromolták a Magyar Televízió épületét, Sólyom László akkori köztársasági elnök úgy fogalmazott az esetről: az országban morális válság alakult ki. Alig egy hónappal később az október 23-i megemlékezést brutálisan szétverte a rendőrség. 

Jó ez

Gyurcsány Ferenc nem sokkal a beszéd napvilágra kerülése után blogján megjelentette a „teljes” szöveget, egy 25 perces monológot, amely úgy kezdődik: „az, amit el tudtam nektek mondani itt egy órában, sőt talán több is volt, mint egy óra, az természetesen nem az egész politikánk”. „Rendben van, jó ez, hogy ez kikerült” – az egyik kereskedelmi televíziónak így nyilatkozott még a kiszivárogtatásról Gyurcsány, évekkel később pedig már arról beszélt, hogy valakik elárulták őt azzal, hogy nyilvánosságra hozták az általa következetesen igazságbeszédnek nevezett szöveget. 

Magyarázkodásai közül a legnagyobb reflektorfényt az az interjúja kapta, amelyben Nick Robertson, a CNN riporterének kérdéseire válaszol, 2006. szeptember 21-én. „Elfogadható, hogy hazudjon?” – hangzott a kérdés, mire a következő felelet érkezett: „Ha ön... Ha ön a feleségével vagy a barátaival beszél, és megpróbál érvelni, rávenni őket, hogy változtassák meg az ön életét, és egy nagyon drámai monológot mond nekik, hogy kérem, értsék meg, változásra van szükségünk. Ebben a monológban leegyszerűsíti a tényeket, nagyon erős hangsúlyokat használ.” Adásban maradt az is, ahogy a beszélgetés lezárásaként Robertson megjegyzi, „lehet, hogy lassan tanulok”, utalva arra, hogy talán nem teljesen értette meg az akkori miniszterelnök érveit, hogy miért is kell neki a beszéd nyilvánosságra kerülése és a botrányok kirobbanása után is hivatalban maradnia. „Igen, lassú volt” – erősítette meg hitében Gyurcsány az újságírót. 

Elszúrtuk?

Alig több, mint egy évvel később pedig maga a miniszterelnök mondta el a beszédet a Parlament üléstermében, némileg finomítva természetesen. „Nincs sok választás, azért nincs, mert elszúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Az elmúlt 17 évben, de különösen 2001-től. (…) Európában ilyen böszmeséget ország még nem csinált, mint amit mi csináltunk. Persze meg lehet magyarázni, nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet mi közösen, a magyar politikai elit” – a sokat idézett rész például így hangzott, és kigyomlálta az általa csak szenvedélyesnek minősített trágárságokat is. 

Tulajdonképpen ezt hallottuk viszont akkor is, amikor 2009. március 21-én – pikáns módon épp a Tanácsköztársaság kikiáltásának 90. évfordulóján – Gyurcsány felajánlotta lemondását. „2002 és 2006 között hibás gazdaságpolitikát folytattunk. Nem mentség, hogy társadalmi-szociális céljaink tisztességesek voltak” – szóltak az önkritikus mondatok. „De nagy árat fizettünk és fizetünk érte” (…) Akik ma kormányoznak, azoknak van programjuk, de megsérült a hitelük” – mondta. Hozzátette, hogy „volt gyarapodás az elmúlt hét évben is”, de elismerte, hogy „amit elértünk, azt hitelekből teremtettük elő”. Ekkor ért a Magyar Szocialista Párt és Gyurcsány Ferenc furcsa kapcsolata egy új szakaszba. A miniszterelnökként és a pártelnökként egyaránt megbukott politikus a Táncsics Alapítvány első embere lett, ekkor még csak ez a szervezet és az általa újraélesztett, egykori SZDSZ-es politikusokkal és a liberálisok holdudvarába tartozó értelmiségiekkel kibővített Demokratikus Charta jelentette politikai hátországát. A 2010-es országgyűlési kampányban tulajdonképpen egyfajta tükörkampányt folytatott a hivatalos szocialista csatársor (Mesterházy Attila volt a kormányfőjelölt, Lendvai Ildikó pedig a pártelnök) mellett. 

Édesanyád szerint

„Feri, most nyilvánosság előtt beszélsz, amit mondasz, fel is vesszük és ki is adjuk. Kérlek, most ne beszélj arról, hogy édesanyád szerint megjavult az egészségügy” – így vezette fel Gyurcsány Ferencet Simon Gábor, a szocialista választmány első embere a párt 20. születésnapján tartott ünnepségen, ahol az egykori kormányfő többször is felkiáltott: demokraták, ébresztő. „Nektek van igazatok, merjétek elhinni, hogy az igazság nem azon múlik, hogy ma vagy tegnap kinek van többsége. Majd utat talál magának a többség szívéhez” – mondta a választmánynak, aztán Sólyomnak is üzent, utalva a „morális válságra”: közölte, hogy az államfő néma maradt a romagyilkosságok idején és hogy szerinte a köztársasági elnöknek „fontosabb saját moralitása, mint a demokratikus nemzeti közösség egyben tartása és védelme”. 

A párhuzamos erődemonstráció leglátványosabb eseménye az volt, amikor Gyurcsány Ferenc 2010. március 19-én zsúfolásig megtöltötte híveivel azt a Körcsarnokot, amely a SYMA-csarnok szomszédságában helyezkedik el. A helyszín talán nem véletlen: a szocialisták innen indították hivatalos kampányukat – meglehetősen családias hangulatban. Medgyessy Péter egykori sportminiszterének maratoni hosszúságú beszéde alatt természetesen megint előkerült Őszöd. Sőt: meg is lehetett vásárolni ezer forintért, kiírva egy CD-re, a 2006-os Orbán–Gyurcsány-vitával egyetemben. Az aktuális interpretáció akkor így szólt: „a reformfolyamat, amely félúton megrekedt, olyan politikai gáncsoskodás közepette találta magát, amelyből már nem lehetett kitörni. Holott a reformok a legelesettebbek felzárkóztatását alapozták meg.” 

Könyv helyett röpirat

Az őszödi beszéd azzal végződött, hogy amennyiben majd ő esetleg lemond, akkor soha nem fogja a magyar baloldalt bántani, és hogy kib…tt jó könyveket ír majd a modern magyar baloldalról. Egy évvel ezelőtt ha nem is könyvet, de röpiratot írt Gyurcsány Ferenc, igaz nem a baloldalról, hanem a baloldalhoz. Ebben a kérdéses időszak így szerepel, megint csak egy új forgatókönyvet ismerünk meg: „A választások után rendbe akartuk tenni a költségvetést. Bár tudtuk, hogy van feszültség a költségvetésben, de azt nem, hogy a tudottnál sokkal súlyosabb a baj. Az derült ki, hogy amennyiben sürgősen nem avatkozunk be, előbb-utóbb költségvetési vészhelyzettel fogunk szembenállni. Mikor tudtam meg, hogy hatalmas, a vártnál sokkal nagyobb a várható hiány? A választást követő hetekre megbeszélést hívtam össze, hogy elkezdjük a kormányprogram összeállítását. Az egymást követő tárgyalási napokon egyre magasabb év végi hiánycélról hallottunk. Először nem akartunk hinni a fülünknek, de gyorsan kiderült: ez bizony nem áprilisi tréfa. Hogyan történhetett ez meg? Ki a felelős? Nem szeretnék másokról beszélni, mert nem kétséges: én voltam a miniszterelnök, nekem kellett volna reális képet adni az országról. Nem tudtam teljesíteni ezt a kötelességemet, tehát én vétettem. Hogy az én győzni akarásom ragadt át másokra és tette őket vakká, de legalább is vakmerővé? Lehet. Hogy a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve? Hát persze. Mindenesetre nincs okom, hogy másokban keressem a hibát. (…) Bajban voltunk. Ott álltunk egy alig hitt győzelem után, de olyan helyzetet kellett kezelni, amire sem mi, sem az ország nem volt felkészülve. Két választásunk volt: vagy lemondunk, mert nem ezt ígértük a választóknak, vagy megpróbáljuk kezelni a magunk okozta drámai helyzetet. Az előbbi lényegében fel sem merült, az utóbbit ügyetlenül csináltuk. Az elkerülhetetlen megszorítások és a részben általuk is kikényszerített drasztikus reformok az őszödi beszéd hatásaival együtt veszélyes helyzetet teremtettek, ami az ellenzéki pergőtűzben drámai belpolitikai háborúskodásba csapott. Küzdöttünk tisztességünkért, a kormányzás lehetőségeinek megtartásáért, kitartottunk, de elfogyott hitelünk, elfogyott az erőnk.” 

A jó ügy csapdája

Az Orbán-kormány hivatalba lépését követően szeptember 11-én lépett publikum elé ismét Gyurcsány. Az Eötvös 10-ben, a Fapados Alapítvány rendezvényén mondta ki azt, hogy „hatalomra kerülése után minden kormányzópárt azzal szembesül, hogy bármennyire is szeretné az emberek igényeit kielégíteni, kormányon felülírja azokat a haza érdeke”. Így magyarázta Őszödöt akkor, és szerinte ebbe a „csapdába” fog kerülni Orbán Viktor kormánya is. De ekkor fogalmazta meg az azóta már közhelyszintűre koptatott mondatát is, hogy rendszerváltás kell az MSZP-ben. Ennek egyik állomásaként értékelte a Szent István Parkban felállított sátorban rendezett zászlóbontáson, a Demokratikus Koalíció budapesti alakuló rendezvényén, itt pedig már több szó esett a 89-es demokratákról, mint a 2006-os reformerekről. 

Idén februárban már az ötcsillagos Corinthia Grand Hotel Royalban tartotta évértékelőjét a baloldali országgyűlési képviselő, és a híres-hírhedt beszéd megint előkerült a „nyugatos Magyarország”, „az MSZP-ből kialakított új párt”, az „új köztársaság” paneljei mellett. „Ne tekintsék szerénytelenségnek, de azt hiszem, hogy jó ügyet álmodtam és képviseltem, de belátom, hogy nem elég jól” – közölte, majd az öt évvel lezárással ellentétben úgy fogalmazott: „Eszemben sincs feladni”. 

A minap pedig egy, a szocialista öregeket keményen bíráló Facebook-bejegyzésében bukkant fel egy olyan mondat, amely gondolatmenete az őszödi beszédből ismerős mindannyiunk számára: „Politikusok, akik nem a költségtérítésért, hanem az ország formálásáért választották ezt a pokolian szép és rút szakmát.”