http://erdelyinaplo.ro/?hir=594
Borbély Zsolt Attila 2012.11.02.
Borbély Zsolt Attila 2012.11.02.
A magukat baloldalinak mondó kormányokban csalódott magyar polgárok visszahívták a jobboldalt, hogy rendet teremtsen. Az Orbán-kormány ellen szervezkedõ Bajnai Gordon fröcsögései köszönõ viszonyban sincsenek az igazsággal. Egyetlen kérdés marad csupán: vajon a választók megeszik-e, amit ez a társaság fõz nekik politikai boszorkánykonyháján?
A kommunistától még nehéz lesz megszabadulni, mert senki sem olyan veszedelmes, mint egy bukott eszme haszonélvezõje, aki már nem az eszmét védi, hanem a zsákmányt – hangzik Márai Sándor szomorú jövendölése, melyben benne foglaltatik Magyarország rendszerváltás utáni egész sorstragédiája. A hajdani MSZMP, a Kádár-Aczél tandem a kilencvenes években új öltözetben lépett színre, azzal a változással, hogy az Aczél-vonalat immár az SZDSZ képviselte (ezt egyébként még Boross Péter állapította meg a kilencvenes évek közepén, kapott is érte a fejére). A kommunista dogmát demokratikus gúnyára cserélték, internacionalizmusukat pedig világpolgári kozmopolitizmus, a másság kultusza váltotta fel.
S ha már nem sikerült valóra váltani az egykori SZDSZ-vezér, Kis János álmát, az MSZP és az SZDSZ között cserélõdõ hatalmat – ami nagyjából az egyesült államokbeli valóságnak felel meg, ahol két globalista, Izrael-párti politikai irányzat küzd meg a választásokon –, akkor összefogott a két alapvetõen azonos érdekû, azonos gyökerû politikai erõ. Elõbb a Magyar Demokratikus Charta ernyõje alatt, majd a közös kormánykoalíció keretében ügyködtek Magyarország erkölcsi, kulturális, gazdasági és katonai szétbomlasztásán, leépítésén. Semmi túlzás nem volt abban, amit Orbán Viktor idén Tusványoson megfogalmazott: miután a magukat baloldalinak mondó kormányok tûrhetetlen állapotokat teremtettek, a választók visszahívták a jobboldalt, hogy rendet teremtsen.
Arra azonban még nem volt példa, hogy ki is tartsanak a jobboldal mellett, sõt, két egymást követõ cikluson keresztül eddig csak az MSZP-SZDSZ gazdasági-politikai-szellemi páros tudott kormányozni. Amit egyáltalán nem kormányzati teljesítményüknek köszönhettek, hanem részben a rendszerváltás elõtti közel fél évszázados össznépi tudattorzításnak, nemzeti öntudatrombolásnak, részben pedig az ugyanezen idõszakban kiépített, a rendszerváltás idején átmentett gazdasági és médiahatalomnak, illetve a Magyarországot (is) gyarmatosító új birodalom hathatós támogatásának.
Amikor híre ment, hogy Bajnai Gordon visszatér a politikai színtérre, sejthettük, mi történik. Ismét megpróbálják beadni a magyar népnek azt, amit már két ízben elhitettek vele. A 2002-es választáson Medgyessy Pétert indították miniszterelnök-jelöltként, aki esetlenségével, nyegle nyelvi készségeivel sokakban rokonszenvet keltett. Miután azonban Medgyessyvel lehetetlennek tûnt még egy választást megnyerni, Gyurcsány Ferencet léptették színpadra. A 2010-es, kevés sikerrel kecsegtetõ választásokon a mindenféle karizmának, vezetõi erénynek híján lévõ Mesterházyval indultak, majd most – másfél évvel a választás elõtt – Bajnai személyében elõrántják legütõsebbnek vélt adujukat. Meg is indult a sztárépítés külföldön és belföldön egyaránt. A külföldi sajtó mélyen hallgat arról, hogy a kormány ünnepi megmozdulásán nagyságrendekkel többen voltak, mint a Bajnait sztároló rendezvényen, melyet a nevét tekintve is hamis Egymillióan a sajtószabadságért képzõdmény kezdeményezett. Akadt olyan külföldi médiaorgánum is – például az osztrák köztelevízió –, mely a Kossuth téren rendezett, százezres tömeget ezres nagyságrendûre hazudta, ilyetén tulajdonítva annak kisebb jelentõséget, mint a Bajnai Gordont sztároló rendezvénynek.
Ezen túlmenõen majdnem az összes jelentõs nemzetközi sajtóorgánum kiemelte, hogy Orbán kemény ellenfélre, méltó kihívóra akadt. Nos, így kell imázst építeni. Bajnai pedig kitett magáért. Az igazság alapértékei iránt akár minimális igényt tanúsító embernek már kemény megpróbáltatás Bajnai-szövegeket olvasni, ám némi lelki tusakodás után átrágtam magam a valósággal köszönõ viszonyban sem lévõ fröcsögésen. Minden túlzás nélkül állíthatom: Bajnai Gordonnak sikerült gyurcsányimélységekbe süllyedni a gátlástalan demagógia mûfajában.
Van abban némi diszkrét báj, amikor egy nem éppen nemzeti konzervatív blogger azt írja: „Ugyan miféle lényegi különbség fedezhetõ fel az SZDSZ által lelkesen támogatott Gyurcsány Ferenc, Kóka János és Bajnai Gordon között? Segítek: semmi. Mégpedig azért nem, mert õk ugyanannak az alomnak a kölkei: a rendszerváltás igazi hiénái, vérbeli nagytõkések, egymás rég kipróbált harcos- és üzlettársai” (boldogokasajtkeszitok.blog.hu). Ezt a Barikád vagy a Heti Válasz sem fogalmazhatta volna meg pontosabban.
A tüntetés után ugyanez a – Fidesszel egyébként cseppet sem szimpatizáló – blogger írta le a legplasztikusabban azt, hogy Kunczétól Gyurcsányig az országrombolás levitézlett harcosai kivétel nélkül ott gyülekeznek az új vezér körül: „Megjöttek a hiénák. Gyülekeznek mind, ahányan csak vannak. A frissen alakult választói mozgalmat kerülgetik. Bele-belemarnak, s láthatóan cseppet sem félnek attól, hogy rúgással, pofonnal, haragos mordulással zavarják õket el. Ez az õ zsákmányuk. Ez az õ mozgalmuk. Ez a zsíros falat az övék lesz.”
S valóban: a civileket a vérprofik simán ledarálják. Egyetlen kérdés van csupán: vajon a választók megeszik-e, amit ez a társaság fõz nekik politikai boszorkánykonyháján; lépre mennek-e ismét, hagyják-e sokadszorra is megtéveszteni magukat egy átlátszó, üres, tartalmatlan kommunikációs csellel.
