2013. február 20., szerda

Régiókérdések

Kilin Sándor 2013. február 20., 
Könyörgöm, kérdezzék meg az aradiakat is, hogy ha az országot újra felosztják, akarnak-e ismét Temesvár gyarmata lenni?
Továbbá kérdezzék meg a Bega-parti város adófizető polgárait is arról, hogy milyen szomszédmegyékkel szeretnének testvéresülni, úgy, hogy ők legyenek a fővárosiak.
Végezzenek közvélemény-kutatást arról is, hogy összeházasodhat-e az ország új területi felosztásának végeredményeként a tengerparti Konstanca Brăilával.
Gondolkozzanak el azon, hogy Hargita népe érdekeinek mennyi köze van a Fehér megyeiekéhez, s hadd ne folytassam a sort, mert túl hosszú lenne.
Egy kormánypárti akadémikus, Răzvan Theodorescu jelentette ki a minap, hogy a jelenlegi régiók, illetve mondvacsinált álrégiók valóságos nemzeti katasztrófát jelentenek.
Valóban változtatni kell rajtuk, azt ajánlotta, hogy egy tudós emberekből álló szakemberbizottságnak kellene kidolgoznia Románia új területi felosztását, amit el is hiszünk neki, még akkor is, ha a neves személyiségnek nincs mindig igaza, ma már bizonyára ő is szamárságnak tarja azt a korábbi – még minisztersége idejéből fakadt – véleményét, hogy az aradi Szabadság-szobrot vagy be kell önteni, vagy el kell szállítani Budapestre.
Egy friss, februárban végzett közvélemény-kutatás azt a széltében-hosszában terjesztett román nemzeti téveszmét is eloszlatta, hogy Románia lakossága egységesen elfogadhatatlannak és nemkívánatosnak tartaná, ha az új régiók megrajzolásánál történelmi és etnikai kritériumokat is figyelembe vennének, kiderült, hogy a lakosság majdnem ötven százalékának ez ellen semmi kifogása sem lenne, a fiatalok, 18-30 év közöttiek közül pedig kétharmad gondolja úgy, hogy ez rendben lenne.
Az a gyanúnk azonban, hogy az új régiók kialakításában most sem a tudósok, szakemberek véleményére fognak hallgatni, hanem a pillanatnyi botcsinálta politikusokéra, akik a Ceauşescu-érában uralkodó társadalmi és történelmi szemlélet rabjai manapság is.
S fő gondjuk nem az, hogy valóban életképes régiókra osszák fel az országot, hanem csak az, hogy az új felosztásban a tömbmagyarság szétforgácsolódjon, a szórványmagyarság még szórványosabb legyen, bizonyos helyi bárók még nagyobb hatalomhoz jussanak.
Új régiókkal, illetve álrégiókkal Románia egyszer már becsapta az Európai Uniót.
Nem a történelmi és etnikai kritériumoktól, nem a föderalizmustól, szeparatizmustól, nem a Székelyföldtől kellene félniük az egyébként szép elveket is megfogalmazó bukaresti uraknak, hanem attól, hogy az új régiók ismét olyan homokvárakra épülnek, amelyek hamar összedűlnek.