2013. FEBRUÁR 18., szerző: Valló László
Nálunk keresnek „enyhülést” az északi országok csonttollú madarai és keresztcsőrűi. Nagyobb seregben a csonttollúak érkeztek az idén Észak-Magyarország erdős, fás, ligetes vidékeire, de kisebb csoportokban keresztcsőrűekkel is találkozhat a természetjáró ember.
Harminc-negyven példányból álló csapataik főleg hegy-és dombvidékeink lucfenyővel borított erdeiben portyáznak, de parkokban, kertekben is fölbukkanhatnak, ott, ahol fenyőfák állnak. Igen, mert nagyrészt fenyőmaggal táplálkoznak; spéci csőrükkel szétfeszítik a tobozokat és elszarusodott nyelvükkel kiszedegetik a magokat. A csőrük a névadójuk is: egymást keresztező csőrhegyeik láttán kapták a keresztcsőrű nevet.
Noha a most érkezettek többsége lengyel, szlovák vagy orosz „turista”, a keresztcsűrűek egy kisebb állománya nálunk is költ. És nagyon valószínű, hogy a tojó már ott is ül a fára épített, gallyakból, fűszálakból álló, mohával bélelt fészken, teste melegével költögetve a három-négy tojást, miközben a hím eteti. Két hét múltán fölpattannak a tojások, és jön a nagy hajrá, a fiókák táplálása, amit a két szülő addig folytat, amíg a kis keresztcsőrűek csőre olyan erős nem lesz, hogy a toboz pikkelyeit önállóan is szét tudják nyitni.
Ez a verébalkatú, a pintyfélék családjába tartozó mintegy 16 centiméter hosszú madárfaj Észak-Amerika, Ázsia és Európa északi területein honos. Hímje téglavörös színű, míg a tojó olajzöld, sárga farcsíkkal. Hazánkban védett, természetvédelmi értéke 25 ezer forint.
