Nánó Csaba2013.02.22.
A farsangra a falusi ember úgy tekint, mint a pihenés és a szórakozás időszakára, amikor szünetel a mezei munka, lakodalmakkal, bálokkal, fonójátékokkal lehet elütni a hosszú téli napok unalmát. A farsangi ünnepek záróakkordja a farsang vége, a „farsang farka”, amely húshagyókeddet és hamvazószerdát öleli át.
Nincs olyan vérbeli székelyföldi atyafi, aki ne hallott volna az alsósófalvi farsangtemetésrõl, Sóvidék legnagyobb tavaszváró, téltemetõ ünnepérõl. A Szovátától 10 kilométerre található, Parajd községhez tartozó másfélezer lélekszámú faluban már az 1700-as években szokás volt elbúcsúzni a téltõl, jelképesen elégetni a havas évszak szimbólumát, Illyést, a népviseltbe öltöztetett szalmabábút. A hagyomány hosszú ideig megszakadt, majd az 1900-as évek elején ismét felelevenítette Sófalva népe a farsangtemetés ünnepét. „Eredetileg húshagyó kedden bált szerveztek – meséli Fülöp Ildikó óvónõ, aki három és fél évtizede szervezõje, életben tartója a hagyományos ünnepnek –, ezután a férfiak felöltöztek maszkurának, és elindultak falujárni.” Kezdetben kizárólag csak férfifarsang-temetés létezett, a nõk nem vehettek részt benne. Késõbb ismét megszakadt a hagyomány, majd Fülöp Ildikó és társai, Bíró Rozália óvónõ, valamint Andrási Ilona magyar szakos tanárnõ 1987-ben újították fel a népszokást, amely mára faluünneppé nõtte ki magát. Kemény munka volt a hagyomány felélesztése, hiszen a több évtizedes kihagyás miatt a farsangtemetés menete kezdett feledésbe merülni. Végül a falu fiataljaival és asszonyaival sikerült ismét útjára indítani, majd 1990-ben Hargita megye mûvelõdési vezetõi gondoltak egy nagyot: a húshagyó kedd elõtti szombaton, évi rendszerességgel farsangtemetési parádét szerveznek, ahol a kezdetektõl részt vesznek az alsósófalviak is. Hat csoporttal kezdõdött a közös ünnep, mára tizenkettõre duzzadt fel a hagyományõrzõ farsangot temetõ csoportok száma. Tavaly éppen Alsósófalva adott otthont a rendezvénynek hatalmas elismerést aratva: „Nálunk élõbb a hagyomány, mint más településeken – mondja Fülöp Ildikó -, és ennek az oka az, hogy a falu lakói kicsitõl nagyig bekapcsolódnak a játékba.” Különösebb szervezésre már nincs is szükség, kialakult az asszonyokból egy mag, õk rendszeresen részt vesznek a farsangtemetésen – ami azt is jelenti, hogy sütnek, fõznek, kínálják a farsangozó menetet –, pár éve pedig a fiatal házasokat is bevonták az ünnepbe. Kényszer nincs, mindenki jó kedvvel játssza a rá kiszabott szerepet, vállalja az ezzel járó erõfeszítéseket. A különleges hangulatot az is fokozza, hogy nem csak a farsangtemetõk, de a házak népei is felöltöznek maszkurába, így fogadják az ünneplõ menetet. Csörögével, pánkóval, vöröshagymával, pityókával fogadják a falun végigvonulókat, ötletekbõl kifogyhatatlanok a sófalviak.
„Ameddig ez mûködik, amíg igény van rá a faluban, és mi ebben jók vagyunk, addig tovább kell éltetni a farsangtemetés hagyományát” – adja meg a végszót Fülöp Ildikó.
