2013 május 30.
Victor Ponta miniszterelnök azt ígéri a magyaroknak, hogy az alkotmány módosításakor figyelembe fogja venni az 1918. december 1-i gyulafehérvári kiáltvány szellemét.
Victor Ponta miniszterelnök, a múlt hét végén Csíkszeredában tartott RMDSZ-kongresszust kihasználva, egy magyarok számára reprezentatív gyűléshez szólt, kompromisszumos megoldást javasolva a vita alatt álló nagy témákra. Az alkotmány módosítására és a régiósítási folyamatra utalt.
Nem nagyon volt világos, miben áll az ajánlata és valószínűleg nem fogunk egy sajtón keresztül zajló alkudozás tanúi lenni, de nagyobb nyitottságot véltem felfedezni a magyar kisebbség irányába. Ha az RMDSZ által megfogalmazott maximális követeléseket vesszük alapul, a miniszterelnök álláspontja valóban inkább visszafogottnak tűnik, de ha azt az elvi álláspontot vesszük figyelembe, amit a román etnikumú pártok az utóbbi 10 évben – kivétel nélkül – megfogalmaztak, akkor valódi előrelépést láthatunk.
Eddig a bármiféle vitát lezárni hivatott kijelentés az volt, hogy Románia a kisebbségi jogok terén az Európában létező legmagasabb standardokat alkalmazza. Természetesen, ez a kijelentés csak akkor érvényes, ha visszaélünk a fogalommal. Ha, például, a németországi török kisebbség helyzetét hasonlítjuk a romániai magyarokéhoz, akkor természetesen, a magyaroknak szélesebb körű jogaik vannak. De a magyarok és a székelyek nem bevándorlók, még második nemzedékesek sem. A magyarok „etnikai kisebbségek” közé sorolása, semmilyen történelmi természetű különbségtétellel, valóban azt az érzést kelthette, hogy Románia Európa „legnagylelkűbb” országa. Valójában a magyarok helyzete továbbra is problematikus, nem valamiféle európai standardhoz viszonyítva, ami nem is létezik, hanem azon eredeti állapothoz képest, amikor ők kisebbséggé váltak.
Az 1918-as momentumról van szó, amikor az erdélyi, bánsági és magyarországi összrománság Nemzetgyűlése elfogadta az Erdély Romániával történő egyesülésére vonatkozó határozatot. Ennek III. cikkelyében ez áll:
„Ezzel kapcsolatosan, az új román állam létrehozásának alapelveiként a Nemzetgyűlés a következőket kiáltja ki:
1. Teljes nemzeti szabadság minden együttélő nép számára. Minden nép a saját nyelvén, saját kebeléből származó egyéneken keresztül fogja magát képezni, igazgatni és ítélkezni és minden nép képviseleti jogot kap a törvényhozó testületekben és az ország kormányzásában, az azt alkotó egyedek számának arányában”.
Ezen kiáltvány szövege a románok előtt nagyon kevéssé ismert. A hivatalos nemzeti ideológia és az iskolai kánon azt szisztematikusan háttérbe szorították, mert az nagy politikai természetű gondokat okozott. Ennek következménye, hogy az egyedüliek, akik Nagy-Románia alapítóiratát gondosan elolvasták, azok – paradox módon – csak a magyarok és a szászok voltak. Ezzel szemben úgy tűnt, hogy a románoknak az volt az érdekük, hogy elfeledtessék saját alapító dokumentumukat.
A román iskolák diákjai ma, amikor már csak öt év választ el bennünket az 1918. december 1-i esemény évszázados évfordulójától, még mindig nem olvassák a történelemórákon ezt a szöveget és nem kellene csodálkozunk azon, hogy továbbra is ellenségesen viszonyulnak a magyar követelések „túlzásai”-hoz. Ami általában idegesít, azok nem a követelések, hanem az a hosszú időn keresztül táplált érzés, hogy ezek egy született szemtelenség, vagy egy történelmi pofátlanság kifejezései.
A Kiáltvány szövegében az „együttélő népek” a legtöbb jogi-politikai nehézséget okozó kifejezés. Látható tehát, hogy a magyarok – akaratukon kívül és minden ellenkezés dacára – az együttélő néptől az etnikai kisebbségig jutottak. Ez nyilvánvaló jogvesztés.
Victor Ponta azonban azt mondta szombaton, az RMDSZ kongresszusán, hogy egy kompromisszumos megoldás foglalkoztatja, mely figyelembe veszi e történelmi dokumentum szellemét:
„Nagyon jól tudják – és van bátorságom ezt itt kimondani –, egy parlamenti többség számára milyen nehéz lesz elfogadni az Alkotmány 1. cikkelye módosításának gondolatát. Ugyanakkor én nagyon jól tudom – és a polgármester úr olyan elvekről beszélt, melyek 1918-ban Erdély Románia Királyságával való egyesülésének alapját képezték: igen, azt hiszem, hogy az alkotmány módosításánál együtt meg tudjuk találni azt a megfogalmazást, mely alkotmányosan is szavatolja önöknek, hogy részei a nemzetnek, legitim, egyenlő részei ennek az országnak és hogy ez az önök országa, ahogy minden román országa is.”.
A magyarok egyértelműen megfogalmazták azt a kérést, hogy ismerjék el őket „államalkotó tényező”-nek, ami nagyjából némileg az „együttélő nép” jogállás helyreállítását jelenti. Természetesen, hogy egyik fogalom sem, az előbbi sem túl világos, nem rendelkezve jól meghatározott jogi megfelelővel. De éppen ezért lehetőség van egy alkura.
Az „államalkotó tényező” megfogalmazást az RMDSZ a 90-es évek elején dolgozta ki, de egy időre félretették, mert túl merésznek tűnt és mert nem volt megfelelője a nemzetközi politikai-jogi szókincsben. De az RMDSZ újra előásta ezt a fogalmat, mert – valószínűleg – azt reméli, hogy az új alkotmányon keresztül ki lehet alkudni egy kedvezőbb jogállást.
Bár nem túl világos, talán úgy értelmezhetnénk, hogy a miniszterelnök azt ajánlotta fel az RMDSZ-nek, fogadja el változatlan formában az 1. cikkelyt, a megtartott nemzeti attribútummal, cserében nyitottságot ajánlva fel bizonyos konkrét témákra vonatkozóan. [Forrás: dw.de - Horaţiu Pepine]
