2013. május 24., Árus Zsolt
A területi átszervezés nem prioritás az RMDSZ számára – adja hírül szalagcímekben a sajtó. Némi magyarázat-kísérleteket is fûznek ehhez az RMDSZ vezetõi, de az igazi okot – miszerint úgy látják, hogy nincs elég erejük megakadályozni a román hatalmat a terve gyakorlatba ültetésében, ezért úgy gondolják, hogy egy rossz irányba tett lépésnél még a helyben maradás is jobb – inkább csak sejteni lehet.
Túl azon, hogy ez igen kicsiny hitû, védekezõ stratégia, a nagyobbik baj az, hogy véleményem szerint alapvetõen elhibázott.
Elhibázott elsõsorban azért, mert következetlen, s ezért nehezen fenntartható. Elég ehhez azt leszögezni, hogy az 1968-as megyerendszert többek közt azért vezették be, hogy a magyarok számára hátrányos beosztást ültessenek gyakorlatba. Ennek során nem csak a Maros Magyar Autonóm Tartományt számolták fel, de Erdély számos más részén húztak úgy megyehatárokat, hogy a magyarság súlyát csökkentsék. Ha pedig ez így van, akkor igenis prioritás kell legyen egy erdélyi magyar párt számára az, hogy ezek a határok változzanak.
Elhibázott ugyanakkor azért is, mert valamilyen változás borítékolható módon lesz, akkor pedig – alapozva a számunkra kedvezõ nemzetközi jogi háttérre – védekezés, a status quo melletti érvelés helyett kezdeményezõként kell fellépni, s azt követelni, hogy elsõ lépésben a megyék határait módosítsák helyi népszavazások révén, majd az így kialakuló megyék szabad társulásai révén jöjjenek létre a közigazgatási régiók. Ez a módszer ugyanis egyaránt elõnyös Székelyföld és a Partium számára, miközben a szórvány helyzetére nincs érdemi hatással. Ha pedig Székelyföld és a Partium megerõsödik, az már rövid távon igen kedvezõ hatással lesz a szórványra, felgyorsulhat az a pár éve tétován elindult folyamat, ami arra irányul, hogy Székelyföld belsõ anyaországként segítse, támogassa a szórványt.
Egy helyes és nyerõ stratégia felépítéséhez nélkülözhetetlen az alapos helyzet-elemzés. Márpedig ahhoz nem kell sokat kutatni, hogy világosan lássuk: a látszólagos pezsgõ közvita ellenére, egyelõre nyílegyenesen halad az ország abba az irányba, hogy a múlt század végén igen szerencsétlenül (s nem mellékesen az RMDSZ vétkes mulasztásával) kialakított fejlesztési régiókból jöjjenek létre az új közigazgatási egységek. A vita (részben nyíltan, részben a színfalak mögött) jó ideje csak arról szól, hogy hol legyenek a régió-központok, s miképpen válasszák meg a régiók vezetõit. Ez pedig igen sötét jövõt vetít elõ a magyar közösség számára, s már önmagában elegendõ ok arra, hogy még az RMDSZ se elégedjen meg azzal, hogy néha-néha elmondja, hogy az EU nem vár el semmiféle közigazgatási átszervezést, ezért azt le kell venni napirendrõl, még tanulmányozni kell, stb.
Azt is észre kell venni, hogy a román politika most is arra játszik, hogy átverje a nemzetközi közvéleményt. Errõl szólt Victor Ponta látogatása Strasbourgban, ahol határozottan kijelentette, hogy természetesen teljes mértékben tiszteletben fogják tartani az európai normákat, illetve az ország által ratifikált nemzetközi dokumentumokat, de került bármiféle konkrétumot, illetve a Székelyföldre vonatkozó kérdésre nemes egyszerûséggel mellébeszélt, érdemi válasz helyett szélsõségesnek nevezte a kérdezõt. Jellemzõ az is, hogy Ponta arról beszélt, hogy nem fogják megváltoztatni a megyehatárokat, ellenben másnap a strasbourgi román nagykövet ezt már úgy adta elõ, hogy lám, a miniszterelnök nyilvánvalóvá tette, hogy a megyék hatásköre nem fog csökkeni. Az ilyen csúsztatásoknak valóságos mesterei a román politikusok, figyelni kell rájuk, mert másképp nem fogunk tudni túljárni az eszükön. Látni kell, hogy ez a stratégia a jelek szerint mûködik, hisz a tavalyi európai dorgálásokból Ponta megtanulta azt, hogy a nyílt konfrontációt kerülni kell. Most tehát felvette az európai arcát, s minekutána magas állami kitüntetésekkel vakította el az Európa Tanács vezetõit (tette mindezt az államfõvel közösen!), jófiú módjára elutazott Strasbourgba, dicsérte a házigazdáit és hangsúlyozta a maga és kormánya európai elkötelezettségét, s az eredmény meg az volt, hogy (legalábbis nyilvánosan) a leghalványabb kritikát sem kapta, a sajtó szerint a látogatás valódi diadalmenet volt. Senki nem beszélt a tavalyi államcsíny-kísérletrõl, de még a plágium-botrányait sem emlegették fel (ami nem mellékesen Európa szégyene, hisz más országokban sorra buktak bele hasonlókba vezetõ politikusok).
Ezek, illetve egyéb jelek alapján talán felvázolható a kormány stratégiája: a megyehatárok változtatása nélkül, pusztán a létezõ megyék csoportosításával létre akarják hozni a nyolc közigazgatási régiót, úgy, hogy kezdetben azoknak formálisan szinte semmi hatáskörük nem lesz. A kommunikáció, az indoklás pedig szinte kizárólag gazdasági lesz, az EU-s források jobb, hatékonyabb felhasználásáról meg egyéb, de lehetõleg minél homályosabb, számokban nehezebben kifejezhetõ szempontokat fognak hangsúlyozni. Ha pedig ezen sikeresen túllesznek, akkor szép csendben, lopakodó módon elkezdik a központosítást, a megyék hatásköreinek az átjátszását a régióhoz. (Ugyanis valami hatáskör, hatalom csak kell a régióknak is, azt pedig a román viszonyokat ismerõk tudják, hogy álmodni sem lehet olyasmirõl, hogy a központi hatalom bármit kiengedjen a kezébõl, átadjon a régióknak.)
Az közhely, de igencsak fontos, hogy csak akkor van esélyünk arra, hogy az átszervezés nyertesei legyünk, ha ebben a témában egységesen lépünk fel. Ha ugyanis nem tudjuk félretenni a politikai vélemény-különbségeket, ha bármelyik magyar párt a másik kettõ elleni harc céljaira próbálja felhasználni ezt a témát, akkor annak katasztrofális következményei lesznek. Ez az a pillanat, amikor az RMDSZ vezetõi is le kell szálljanak a 85% magas lóról, s hallgatniuk kell a józan ész szavára, illetve egyeztetniük kell a másik két párttal. Ennek az egyeztetésnek pedig igen jó keretet és hátteret tud nyújtani a párt-semleges, a pártpolitikai harcban nem érdekel, választási szempontokra immúnis Székely Nemzeti Tanács. Nem kis feladat ez, de vállalni kell, egyeztetni, közvetíteni a pártok között, hogy az áhított közös fellépés megvalósulhasson.
Ezen együttmûködés már csak azért is nélkülözhetetlen, mert a kormány nyilvánvaló módon arra játszik, hogy megossza a magyarokat. Victor Ponta ki is jelentette Strasbourgban, hogy számára csak a magyarok legitim (értsd: parlamentben jelen levõ) képviselõi a tárgyalópartnerek. Ez privilegizált helyzetet jelent az RMDSZ számára, de ugyanakkor hatalmas felelõsséget is: ha most gyenge lesz, enged, meghátrál, akkor annak beláthatatlan következményei lesznek.
A helyzet pedig azért nem reménytelen, mert (talán túlbuzgóságból) Ponta többször és több helyen elmondta, hogy számukra a Velencei Bizottság véleménye irányadó, s hogy ahhoz alkalmazkodni fognak. Márpedig azt tudni kell, hogy a tavaly nyári események kapcsán a Bizottság igen kritikus állásfoglalást fogalmazott meg, s abban több javaslatot is tett a készülõ alkotmány-módosítás esetére. Mivel az alkotmány-módosítás idõben meg fogja elõzni a régiók kialakítását, lakmusz-papírként lesz használható az, hogy mennyiben veszik majd figyelembe ezeket a javaslatokat. Ugyanakkor az is fontos, hogy a Velencei Bizottság tájékoztatást kapjon a tervezett, s számunkra hátrányos intézkedésekrõl, hogy azokról vélemény tudjon mondani. Tekintettel arra, hogy az RMDSZ jelenleg nem tagja a kormánynak, ilyen téren lényegesen nagyobb a mozgástere, bátran lehet kritikus és fogalmazhat nyíltabban és határozottabban.
Ehhez pedig föltétlen társulnia kell egy sokkal aktívabb külpolitikának, hogy ne ismétlõdhessen meg a helyhatósági választási törvény esete, amirõl lesújtó kritikát fogalmazott meg a Velencei Bizottság, s annak ellenére a törvény még kilenc év múltán is változatlan. Ez esetben Pontát szaván kell fogni, s rá kell kényszeríteni arra, hogy tartsa be ígéretét. Ha pedig ez alól megpróbál kibújni, akkor habozás nélkül harcot kell indítani ellene, be kell vetni nem csak a külpolitika, de a jog eszközeit is. Ilyen téren óvatos bizakodásra ad okot hogy az Európa Tanács Parlamenti Közgyûlésében Fruda Györgyöt váltó Korodi Attila a plénumban kritikus hangon szólt a székely jelképek üldözésérõ.
(megjelent a Krónika Szempont mellékletében, 2013.V.17.-én)
