II. évfolyam, 21. szám
Szabó R. Ádám
A Sóvidék Kulturális Folyóirat első száma 2008-ben látott napvilágot, azóta is kevés pénzből, de annál több lelkesedéssel és kitartással végzi munkáját a lap kisszámú munkaközössége. Minden évben kétszer jelenik meg a könyvformátumú, színvonalas kulturális lap, amelynek hasábjain a térség helytörténetével, múltjával és jelenével foglalkozó tudományos írások, de helyi alkotók szépirodalmi munkái is megtalálhatóak. Irigylésre méltó, hogy egy ténylegesen kis térség ekkora színvonalat tudott egy nyomtatott lapba sűríteni. A legutóbbi, kilencedik lapszám bemutatójára május 24-én került sor a szovátai református imaházban. A főszerkesztői feladatokat ellátó Szolláth Hunort kerestük meg, aki mesélt nekünk az eltelt négy év tapasztalatairól, a kiadás nehézségeiről és az ilyesfajta kiadványok iránti igényekről.
– Mennyire volt igény a Sóvidékre az alapítás előtt, és azóta?
– Az alapítás ötlete már 2007-ben megfogalmazódott bennünk. Történészként azt láttam, hogy nem igazán van, ahol Szovátáról és környékéről szóló tudományosabb jellegű írásaimat publikálni tudnám, netán érdekes részleteket, történeteket megoszthatnám a helybeli lakossággal. A nagyobb folyóiratok csak az általánosabb, összefogóbb tanulmányokat fogadták el. Ebből a tapasztalatból kiindulva határoztuk el néhány helybeli és tennivágyó fiatallal együtt, hogy egy ilyen fórumot kellene létrehoznunk, amely minden érdeklődő számára nyitott lesz. Korábban egy újság ötlete merült fel, ezt végül elvetettük, és elkezdtünk kidolgozni egy olyan folyóiratot, amely a szaktudományok követelményeit figyelembe véve és betartva, a szélesebb, értő közönségnek szól majd. Így alapítottuk meg 2008-ban a Sóvidék Kulturális Folyóiratot. Országh Péter főszerkesztő-helyettesi, Király Katalin ügyvezetői, én pedig a főszerkesztői pozíciót vállaltam el. Az igény egy hasonló folyóiratra megvolt. A helybeliek szívesen olvasnak saját lakóhelyükről, sőt, ezzel kapcsolatban egy felmérés is készült, amelynek témája ennek az igénynek a feltérképezése volt. Mostanában már a folyóirat megjelenése előtt kérdezgetik tőlünk, hogy mikor jelenik már meg, mi lesz a tartalma, stb. Úgyhogy bátran mondhatjuk, hogy egyre nő rá az igény, sőt, az évente kétszeri megjelenés helyett akár többet is megbírna az olvasóközönség, de az anyagi fedezeteink egyelőre nem teszik lehetővé ezt.
– Könnyebb vagy nehezebb ma a lap kiadása, mint kezdetben?
– A folyóirat elég nehézkésen indult, a szerzőgárda toborzása kissé bonyolult volt. Sok alkotó, író ember van Szovátán és a Sóvidéken, de egy lapalapítás mindig bonyolult, mivel a szerzők nem tudják, mihez tartsák magukat. Ugyanez a helyzet az olvasókkal is, természetesen. Szerencsére voltak vállalkozó kedvű történészek, néprajzosok, biológusok, írók, költők, akik szívesen adták írásaikat, és így jelentethettük meg az első számunkat. Ezután már az addig tartózkodók is jelentkeztek, hogy szívesen publikálnának nálunk, hiszen látták, egy minőségi kiadványról van szó. Ezt a minőséget azóta is igyekszünk megtartani szakmai tanácsadó testület segítségével, amelyben erdélyi szakemberek kapnak helyet. Mostanra már a szerzők szempontjából sokkal könyebb a dolgunk, állandó „vendégeink” vannak a lap hasábjain, de igyekszünk felkutatni más szerzőket is. Egyszóval sok írás van, amiből válogatni lehet, és így a lap sokkal változatosabbá, színesebbé tehető.
– Mennyire lett „neve” a lapnak? Könnyebb négy évfolyam után támogatókat kapni?
– A folyóiratnak és a köréje szerveződő munkacsoportnak is elismert, minőséget hordozó neve lett mára, ugyanúgy, mint az egyéb tevékenységeinknek is. Hiszen a maroknyi szerkesztőség nemcsak a lapkiadással foglalkozik, hanem minden jelentős környékbeli kulturális esemény megszervezésénél jelen van, a legfontosabb a mára már meghonosodni látszó Helytörténeti konferencia. Ugyanakkor honlapot is fenntartunk, amelyen előző számaink elolvashatóak, és ugyanitt számolunk be egyéb kutatási, gyűjtési, digitalizálási projektjeinkről is. Támogatást kizárólag pályázati forrásokból tudunk biztosítani, és a visszaforgatott eladási árakból.
– Mennyire találta meg a lap a közönségét? Az 500 példányból általában hány talál gazdára?
– Ugyanúgy, ahogy a szerzői gárda, a célközönség is kialakult az évek folyamán, akik már várják, keresik a folyóiratot, hogy nehogy egy szám kimaradjon a gyűjteményükből. Elsősorban a helybeliek olvassák szívesen, akiket érdekel a településük, de ugyanakkor a fiatalabb generációnak sokat segít szakdolgozatok, egyéb írások elkészítésében is. Azt mondhatom, hogy a megjelent lapszámok mind gazdára találnak, természetesen ajándékba is adunk belőle, különböző rendezvényeket, diákversenyeket is támogatunk a lapszámokkal. A visszajelzések egységesen pozitívak, de természetesen érkeznek tanácsok, meglátások, hozzászólások, amelyek figyelembe vételével lapunk még színvonalasabb lehet.
– Mikor és hol lehet megtalálni a lapot?
– Előzetes megrendeléssel eddig nem foglalkoztunk, ez most van kialakulóban, és ezután postán is megrendelhető lesz. Helyben kapható a Városi Könyvtárban, a református imaházban, a Teleki Oktatási Központban, valamint terjesztőinknél. Ugyanakkor honlapunkról is megrendelhető e-mailen keresztül. Lapszámaink tudomásunk szerint eljutottak már nemcsak Magyarországra, hanem a világ több országába is. A legtávolabbi – tudomásunk szerint – Új-Zéland volt. A megjelent számainknak bemutatót tartunk Szovátán, ez az egyik legjobb alkalom a megvásárlásra, de volt már bemutató más helyszínekeneken is, a legközelebbi június 13-án lesz, Marosvásárhelyen, az unitárius egyház termében, 18 órától. Egy lapszám ára 12 lej.
– Mely lapok voltak a „példaképek”? Mennyit segített önöknek a Korunk Akadémia?
– A Korunk Akadémia könyv- és folyóirat-szerkesztés műhelyének elvégzése szolgáltatta az alapokat, azt a szükséges tudást, ami kellett egy folyóirat elindításához, fenntartásához. Itt természetesen gondolok a szerzőkkel való kapcsolattartásra, szövegszerkesztésre, gondozásra, a folyóirat tartalmi, grafikai szerkesztésére, menedzselésére, stb. Példaképünk ezért egyrészt a magas színvonalat felmutató Korunk folyóirat volt, de ugyanúgy említhetném a Korondon megjelenő Hazanéző folyóiratot is, amely már több mint 20 éve jelentet meg írásokat, és amely lappal a megjelenésünk óta jó kapcsolatot tartunk fenn. Arra is volt példa, hogy írásokat cseréltünk, úgy tűnik, van annyi szellemi potenciál a Sóvidék kisrégióban, hogy két ilyen folyóiratot is eltartson.
SÓVIDÉK KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
Az első számot 2008 decemberében adták ki. Évente kétszer, májusban és novemberben jelenik meg 500 példányban.Az eddig megjelent lapszámok megtalálhatóak a www.prosovidek.ro honlapon.
A nyomtatott lapot az írások mellett régi szovátai képeslapok és helyi képzőművészek munkái is színesítik.
