2013. május 23. Írta: Szentgyörgyi László
Azt mondják, az indulat nem jó tanácsadó. Ebből a megfontolásból halogattam az írást, mert nem tagadom: feldühített Brassai Zsombornak, az RMDSZ Maros megyei szervezete viszonylag újsütetű elnökének minapi kijelentése. Be kell vallanom, dühöm azóta sem enyhült. Mi váltotta ki belőlem az indulatot? A Maros megyei RMDSZ-vezér azon kijelentése, amelyet vásárhelyi intézményvezető pedagógusokkal folytatott tárgyalása után tett: „Nem hiszem, hogy a gettósítás − az, hogy önálló magyar iskolákban, kulturális intézményekben és különféle szerveződésekben gettósítjuk magunkat − lenne a helyes marosvásárhelyi magyar stratégia. Az európai szellemű együttélés stratégiáját még nem próbáltuk ki, úgy vélem egy olyan interetnikus, urbánus térben, mint Marosvásárhely ez a szemlélet szavatol jövőt” − mondta.
Ehhez fogható lélegzetelállító baromságot RMDSZ-politikus szájából még nem hallottam, pedig az eltelt 23 esztendő során tapasztalhattam ezt-azt. Bárhogyan is próbálom értelmezni, a kijelentés nem más, mint másodrendű állampolgárságunkba való belenyugvásra való felszólítás. Minden bizonnyal a „merjünk kicsik lenni”, immár klasszikusnak számító mondás, illetve politikai alapállás lehet az ihletője. Pedig – s ezt Brassainak is illene tudnia – a módszerváltás után, a 90-es évek legelején, az óvodától az egyetemig terjedő, önálló állami magyar iskolahálózatért szálltunk síkra. Igaz, az RMDSZ az emlékezetes és elvetélt Petőfi-Schiller-projekt felvállalásával kihátrált e követelés mögül. Ami azóta történt, mind azt bizonyítja, hogy a Brassai által emlegetett „európai szellemű együttélés” vágyálom csupán – legalábbis Romániában –, megvalósításához, akárcsak a házassághoz, két fél szükséges… Ezt ne tudná az RMDSZ-vezér? Ha más nem, akkor a 2-es iskola névadása körüli botrány rádöbbenthette volna erre…
A Brassai idézett kijelentésében tetten érhető mentalitástól, politikai alapállástól egyenes út vezet a tájba simuló politikai magatartáshoz, a többségi elvárásoknak való elvtelen megfelelési kényszerhez, a másodrendű állampolgári létbe való belenyugváshoz, az etnikai önfeladáshoz, az asszimilációhoz.
Hát ezt elbaltáztad, Zsombor! Ezek után egy magára valamit is adó politikai – jó, legyen „érdekvédelmi és közképviseleti” – szervezet nem tűrhetne meg a tagjai sorában. Ha pedig mégis, akkor mit mondhatnék mást, megérdemlitek egymást.
