2013. december 18., szerda

Maszol.ro riportere szerint: Szász Jenőék juttatták ügyészkézre Borbolyt

Nocsak, mondhatnánk, de az alábbi cikknek nagyon megrendelésíze miatt bűzlik és a mellébeszélés magas iskoláját láthatja az olvasó! Borboly úr hibás vagy sem azt nem nekünk illendő eldönteni, de hogy a tanácsos "feljelentését" - amire magánemberként is joga van a cikkíró a volt pártelnök nyakába varja - mintha most is funkcióba lenne - kissé furcsa hogy ne mondjuk mesterkélt. 
Mivel a 'borboly-ügy" kezdett elcsitulni "egyesek" - talán éppen azok, akik az érdekvédelmünkkel kéne foglalkozzanak, s akiknek meglehet nem igen tetszik a Borboly úr egyre növekedik a népszerűsége, sőt az sem, hogy az illető "alfáként" viselkedik és a sajtóban is többször szerepel mint más  - a cikkíró által "megszellőztették" az ügyet egy kis MPP ellenességgel fűszerezve. 
Kinek lehet az érdeke? Kérdezheti az olvasó aki a sorok között kiolvassa, hopgy nem külső hanem inkább belső problémára "bukkant" a cikkíró, hiszen úgyis lehet valakit "megvédeni" hogy közben az ellenfélre terelik a figylemet, de lényegében még jobban belenyomják a vízbe az éppen "kiugrani" szádékozót...
A Kovács Árpád András úrnak csak gratulálni tudunk és a polgáriakat ért támadásokat nem értjük, hiszen annak ellenére, hogy az aki a feljelentést tette, a cikkíró olyasmire vetemedik, amivel inkább csak lejárat, illetlen megfogalmazásokkal manipulál és nem "tudosít", "feltár"! Ugyan hivatkozhat arra, hogy egy hírt a közlés előtt több forrásból is le kell ellenőrizni, de ha az interjú alany elismerte tettét, már idomtalan és nem ildomos a tövábbi kutakodás, hogy hány párttársa ismerte a letett dokumentomot. Neki nem kell senkinek sem beszámolnia, ha valamit nem tart törvényesnek, akkor cselekednie kell, fõleg ha ellenzéki. Annak ellenére, hogy a pecsét ott volt-van a papiron úgy is mint magánember vagy mint választott nem igen marasztalható el... Frakcióvezetőként is kérhette a párt pecsétjét, de máskülönben erre joga volt.
A cikkíró a cikk cimével is ködösít, félrevezet, mert a megyei tanácsban történt dolgokról, a feljelentést okozó előzményekről nem szól, ezért fontosnak tartjuk, hogy legalább mi mutassunk rá, hogy  valójában mi is történt - mondhatni több éven át:

Kovács Árpád András frakcióvezető: Borboly csúsztat és rágalmaz
http://mpp.sarmasagi.ro/2011/02/04/kovcs-rpd-andrs-frakcivezeto-borboly-cssztat-s-rgalmaz/

Közzétéve: 2011. február 4. péntek | Szerző: admin
2011 február 02., szerda

Az elhalasztott megyei költségvetés kapcsán a polgáriak magatartását indokolta és a sajtóban megjelent információkat cáfolta Kovács Árpád András az MPP megyei frakciójának vezetője. „Az MPP frakció semmi mást nem kért Borboly Csabától, minthogy a törvényeket tartsa be. Sajnálom, hogy az elnök önkényesen berekesztette az ülést, mi ilyet nem kértünk tőle, csupán a hibás, idejében ki nem küldött határozattervezetek levételét a napirendről valamint az általunk előterjesztettek visszavételét" – jelentette ki Kovács Árpád András, az MPP frakcióvezetője, aki Thamó Csaba megyei tanácsos társaságában tartott sajtótájékoztatót. Kovács megindokolta a polgáriak álláspontját illetve cáfolta a Hargita Megyei Tanács sajtóirodája által közzétett, az MPP-t egyértelműen elmarasztaló sajtóközleményt. „A megyei tanács ülése törvénytelenül volt előkészítve, a polgáriak egy nappal a tanácsülés előtt még nem kapták kézbe a megvitatásra előterjesztett teljes anyagot, így azt nem tudták áttanulmányozni. Ennek az előterjesztő, Borboly Csaba is tudatában volt, ezért „fújta le lányos zavarában" a „kurtán-furcsán véget érő" tanácsülést" – fogalmazott Kovács Árpád-András frakcióvezető. Kifejtette: „a megyei tanács által kiadott közlemény tele van "Borbolyos csúsztatásokkal", szemenszedett, aljas hazugságokkal, az MPP megyei frakcióját bíráló állítások hamisak és rosszindulatú rágalmak. Kovács szerint a MPP frakció és a tanácselnök közt semmiféle egyezség nem volt, sőt, a pénteki tanácsülést megelőző, a polgáriak által kezdeményezett csütörtöki megbeszélés is botrányosra sikeredett. Kovács leszögezte: az MPP frakció támogatja a megye településeinek fejlődést szolgáló intézkedéseket, nem a megyei költségvetést, azaz a pénzek leosztásának megszavazását torpedózták meg, csupán a tanácsülés összehívásával kapcsolatosan felmerült törvénytelenségeket. „Nem vállalhatunk semmiféle cinkosságot Borbollyal a törvénytelenség lebonyolításában" – fogalmazott. A frakcióvezető ugyanakkor kifogásolta a következő tanácsülés vasárnapi időpontját. Véleménye, hogy a hétköznap a munkáé, a vasárnap a templomozás ideje. Ennek ellenére, mondta, részt vesznek az ülésen és előterjesztik a Binder Levente tanácsos mandátumának igazolására, március 15. ünnepnappá nyilvánítására, a megyei költségvetésben szereplő pénzek elosztására vonatkozó módosító javaslataikat is. Kovács mintegy figyelmeztetésképpen előrebocsátotta: a tanácskozáson a polgári tanácsosok ragaszkodni fognak a törvényesség betartásához és "ha bármilyen politikai turpissággal fogunk szemben állni, akkor a szavunkat ugyanúgy fel fogjuk emelni, mint eddig". Lázár Emese, uh.ro

Amint a fenti cikkből is kiderülhet a polgáriak nem vállalhattak közösséget olyan dolgokban, amelyeket hibásnak vagy esetleg törvénytelennek tekintettek. 
Csak gratulálni tudunk a Kovács úrnak, hiszen kiállása a népközösség érdeke is lehet, még ha a pénz a román kormány által került a megyei tanácshoz, hiszen az adóba a magyarok által befizetett összegek is vannak!
Borboly úr inkább a saját környékén kéne vigyáznia, mert a barátok közt lehet olyan, aki nem mond igazat vagy másként cselekszik nem a caspatszellemet tartja fontosnak...
Azt is érdemes megjegyezni, hogy a cikk megjelenésének a dátuma is fontos lehet, hiszen a polgáriakat a szövetségiek közül sokan nem akarták "partnernek" fogadni az EU- parlamenti választásoknál, ezzel is tetőzve az "esetleges" magárérdekeket !!!
A harmadik cikket azért is tettük fel mert abban egy más típusú meglátást olvashatunk, annyi megjegyzéssel, hogy nem igaz, hogy nem vállalta volna tettét a "feljelentő". Ajánljuk olvassa el újra a maszol.ro cikkét A "feljelentő" tagtársait pedig nem kell nem illendő kategorizálni (EP)   
2013. december 16. hétfő, 21:22 Cs. P. T.
A Magyar Polgári Párt központi székházában fogalmazták meg egyikét azoknak a feljelentéseknek, amelyek nyomán bűnvádi per indult Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke ellen. A feljelentést Kovács Árpád András, az MPP volt megyei önkormányzati frakcióvezetője írta alá, és szerepelt rajta a párt pecsétje is.
A frakcióvezető tanúvallomása
Mindez Kovács Árpád András tavaly május végén készült kihallgatási jegyzőkönyvéből derül ki. A korrupcióellenes ügyészség (DNA) tanúként idézte be a megyei tanács MPP-frakciójának volt vezetőjét, és faggatta a feljelentés szövegéről, megfogalmazásának körülményeiről. A maszol.ro birtokában lévő dokumentum Borboly Csaba bírósági dossziéjának része.
A jegyzőkönyv szerint a feljelentést 2012. március 8-án nyújtották be a DNA Maros megyei területi részlegére, Szász Jenő pártelnöki mandátuma idején. Tartalmáról nem derülnek ki részletek, csupán az, hogy az MPP székelyudvarhelyi pártszékházában készült, ott került rá a pecsét is. Tanúvallomásában Kovács Árpád András azt állítja: bár aláírta a dokumentumot, részleteit nem ismerte, és azt sem tudja, kik fogalmazták meg. „Csak annyit tudok róla, hogy a pártom tagjai állították össze, és az MPP egyetlen megyei tanácsosa sincs közöttük” – mondta az ügyészeknek.
A korrupcióellenes ügyészség vádirata szerint Borboly Csaba Hargita Megyei Tanácsának elnökeként indokolatlanul fizetett ki jelentős, útjavításra szánt összegeket annak a Stravia Group Kft.-nek, amely Pálffy Domokos megyei önkormányzati képviselő tényleges irányítása alatt működött. Ezzel állítólag az RMDSZ politikusa és feltételezett bűntársai 1,1 millió eurós kárt okoztak a román államnak. Eredetileg a DNA – amely a nyáron 24 órás őrizetbe vette Borboly Csabát – folytatólagosan elkövetett hivatali visszaéléssel, csúszópénz folytatólagos elfogadásával, magánokirat-hamisításra való felbujtással, hamis irat felhasználására való felbujtással és hamis feljelentéssel gyanúsította a megyeelnököt.
A frakcióvezető a jegyzőkönyv szerint azt nyilatkozta: frakciótársai bízták meg azzal, hogy írja alá a feljelentést és juttassa el a DNA-hoz. A védelem jelen lévő ügyvédjének arra a felvetésére, miként írhat alá olyan dokumentumot, amelynek tartalmát nem ismeri, Kovács kijelentette: „frakcióvezetői kötelezettsége volt” a feljelentés aláírása. Hozzátette, hogy a dokumentumot Antal Árpád, „az MPP titkára” juttatta el hozzá.
"Nem emlékszem, ki küldte"
Kovács Árpád András | Fotó: szekelyradio.ro

Kovács Árpád András a maszol.ro-nak megerősítette, hogy kétszer is kihallgatta DNA Borboly Csaba ügyében, és ma is fenntartja mindazt, amit az ügyészeknek nyilatkozott. Kérdésünkre leszögezte: fenntartja azt is, hogy mai napig nem tudja, kik fogalmazták meg annak idején a feljelentést. „Ám az természetes, hogy frakcióvezetőként aláírtam” – magyarázta. Arra a kérdésünkre sem tudott válaszolni, hogyan jutott el hozzá a dokumentum. „Nem emlékszem már, ki küldte” – jelentette ki, Antal Árpád nevét nem említve.
A volt frakcióvezető felidézte, hogy az MPP-frakció többször bírálta Borboly Csabát az útjavításra szánt pénzek felhasználási módja miatt. „Egyszer azt a replikát kaptuk a tanácselnöktől, hogy forduljunk az igazságszolgáltatáshoz, ha van valami kifogásunk” – fogalmazott.
Borboly Csaba ügyvédje a maszol.ro-nak megerősítette: védence ellen több feljelentés is történt, az egyik az MPP részéről. Sergiu Bogdan szerint azonban ezek a feljelentések nem befolyásolják a pert, mert „hamis állításokat tartalmaznak”. Mint ismert, Borboly Csaba nyáron kezdődött perében eddig kétszer halasztottak. A következő tárgyalás időpontját 2014. január 6-ra tűzték ki.
Thamó sem tud róla
Bár Kovács Árpád András az ügyészeknek azt állította, hogy a frakció bízta meg a feljelentés aláírásával, egykori frakciótársa, Thamó Csaba székelyudvarhelyi MPP-s megyei tanácsos nem tud ilyen dokumentumról. „Nincs tudomásom ilyen feljelentésről” – nyilatkozta a maszol.ro-nak. Magyarázatként hozzátette: miután 2010-ben lemondott az MPP Hargita megyei szervezetének éléről, már nem tájékoztatták arról, hogy „mi történik a pártszékházban”.
Thamó a frakcióvezetőhöz hasonlóan felidézte vitáikat Borbollyal az útjavítási pénzek elosztásáról. „A Számvevőszékhez is fordultunk már a tanácsi határozat-tervezetekben lévő szabálytalanságok miatt. Korábban vizsgálóbizottság felállítását is javasoltam, mert úgy érzékeltem, hogy RMDSZ-közeli cégek kapják a megrendeléseket. Azt a választ kaptam a tanácselnöktől, hogy forduljak a hatóságokhoz, ha vannak bizonyítékaim” – mondta az MPP-s tanácsos. Kérdésünkre kifejtette: akit a frakcióvezető kihallgatási jegyzőkönyve a párt „titkáraként” emleget, az Antal Árpád székelyudvarhelyi jogász lehet, aki az MPP jogtanácsosa volt 2012-ben.
Szász Jenő szóvivője most hallja először
Szász Jenő mandátuma idején Molnár Miklós volt az MPP szóvivője és a párt székelyudvarhelyi szervezetének elnöke. A maszol.ro-nak elmondta, annak ellenére, hogy irodája a párt központi székházában volt, maga sem tud a Borboly elleni feljelentésről. „Én most hallottam erről először” – jelentette ki. Nem tud a feljelentésről Biró Zsolt, az MPP jelenlegi elnöke sem. „Hallottam már utalásokat Borboly Csabától feljelentésekre, de az MPP-éről nem tudok. Csak azt tudom, hogy Hargita Megye Tanácsának polgári párti frakciója több esetben is kifogásolta a tanácselnök munkáját” – nyilatkozta a maszol.ro-nak a pártelnök.
Bár nevét a lapunk által megkeresett MPP-sek egyike sem említette, Szász Jenő korábbi pártelnök vélhetően ismeri a feljelentés részleteit és megfogalmazásának mikéntjét. A budapesti Nemzetstratégiai Kutatóintézet jelenlegi igazgatóját lapunk azonban egy teljes napon keresztül nem tudta elérni, sms-einkre sem válaszolt. Korábban egyébként Szász jelezte: nem szívesen nyilatkozik a maszol.ro-nak. Legutóbb idén arra kérte munkatársunkat, hogy kérdéseinket emailben küldjük el volt szóvivőjének, Molnár Miklósnak, és válaszol rájuk. Molnár Miklós azonban hétfőn megtagadta lapunktól ezt a közvetítői szerepet.
Borboly: ki fog minden derülni
Borboly Csaba idén nyáron az EMI-táborban azt nyilatkozta: tisztában van vele, hogy a személyét érintő korrupciós botrány kinek a feljelentése nyomán indult el, az illető neve pedig „heteken belül” nyilvánossá válik. Ezt az ígéretét a tanácselnök mindeddig nem váltotta be. Amikor megkerestük ebben az ügyben, Borboly előbb az ügyvédjéhez irányított, majd átküldött egy nyilatkozatot, amelynek szöveghű közléséhez ragaszkodott. Kérésének eleget tettünk.
Kik a feljelentők, kik állnak mögöttük, ez egy összetett kérdés. Két héttel karácsony előtt nem akarnék ezzel a kérdéssel foglalkozni. Habár semmilyen szinten nem kívánok az oldaluk szerkesztéspolitikájába beleszólni, de kár ebben az időszakban bárki családi életébe is belegázolni. Az eljárás során amúgy minden kiderül, a bírósági szakaszban van, ami nyilvános, tehát ki fog minden derülni, lesznek tanúkihallgatások, stb.".


Borboly Csaba | Fotó: MTI/Boda Gergő

Vannak feljelentők, akiknél evidens, hogy parancsra cselekedtek, ki/kik állt/álltak mögöttük, ezek az érdekes kérdések, és akár eljuthatunk még további politikai érdekhez is, nemcsak egyhez, ami evidens! Ha e kérdést kívánja bárki is boncolni, azt javaslom, hogy vagy várja meg az eljárást, hogy jusson el a tanúkihallgatási részébe, vagy pedig kérjen ki anyagokat a bíróságtól, hisz az anyag nyilvános. Nem szeretnek konkrét nevet/neveket bedobni, hisz evidens számomra, hogy parancsot teljesített az/azok az ember/emberek, aki megtette/megtették, azt, amit! Sajnos többen vannak. Én azt mondtam, hogy kezet nyújtok a feljelentőimnek is, azt, amin átmentem én és családom, senkinek sem kívánom! Kell tudnunk megbocsátani, keresni a rosszban is a jót! Szeretném, ha ebből az ügyből azt a tanulságot vonná le mindenki, hogy ember embertársát ne akarjon börtönbe juttatni, mert annak is van családja, és az mit vétett, azért hogy van, hogy hazavárja a férjet, az apát, látni akarja a gyerekét, a testvért? Ezt kell megértsük!” – nyilatkozta a maszol.ro-nak Borboly Csaba. (Anyagunk címoldalas illusztrációjához a szekelyhon.ro fotóját használtuk fel.)

Bízik, nem bízik?
2013/12/17
Tessék mondani, Ön ma reggel éppen bízik, vagy nem bízik az (i)gazságszolgáltatásban?
Egy demokratikus jogállam jogrendszerét, a jogalkotástól egészen az igazságszolgáltatás és végrehajtás legutolsó momentumáig, az adott társadalmi, politikai, illetve kulturális mezőny veszi körül, annak kontextusában működik. Éppen ezért a jogi kultúra[i] állapota, a jogrendszer formális, írásban rögzített, „instrumentalizált” vonatkozásai mellett, arra irányítja a figyelmet, hogy végső soron a jog és az igazságszolgáltatás, nem légüres térben, hanem élő társadalmi szövetben lehet értelmes, mégpedig a civil társadalom, a polgárok közösségének nyilvánossága és hozzáértő értelmezéseinek, a közös és nyilvános okoskodásnak, stb., a révén. Enélkül a hozzáértés, tapasztalati, és kulturális tudás nélkül következhet be az, hogy a politikai hatalom önös szándéka szerint, pontosabban kénye-kedvének megfelelően alakíthatja a jogrendszert, az igazságszolgáltatást, anélkül, hogy a társadalom reflektálhatna a folyamatra, anélkül, hogy bármiféle civil társadalmi kontroll működhessen ezen az életbevágó területen. Azt gondolom, hogy legáltalánosabb értelemben a jogi kultúra lehet az, amelyik megvédheti a jogot a politika túlzott beavatkozásától, a törvényhozók és alkalamazók részrehajló, saját-, párt-, vagy csoportédeknek alárendelt ténykedésétől. Az érem másik oldala pedig a jogi kultúra nagyon alacsony szintje, vagy egyenesen hiánya, mely – tisztelet a gyér kivételnek – társadalmunkra nagyon is jellemzőnek tűnik (ezúttal magamat sem vonom ki a jogi kulturálatlanság ódiuma alól) tág teret nyit a jogi köntösbe bujtatott demagóg, populista diskurzusoknak, a megtévesztésnek, a manipulációnak;aztán az is jellemző, hogy a politikai vitákat rendre bírósági úton próbálják megoldani, ezzel is kompromittálva a bírói intézmény hitelességét[ii]. A jogi kultúra hallatlanul alacsony szintje magyarázhatja nemcsak az utóbbi héten – az egyre inkább „fekete kedd”-ként elhíresülő jogalkotási ámokfutást követően[iii] – kirobbant politikai botránysorozatot, melynek még koránt sincs vége, hanem általában a jogról és (i)gazságszolgáltatásról zajló nagyon alacsony színvonalú és alig kontextualizált, velejéig átpolitizált közbeszédet is. Nálunkfele a jogrendszer és annak minden intézménye és vetülete látszólag légüres térben lebeg, ugyanis nem működik (nem létezik?) olyan jogi kultúra, mely összekapcsolhatná a jogot a társadalommal, mely beágyazhatná a jogalkotás és az (i)gazságszolgáltatás egészét a társadalmi környezetbe, mely megakadályozhatná példának okáért azt, hogy a honanyák és honatyák közvetlenül törvényerőre emelhessék saját érdekeiket, egyéni ízlésüknek, érdekeiknek rendelhessék alá a jogalkotási folyamatot. A jog világa legjobb esetben is csak valamiféle lebegtetett EU-s elvárásnak akar megfelelni, de ez a vonatkozás is zavaros, a közvélemény számára beláthatatlan dolog, az (i)gazságszolgáltatással kapcsolatos viták és felvetések, a nyilvános beszéd pedig, szeretem nem-szeretem (like-dislike), éppen előnyösnek, vagy számomra hátrányosnak tűnik egyik vagy másik jogi intézkedés, hiszek-nem hiszek benne, stb. alapon működik. Az alacsony jogi kultúra teszi, hogy nem is tudjuk hogyan viszonyuljunk a felmerülő, közérdeklődésre érdemes „esetekről”, egyáltalán még értelmes és racionális választ igénylő, azt feltételező kérdéseket sem tudunk megfogalmazni a jogalkotással és (i)gazságszolgáltatással kapcsolatban.
Ott tartunk, hogy horkolós, hosszúra nyúlt jogi demagógiával próbálják,nyilvánvalóan érdekelt, sőt érintett, előljáróink kimagyarázni a kimagyarázhatatlant, palira vesznek, mert felültethetők vagyunk, mert jogi kultúránk igen alacsony, mert nem tudunk még a szövegértés szintjén sem megbirkózni egy közepesen bonyolult törvényi szöveggel, vagy bírói indoklással, mert ráadásul a társadalmunk általános bizalomhiánya okán, semmit és senkinek nem hiszünk el. Egyébként erre jó okunk is van, hiszen nincs már olyan közszereplő (főképpen pedig politikai ágens), akinek manipulatív szándékáról tapasztalatot ne szerezhettünk volna a „szép új világ” beköszönte óta. Az (i)gazságszoláltatás meg csak úgy ontja az ellentmondó, gyanus, kellőképpen nem indokolt, stb., döntéseket, fittyet hányva minden precedensre, ellentmondva a józan észnek, stb.
Felsorolni is nehéz lenne, hogy hány politikus, képviselő, szenátor (országosan állítólag legkevesebb hetvenen vannak ilyenek), polgármester, tanácsos, stb. lett meggyanúsítva, vagy megvádolva, vagy immár jogerősen elítélve és fogalmunk sincs, melyik ügyről mit gondoljunk. És egyre sűrűsödnek azok a jogi, illetve (i)gazságszolgáltatási problémák, melyekben a rommagyar közösség (pontosabban a hangadó politikai elit) érintett és egyre nagyobb a tanácstalanság ezekkel az ügyekkel kapcsolatban. Most már napi rendszerességgel szolítanak fel a meggyanúsított-megvádolt, rommagyar politikai elit tagjainak megvédésére, a velük való szolidarításra, csak azt nem tudjuk valóban mit is kellene gondoljunk az ügyükről, tényleg csak azért kerülnek meggyanúsításra, megvádolásra, mert úgymond „magyarok”, vagy valóban korruptak (csalók, visszaélnek hatalmukkal, stb.)? Közben érintett jogász-(sic!)képviselőink rendre megmagyarázzák a lehetetlent is, a korrupt ügyeik kivizsgálása elé egyre több akadályt gördítő törvényi módosításokat, mint egyedül lehetséges, sőt EU-s elvárásnak megfelelő, „jogi tisztázást” tűntetve fel, amit aztán nemzetközi felháborodás és elnöki intés, politikai visszakozás követ, de sebaj mi majd a „magyar” jogi nyelvnek tűnő demagóg szövegekben fogunk hinni, na meg a rommagyar előljárók örök feddhetetlenségének. Nemrég a szövetségi elnök jelentette be, hogy ő, most éppen nem hisz az (i)gazságzolgáltatásban, máskor meg ő is, és különösen a meggyanúsított-megvádolt politikusok fejezik ki „bizalmukat a rendszerben”, persze egészen addig, amíg ítéletet nem hoznak ügyükben, akkor hirtelen elpárolog a rendszerbe vetett bizalom és magyarellenességet, politikai megrendelést és beavatkozást kiáltanak. Már-már azt gondolhatnánk, hogy a meggyanúsított politikusok azzal kezdik a napjukat, hogy a borotválkozó tükör előtt eldöntik, hogy ma (vagy mondjuk legalábbis délelőtt!) éppen hisznek vagy nem hisznek, bíznak vagy nem bíznak az (i)gazságszolgáltatási rendszerben, addig egy tapodtat sem mozdulnak. A végletekig kiélezett politikai harc[iv], ami a mostani jogalkotási akciót övezi, de azoknak az ügyeknek a napirenden tartása, persze homályos és kusza érvekkel, jogi demagógiával vagy populizmussal, stb. melyek különösen a korrupció kapcsán vetődnek fel (és nálunk arra az elsöprő többség mérget venne, hogy korrupció van, ja konkrét, megnevezhető, felelősségre vonható, stb., korruptak nélkül), nem fogják erősíteni a jogi kultúrát, sőt tovább züllesztik azt. Azt hiszem itt (is) évtizedekre lesz szükség, ma Brucan jóslata ebben is túl optimistának tűnik.
Adalék
[i] A fogalom egy meglehetősen összetett jelenséget jelöl, mely a könyvekben lefektetett jogi normáktól a jogtudatig, a jogilag releváns magatartásokig, illetve a laikusok és a jogászok sajátos, joggal kapcsolatos, tudásáig terjed. Szakértői elemzések azt mutatják, hogy a posztszocialista térségre jellemző jogi kultúrát, a végletes viszonyulások, egyfelől a szabályozásba vetett túlzott hit és bizalom, másfelől a teljes bizalmatlanság jellemzik. 
[ii] Hogy nemcsak a politikai hatalom avatkozik bele, közvetlen és demokratikus jogállamban megengedhetetlen módon a jogi intézmények, az (i)gazságszolgáltatás ügyeibe, hanem a politikai ügyeket bírósági úton intézik, illetve próbálják elintézni, szintén meg nem engedett módon, arra a legjobb példa a tavaly nyári elnök leváltási referendum ügye. A végső döntést az elnök hivatalban maradásáról az Ab hozta meg semmibe véve a „népakaratot”, fiktív választói jegyzékekre való hivatkozással, lásd. :http://systemcritic.blogspot.ro/2012/07/tokkelutott-orszag.html. Ilyesmi látszik kibontakozni a Borboly-ügy hátterében is, ti. a megyei tanácsban lefolytatható politikai vita helyett, a tanácselnök arra szólította fel politikai ellenfeleit, hogy „forduljanak a bírósághoz”, aki majd eldönti a vitát. Nos, azt tették, s ma folyik a leárulózásuk, megbélyegzésük, kiközösítésük, jellemző módon pedig ők maguk sem vállalják feljelentő tettük következményeit, lásd.:http://www.maszol.ro/index.php/belfold/22393-szasz-jenoek-juttattak-ugyeszkezre-borbolyt
[iii] A felmerülő probléma és az elfogadhatatlan Btk módosítás(i kísérletről)ról eligazító és világos kifejtést Eckstein-Kovács Péter tett közzé, mondván „Az elfogadott módosítás szerint az államelnök, a parlamenti képviselők, a polgármesterek nem tekinthetők köztisztviselőknek, így nem esnek azon a BTK által büntetendő bűncselekmények hatálya alá, amit csak köztisztviselők követhetnek el (megvesztegetés, hivatali hatalommal való visszaélés, stb.).
Szűken értelmezve, az államelnök, vagy képviselő nem köztisztviselő, hanem választott képviselő, akinek eltérő a jogállása. A jelenlegi jogi szabályozás, a büntetőjog szempontjából hasonló elbírálásban részesíti a köztisztviselőket és a tisztségviselőket, véleményem szerint nagyon helyesen, hisz a tisztségviselők is nagy befolyással bírnak anyagi jellegű kérdésekben. A Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) és az Összeférhetetlenséget Vizsgáló Ügynökség (ANI) hihetetlenül nagy számban leplezett le befolyásukkal visszaélő tisztségviselőket, az esetek döntő többségében bírósági itéletekkel szentesítve. “ (Lásd: https://www.facebook.com/Eckstein.Kovacs)
[iv] Ebbe a botrányba és politikai válságba robbant bele Kelemen Hunor „autoritér” (sic!) hangja, hogy ti. „most éppen nincs helyzet”, pontosabban, nagyszerű politikai érzékről téve tanúbizonyságot, azt mondja az előljáró: ” Az én részemről úgy néz ki a dolog, hogy nincs helyzet. És amikor nincs helyzet, úgy tenni, mintha lenne, az részemről nem indokolt.” (http://www.erdelyiriport.ro/a-takar%C3%ADt%C3%A1s-r%C3%A1nk-h%C3%A1rul-erdelyiriport-1296.html)